Különböző csatornákon különböző névvel illetik a negatív hírek hozóit. Van, ahol tényeket közölnek, van, ahol aktívan beszámolnak a napi eseményekről, egyes helyeken simán csak híradásokat láthatunk, hallhatunk. És mind, egytől-egyig azt mondják el, miért rossz, miért veszélyes itt élni. Pedig valljuk be, igazából nem erre vagyunk kíváncsiak...

"Jó estét kívánok, kedves nézőink. Augusztus 2-a van, Lehel és Özséb nevű ismerőseinket ne felejtsük el felköszönteni. Ma nem dőlt meg sem a meleg-, sem a hidegrekord sehol. Az időjárásról és a várható folytatásról kedves kollégám a hírek után beszél majd.

Ma a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ópályi községben P. Károly épp hazafelé tartott a mezőről. Már nagyon szedte a lábát, mikor meglátta, hogy az egyik réten a szomszéd K. Petike és barátai fociznak. A srácok épp azon civakodtak, melyik csapatban legyenek többen, hiszen „nem voltak meg a játékhoz". Karcsi bácsi az árokba támasztotta biciklijét, és közel fél órán keresztül rúgta a bőrt a fiúkkal. Miután sötétedéskor a helyszínre érkezett P. Károlyné Teri néni, jót mulatott férjén, és pogácsával látta vendégül az elfáradt csapatot.

A Tolna megyei Gyönkön ma avatták fel az óvoda újonnan megépült teraszát. A közel 28m2-es építmény mindenféle EU szabvány nélkül, a falubeliek összefogásával, és kétkezi munkájával készült, évtizedes tapasztalatokra alapozva. Az ovisok ezután jó időben itt fogyasszák el a reggelit, és az uzsonnát, és az új terasz helyet ad majd kézműves foglalkozásoknak is.

A Csongrád megyei Székkutason a 12 főt számláló Kutasi2003 Kft. dolgozói „Köszönjük Feri" tortával mondtak köszönetet a vállalkozást vezető G. Ferencnek, aki a válság idején elvonta az amúgy „adható" étkezési utalványt, de mivel dolgozói végig kitartottak mellette, így most, hogy jobban megy a cégnek, újra meglepte embereit ezzel a juttatással.

A mai napon a 8. kerületben nem történt sem baleset, sem rablás, és a rendőrök sem jártak el szabálysértési ügyben.  Semmilyen új törvényt nem fogadtak el a Parlamentben, így mondhatjuk, ugyanazok a szabályok érvényesek ma is ránk, mint tegnap...

Csökkennek a hatósági bírságok, mától a kisebb szabálytalanságok esetén a rendőr figyelmeztet, ám nem ró ki szabálysértési bírságot. Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom, további szép napot mindenkinek."

Mennyivel jobb lenne egyszer egy ilyen híradót hallgatni? Bajért - szokták mondani - senkinek nem kell a szomszédba menni. Elmegyünk reggel a munkahelyünkre, dolgozunk, persze mindenhol szűkös határidőkkel, "bármikor kirúghatnak" és a "jön ám a helyedre 10 másik" érzéssel. Végre hazaérünk, és elfelejthetnénk mindezt, de agyunkat folyamatosan bombázzák a "megölte, kirabolta" hírekkel. Néha azt hiszem, az emberek előbb tudnak pontos számadatot mondani arról, hányan haltak meg közúti balesetben aznap, mint arról, mennyi ideje boldogok párjukkal.

Némely portálon külön "személyzet" jut a baleseti híradásokra. Ezzel nem is lenne baj, ha a megfelelő technikai felszereltséggel mennének, fotóznának, videóznának, hogy aztán ezekkel a rendőrség munkáját segítsék. De kérdem én: ha meghal egy hozzátartozóm közúti balesetben, jó az nekem, ha utána a fél város azon "csámcsog", mennyire volt véres a kitört üveg? Ugye, hogy nem...

Beszélhetnénk még a rendőrség munkájáról is. Fontos, és jó, hogy vannak, ez tény, hiszen bárki hazaérkezve meglátja, hogy felfeszítették az ajtaját, bizony a rendőröket hívja először, szóval állandóan szidni őket elég nagy butaság. Viszont mennyivel pozitívabb hatást érnének el, ha néha dicsérnének is...

"Közlekedési rendőr, leinti M. Bélát, aki feleségével, J. Katalinnal, és 13 éves kamaszlányával, Ágikával épp a Balatonról tart hazafelé. Miután udvariasan köszön, és elkéri az iratokat, megköszöni azokat. Mindent rendben talál - Béla körültekintő, minden utazás előtt ellenőriz mindent - és a rendőr elmondja, hogy mai napon 17 perc alatt 4 autót állított meg, és Béla az első, akinél minden rendben volt. Csak egy fél mondat, egy mosoly, és Ágikához a hátsó ülésen azonnal eljut az üzenet. (22 évvel később Ágika még mindig emlékszik erre, mikor pontosan rögzíti a szabványnak megfelelő gyerekülést, ellenőrzi az iratokat, és kikanyarodik a Petőfi utcai házból, hogy a családi nyaralóhoz vegye az irányt. Alkoholt nem fogyasztott, és 2 hete vásárolt új elsősegélyládát, mert a réginek lejárt a szavatossága...). 

Sokan azt hiszik, hogy elrettentő példákkal érhetünk el csak célt, ha mindig a rosszat emeljük ki mindenhol, mindig az a negatív példa. Pedig talán könnyebb lenne, a jó után menni, mint a rosszat elkerülni. Hiszen ha azt halljuk, hogy „mit ne", azzal még nem mutatja meg senki, hogy „mit igen".

Természetesen nem szabad homokba dugni a fejünket, hiszen abból katasztrófák is történhetnének. De valahogy az egyensúlyt kellene megtalálni a jó és rossz között, hiszen nem lenne szerencsés, ha felnőne egy nemzedék, aki csak a negatív üzenettel lép majd ki az önálló életbe, és egyszer majd azt adja tovább.