EU-fória - Eurovízió döntő, avagy: jöttünk, láttunk, és hagyjuk is...
2012.05.27. - 23:00 | Orsó
A minden eddiginél látványosabb Eurovíziós Dalfesztivál döntő csodás külsőségei óriási ürességet takargatnak, már ami a zenei ízlést illeti. Az igazat megvallva azon is csodálkozunk, hogy egyáltalán volt értékelhető produkció, de annak a kevésnek nagyon örülünk. Nyert a svéd színekben induló, marokkói származású Loreen, sokak, és a fogadóirodák örömére...
Hadd emeljük ki ismét a rendkívül profi (és nyilván méregdrága) lebonyolítást, és próbáljunk nem belegondolni abba, hogy az azeri polgárok valószínűleg a saját zsebükön érzik meg ezt a terhet (itt azért emlékezzünk meg arról is, hogy nem feltétlenül olyan nagy baj, ha nem nyerünk ezen a versenyen). Hihetetlen látványosságok sorát vonultatták föl ebben a három napban, külön figyelmet fordítva a nagyobb jelentőségű csarnok, tűzijáték és egyebek mellett a műsorvezetők csodás öltözékeire. Csak ezen a döntőn három-négy alkalommal öltöznek át fejenként, szebbnél szebb (először fehér, aztán kék és barackszínű, majd végül fekete színekben pompázó) ruhakölteményeik azonban megérdemlik a bemutatást.
Ejtsünk néhány szót azokról az énekesekről, akiket eddig nem láthattunk az élő műsorok egyikében sem. A módszer nem változott, rövid, velősnek gondolt szellemességeket gyártunk a műsor közben. Bocsássa meg nekünk a világ, de roppant szubjektív zenészféle fülünk van.
Nagy-Britannia - Engelbert Humperdinck - Love Will Set You Free
A bácsinak kijárna a Nagytiszteletű Úr megszólítás, de minimum egy Sir. Hiányoljuk a kezéből a csésze gőzölgő teát, a másik kezéből a pipát, meg persze egy jó minőségű tweed zakót. Ezzel együtt ez a produkció az 1978-as táncdalfesztiválon simán beleférős lenne, itt mondjuk kevésbé. Vérprofi az énekes, ez letagadhatatlan tény, sőt, az utolsó három hangnál még B-Orsófaktoros is, de hát minden kiválósága és tiszteletünk ellenére ez a dal nem mozdít meg bennünk semmit. Nem gondoljuk, hogy előkelő helyen végez.
Franciaország - Anggun - Echo (You and I)
Nagyon jó kezdés, kiváló színpadkép, roppant látványos az öltözék, és maga a hölgy is - főleg, miután gyakorlatilag levetkőzik. Egyedi, jó értelemben „kiélt" hang, abból az elhasznált, füstös fajtából. Meztelen felsőtestek, szélgép, jó ez! Első 10-be mindenképpen belejósolnánk.
Olaszország - Nina Zilli - L'Amore È Femmina
Jó kis - mostanában hihetetlenül divatos, számunkra éppen ezért elcsépelt - retro fíling egy dekoratív Amy Winehouse - klóntól. Korrekt produkció, éppen csak nem hagy bennünk nyomot, nincs csillogó szem, nem igazán élvezi az egészet, szóval részünkről felejtős.
Azerbajdzsán - Sabina Babayeva - When The Music Dies
„Ha meghal a zene" - hát itt nem halt meg, de ha meghalt volna is, tuti feltámad ettől az erős hangú, kiváló énekesnőtől, akit az azerbajdzsániak a megmérettetésre küldtek. Ez a dal határozottan és százszor jobb, mint a tavalyi, az énekesnővel együtt. B-Orsófaktoros, szép mély tónusokkal, levegős magasságokkal, egy kis Celine Dion-beütéssel. A (szerintünk) szilikonos ajkakat is megbocsátjuk, mert szerintünk tuti top 10 a dal.
Spanyolország - Pastora Soler - Quédate Conmigo
Hát ennél a dalnál könnyközeli állapotba kerültünk. Ez van. Tökéletes. Csodás hang, végre nem a hosszúcomb-skála kerül előtérbe, hanem a szuggesztív előadás, a tiszta, erős hang, B-Orsófaktor a maximumon. Ha van igazság, ez a dal nyer, de tudjuk, hogy nincs (nincs is).
Németország - Roman Lob - Standing Still
A németek Justin Timberlake-hasonmása édes kis kölyök, vidám mosollyal, jó hanggal érkezett. Megbízható, jól bevált kliséi nem mozdítanak meg, kellemes és semmitmondó produkció. Végig azon gondolkodunk, hogy mi a fenének rajta az a sapka, mikor minimum hatszáztizenkét nagyteljesítményű reflektor főzi a fejét szegény srácnak?
Nem tudjuk megállni, hogy ne ejtsünk pár szót a többiekről is, egyvelegszerűen, ahogy épp eszünkbe jut.
-A máltai kisfiú jobban énekel, mint az elődöntőben, de a vokálos lányt már az előzőn minimum el kellett volna gáncsolni (a fejlövés azért túlzás lenne), hogy ne akarjon mindenáron beleénekelni.
-A macedón hölgynek most jobban elhisszük, hogy rockzenére énekel, egész energikus.
-Az orosz nagymamákat nem tudjuk feldolgozni, Oroszország nyilván annyira nyeregben érzi magát, hogy nagy ívből köp az egészre, mondván, hogy a Szovjetunió úgyis összes volt tagállama ide szavaz majd. (Ebben nem is csalódnak.) Felfoghatjuk viccként, oké, jó vicc.
-Az Írországból érkezett meleg ufóikrek bűn rosszak, annyira felháborítanak minket, hogy sürgősen a konyhába rohanunk valami erős italt keresni (szerencsére találunk). Miért nem tudnak énekelni? Vagy ha ezt nem, akkor legalább miért nem néznek ki normálisabban? A Backstreet Boys korai korszakára hasonlítanak, azzal a különbséggel, hogy a BSB jó volt. A két kézzel mutatott szívecskénél már csak nyöszörgésre futja tőlünk. Na ez a produkció viszont a rossz vicc kategória.
-A szomorú szemű szerb fiú B-Orsófaktoros volt megint, jegygyűrűje külön meghatott; felhívnánk a figyelmet arra, hogy szép dalára simán ráénekelhető az Edda nagy slágere: „Egyirányú úúúúút..."
-Albánia egy nagy kakukktojás nekünk. Kétségtelen, hogy óriási hangja van az énekesnőnek, bár a kitartott hangokat akár a brit vagy a spanyol versenyző is ugyanígy megoldja bármikor. Egyértelmű a Björk-utánérzés, de nem baj, mert Björköt szeretjük, emellett a világon nagyon kevesen énekelnek ilyen jól. A dal inkább a szabadvers kategóriába tartozik, se füle, se farka, mégis nagyon okés, eszméletlenül beteg. Sírós. Kár, hogy nem értjük a szöveget. Nem tudjuk elképzelni, hogy nyerjen, de nálunk egyértelmű top 10.
-A litván fiú Jamiroquai és Maroon 5 ötvözete jobban sikerült, mint a múltkor.
-Bosznia-Hercegovina szőke énekesnőjénél az elődöntőn sem értettük, miért mutatják úgy, mintha zongorázna, holott tudjuk is és látjuk is, hogy nem. Nagyon izgul, remeg a keze, a billentyűk tetejét simogatja, de nem baj. A dal jó.
-Izland valódi északi hangulatot varázsol a színpadra, a hosszú, szőke hajú hegedűs lány külön pluszpont. Az izlandiak különben még a két évvel ezelőtti Yohanna dallal lopták magukat a szívünkbe (aki persze Björk tanítványa). Érdemes odafigyelni erre az országra, jó zenéik vannak.
-A ciprusi combos-melles lány most kicsit énekel is, ezt díjazzuk.
-Az észt fiút a dobogóra szeretnénk, akkor is, ha azt énekli: „kula".
-A norvég szépfiú sajnos ugyanolyan, mint a múltkor - azaz nem is annyira sajnos. Mindenesetre a Lady Gaga által már elénekelt Born This Way fura átirata nem jött át.
-Az orosz és ír versenyző mellett a legfelháborítóbb számunkra a görög „énekesnő". Afrodiziákum ugyan tuti nem kellene hozzá, de hát könyörgünk, énekelni azt mégis ki fog? Félmeztelenség, hosszú combok, az oké, a dalra így úgyse emlékszik senki - valószínűleg erre építettek. Sajnáljuk a görögöket, mert ez a hölgy állítólag egy tehetségkutatót, aztán egy dalversenyt is megnyert. Milyenek lehettek a többiek?
-A svéd marokkói-berber származású furcsa hölgy hangja remek, de az előadás - már elnézést - tré. Őt nagy esélyesnek jósolják, amit nem értünk. Mik ezek a fura mozdulatok? Miért keresi állandóan a mellét? Miért hull rá valami zabpehelyszerűség az égből? Mi a fenét csinál??? Nem euforikus, inkább robotszerű, megtervezett, kimódolt és mesterséges. Tessék kiállni és énekelni, az bőven elég lenne ilyen hanggal!
-Compact Disco: imádkozunk, hogy ne ugrabugráljanak a magyar srácok a színpadon, ez a dal nem a buliról szól. Egyébként ideillő nóta, korrekt popsláger, világbéke meg minden, szeressük egymást gyerekek. Nincs vele gond, jó, tiszta hang, kompakt zene, néhol még B-Orsófaktoros is, szóval szerintünk megállja a helyét.
Nos a mi szubjektív top 10-ünk kizárólag a zenei produkciók értékelésén nyugszik, amiről tudjuk, hogy itt semmit sem ér az égvilágon, de azért mi összeállítottuk:
1. Spanyolország
2. Észtország
3. Azerbajdzsán
4. Albánia
5. Franciaország
6. Szerbia
7. Izland
8. Magyarország
9. Bosznia-Hercegovina
10. Litvánia
Hogy a szavazás mit hozott, mire ez a cikk megjelenik, mindenki tudja. Az eredmények:
1. Svédország
2. Oroszország
3. Szerbia
4. Azerbajdzsán
5. Albánia
6. Észtország
7. Törökország
8. Németország
9. Olaszország
10. Spanyolország
A sorrenddel, vagy inkább az első 10 helyezettel többé-kevésbé elégedettek is vagyunk, de azért fennakadunk néhány ponton. Például hogy a fenébe kerül oda a második helyre Oroszország? Na neeee, még az a szerencse, hogy nem nyertek. Az is furcsa, hogy a francia versenyző a végén kullog. Azt se értjük, ha már az országok egymásra szavazásánál tartunk, hogy akkor Nagy-Britannia hogy lett az utolsó előtti? Magyarország pici, egy nagy luk Európa közepén. Mindenki, aki körülvesz minket, tagja valamilyen klikknek, akik szépen egymásra szavazgatnak ilyenkor, világos. Nálunk érthető ez a hátsó traktus, a többieknél viszont furcsa.
A svéd győzelem, ráadásul ilyen nagy arányban, hát ez aztán megint megdöbbentő. A svédek jó fejek, nincs velük senkinek sem különösebb gondja, nekünk sem, de ez a dal NEM VOLT nyerésre méltó. Itt a kevesebb több lett volna, a produkció egyszerűen nem érdemelte volna meg önmagában az első helyet, bár tényleg miről hablatyolunk itt, mikor az orosz bábuskák, akik énekelni abszolúte nem tudtak, a második helyen vigyorognak?
Összességében elmondhatjuk, hogy nem csodálkozhatunk semmin. Az Eurovízió egy nagy vidám család, akik jól elbulizgatnak minden évben csodálatos helyszíneken, eszméletlen sok pénzből, óriási csinnadrattával. Mi még mindig oda hajazunk, hogy kell ez az évi egy közös esemény, csak aztán valahogy mindig olyan rossz szájízzel vesszük tudomásul a végét. Egy zenei eseménynek a zenéről kellene szólnia, de ennél még egy IMF tárgyalásnak is több köze van a zenéhez. Annak a kevés jó hangnak vagy dalnak mindig tudunk örülni, és annak is, hogy mindig van magyar résztvevő (bár a tavalyelőtti Ádok-ámokfutásnál elgondolkodtunk az emigráción). A Compact Disco jó fej, értékeltük, hogy az összes kameraállásnál ott lobogtatták a magyar zászlót, meg vidámak voltak általában. Nem is kell ennél több, örülünk, hogy kiélvezhették a sokmilliós közönséget, és sok szerencsét nekik a továbbiakban. Magunknak meg kitartást az Eurovízió nélküli unalmas hetekre. Alig várjuk a jövő évi agyhalált.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Egy kérdés: mi ez a B-orsófaktoros cucc?
Ha egy jó szójáték (jelenleg még nem esett le...), egyszer elmegy.
Na, de egy cikkben ötször???
Az jelenti, hogy ha borsódzom tőle, akkor az jó. Azért ilyen furán írom, mert a nevem meg Orsó - hát ennyi. (Tudatos, hogy többször szerepel, hogy összevethető legyen a többivel.)