5. Vérző olaj

Miért?

Paul Thomas Anderson, és Daniel Day Lewis feledhetetlen párosa miatt. Az előbbi a film rendezője, aki két és fél órás filmet készített egy század eleji olajbányászról. Továbbá egy film az értékrendekről, a családról, a szeretetről. Mely egy szörnyű tragédia után önmaga ellen fordul. És megcáfolja mindazt a tényt, amiről az alkotás első fele szól. A film központi alakja, az aki átbillenik egyik végletből a másikba, míg végül az őrület határán egyensúlyozva hozza meg végső döntését, és alkotja meg véleményét az egész addigi értékrendjéről. Rendkívüli magával ragadó operatőri munka, kiváló zene jellemzi a filmet, melyet Daniel-Day Lewis erőteljes alakítása az egekbe emel. Régen láttam ilyen szintű átszellemülést, azonosulást. Totálisan uralja a vásznat és az eseményeket. Egy mesterien összerakott, lebilincselően erős filmmel van dolgunk, amihez bizony elkél a megfelelő idő és hangulat.

4. Juno

Miért?

Mert egyszerűen imádom! A film stílusát, a főszereplőt. Nem lehet nem szeretni ezt az alkotást. A történetet a sztriptíz-táncosnőből forgatókönyvíróvá vedlett Diablo Cody írta. A főszerepet Ellen Page játssza, míg partnere Michael Cera. Egy elég unalmasnak induló este egy fotelban, mely aztán 9 hónapnyi gondolkodást vonz maga után. Frappáns alaphelyeztek és pergő dialógusok a 16 évesen teherbe esett lányról. Ellen Page bámulatosan hozza a cserfes és imádnivaló lányt, aki a várandósság ideje alatt Juno-ként igazi felnőtté érik, testi változásai mellett a lelke is átalakul. Másfél órányi hangulatos utazás a modern kamaszkorba, egy maradandó élmény. Jason Reitman könnyed, egyszerű és őszinte filmet rendezett, ami egyszerre nevettet, elgondolkoztat és szórakoztat is. A család kicsi kincse után ismét egy újabb függetlenfilmes kincs. Mindenkinek látnia kell. A zenéjét pedig hallani!!!

3. Az ajánlat

Miért?

Mert a western még mindig nem halott. Ismét újjáéled, de ezúttal nem Amerika szele söpört végig mindenen hanem Ausztrália kietlen sivatagi tája az amely egy kegyetlenül brutális véres és mocskos filmmel ajándékozott meg minket. Ebben a filmben nincs jó és rossz, se csúf, itt mindenki bűnös. Ebben a tájban, és ezekben a karakterekben maga a földi pokol elevenedik meg. A forgatókönyvet, a film zenéje mellett Nick Cave írta. Egy váratlan rajtaütés után Charlie Burnsnek (Guy Pearce), a hírhedt törvényen kívüli bandavezér öccsének döntenie kell: vagy együtt hal meg az ártatlan öccsével vagy felkeresi és megöli a hegyek közt rejtőzködő bátyját (Danny Huston). Charlie elfogadja a Stanley százados (Ray Winstone) által kínált alkut, aminek a teljesítésére kilenc napot kap. Az emberi természet borzalmaiból merítő alkotás, melynek nézése közben a képek magukba szippantanak, a zenei aláfestés pedig a hatásukat csak tovább erősít. Remekmű.

2. A sötét lovag

Miért?

Mert a Batman legenda újra szárnyra kél. Titokzatos nyomasztó atmoszféra, lidérces alakok, sötét éjjelek, és nappalok. Elmosódott határok jó és rossz között, szétkent fehér festék, szörnyű tragédia, megdöntött bevételek. Mindez 2008-ban Christopher Nolan rendezésében, és Christian Bale főszereplésével. Gotham City alvilágjában elszabadul a pokol, a káosz, a pusztítás, a fájdalom lételemét hirdető öntörvényű Joker (Heart Ledger) felbukkanásával. Joker figurája maga a megtestesült rossz, a kiismerhetetlen pszichopata, Batman énjének sötét foltja, mely önálló életre kell, és tiszta lelkekkel táplálkozik. E ördögi grimaszt kanyarító, a halál szelét okádó figura mellett reményt jelent viszont a jó ügyért harcoló államügyész, Harvey Dent (Aaron Eckhart), aki a város új maszknélküli hősévé válik. Vagy hősként halsz meg, vagy elég sokáig élsz ahhoz, hogy te légy a bűnöző. Ezernyi briliáns, döbbenetes feszültségpont vagy remekbeszabott pillanatképekkel dolgozik a film, hogy aztán hirtelen alattomosan brutális képsorok, pörögjenek a filmvásznon. Ez a káosz szépsége. Művészi anarchia! Amit nem lehet uralni! És itt ezen a ponton megszületett, a sötét lovag! A legenda új és minden eddiginél mélyebb rétegébe vezet, az emberi esendőség, és pillanatok alatt beszennyeződő elme sötét, kijárat nélküli világába. Izgalmas érdekfeszítő két és fél óra.

1. Út a vadonba

Úttalan vadonban rám tör a kéj;
A magányos part mámorít vadul;
Itt nem zavar senki, csupán a mély
Tengerárnak dörgő dala dúl
Szolga az ember, s a természet úr
- Lord Byron

Egy igaz történet. A huszonkét éves, frissdiplomás Christopher McCandless (Emile Hirsch) előtt fényes jövő állt, ő mégis úgy döntött, hogy maga mögött hagyja addigi kényelmes életét, és nekivág a vadonnak kalandokat keresni. Hős kalandor, vagy naiv idealista volt ez a fiú? Az ő igaz történetét meséli el az Út a vadonba című film, amelyet Sean Penn írt Jon Krakauer azonos című regénye alapján. Szabadság, öncélú száműzetés, makacsság, mindennek a felrúgása, filozófia sorok, boldogság és az igazságkeresés útja ez. De mit teszel, ha elhatalmasodik a hiábavalóság, a reményvesztettség érzése. Ha már nincs hova menekülni, ha későn jössz rá az elkövetett hibákra, akkor látod be igazán, hogy a boldogság csak akkor igazi, ha meg van osztva másokkal is. Sean Penn eddigi legjobb filmje egy lassú, melankolikus és elgondolkodtató naturális eposz egy fiatal srác önkéntes száműzetéséről, melyben varázslatos természeti képekkel illusztrált (operatőr: Eric Gautier), megejtő helyzetekkel találkozunk, melyet Eddie Vedder zenéje csak tovább fokoz, és Emile Hirsch valamint a jól eltalált mellékszereplők játéka helyezik a koronát a film elképzelt fejére. Egy kiváló munka, mely generációk kultfilmjévé fog válni, ha még nem az.

A lista első része itt olvasható.