Csíki fonó - A Csík Zenekar koncertje a Gencsapáti Pünkösdi Fesztiválon

Képgaléria megtekintése2012.05.28. - 13:00 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Csíki fonó - A Csík Zenekar koncertje a Gencsapáti Pünkösdi Fesztiválon

A tradicionális hazai rocketno alapköve, a Csík Zenekar húzta csurigtele sátornyi közönség előtt, május 27-én, a Pünkösdi Fesztivál "etnonapján".

Mai világunk zenei élete rendkívül sokszínű, nemcsak a műfajok, stílusok, hanem az előadók sokaságát tekintve is. Ennek a színkavalkádnak egyik igazán érdekes és izgalmas színfoltja a Magyarországon immár 23 éve működő Csík Zenekar, amely elsősorban a magyar népzene hiteles tolmácsolója. 

A zenekar néhány éve úgy döntött, hogy olyan zenei utat választ, amely sokkal szélesebb rétegekhez juttatja el a népzene élményét. Így sikerült megteremtenie a népzene és a könnyű műfajok eddig soha nem alkalmazott, igazán sikeres ötvözését.


Ahogy eddig is, úgy most is az önfeledt virgázást, a magyar népdalkincs áradó ornamentikájának, temperamentumának lelki sebkötözését vagy épp kedvkikerekítését vártuk Csík uraméktól, amit doszt meg is kaptunk. A koncert magja a most megjelent "Lélekképek" album köré épült, amely szintén előszeretettel nyúlt a magyar pop és rock értékesebb darabjaihoz. „Ezen a lemezen az autentikus magyar népzene együtt sóhajt Juhász Gyula szerelmes álmainak verseivel, együtt lüktet a magyar alternatív rock találó ritmusaival, dallamaival, és felemelően olvad eggyé éppúgy egy mai zeneszerző szimfonikus zenei megfogalmazásaival, mint Beethoven Holdfény szonátájával." - vallotta Csík János, a zenekar alapítója az albumról.

A vasárnap esti koncerten is megtapasztalhattuk, hogy kivételes tehetségű, a hagyományokat láthatóan a legkomolyabban ápoló emberek képesek ugyanúgy modernül is gondolkodni. A konzervatív és a liberális vonalak teljes összemosódását láthattuk a legegészségesebb módon, megkockáztatjuk, az egyetlen utat arra, hogy kultúránkat megőrizzük, illetve hogy az továbbfejlődhessen.  


Egy szépen világított tánc(szín)házi produkciót ültünk-tapsoltunk végig, pedig a zenéket hallva táncolni "húztuk volna el legszívesebben a csíkot...".  

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás