Egy hétköznapi kora délután a főváros egyik népszerű találkahelyére beszéltük meg ütközési pontunkat Menzkie-vel, majd kultúr-kocsma turnéra indultunk legott. Kérésünkre, miszerint mondjon pár szót magáról, a várható blődségekkel tromfolt, melyekben szerepelt minden - csirketermesztési tervek, és három éven belüli nyugdíjba vonulás -, csak kielégítő válasz nem. A kissé nyúzott, de mint mindig, lelkes, a húszas évei elejét taposó René, jelen pillanatban az Iparművészetire jár, videó szakra. Ennél többet nem is akart magáról megosztani velünk, abból a szimpatikus megfontolásból, miszerint nem a személy a fontos, hanem a produktum és az üzenet. Az alábbiakban betekintést nyerhetünk a magyar underground helyzetébe, vizuális szempontból is.

vaskarika: Budapesten vagy állandóan, vagy azért hazalátogatgatsz?

Menzkie: Jessz, főképp Budapesten, havi egyszer hazaugrom Győrbe, de inkább csak pihenni, ami most rám is fér, hosszú és kemény munka volt az utolsó zagaros meló.

v: Mennyi idődet vette el, illetve mennyire volt kemény ez a munka? Látható, hogy nem a szokásos metódussal készült. A hand-made korszakodat felváltja talán a profi stábokkal való, kimondottan rendezői munka?

M: Sajnos nem jellemző, hogy az úgymond alternatívok komoly pénzeket tudnának egy vizuális megjelenés mögé állítani, pláne nem a kiadóik. Van pár márkaképviselet, italos cég, akik kifejezetten ezeket az előadókat támogatják, de ők is csak módjával, és csak a nagyobb nevekkel tesznek kivételt. Ha a sportruházat gyártó cég nem támogatja, akkor ez a klip is csak low-budget körülmények közt készült volna el. Az első ötlet papírra vetésétől három hónapomba került ez a darab, az utolsó hetekben napi 10-12 óra melóval számolva. Nagyon sok, és kimerítő munka, a legnagyobb gond pedig az, hogy mindez lehetne sokkal rövidebb is, de ahhoz már egy komoly csapat kellene az elő- és utómunkákra is, ami gyakorlatilag meg is van, csak az anyagi feltételek ezt már nem engedték.

v: Mennyiben más komoly stábbal dolgozni?

M: Teljesen, a forgatási napokon az improvizációs megoldásokra nem vevők a stábtagok, ebből a szempontból szokatlan a menet számomra. Percre pontosan, tudnod kell mindent. Megtörtént, hogy kérdezték most mi jöjjön, mondtam egy két lehetséges verziót. Ilyen itt nincs, mint a válaszból kiderült - ...figyelj Menzkie, mondd, hogy mit, és ha az nem lesz jó, az a te hibád -, a felelősség a rendezőé minden esetben. Mindemellett nagyon komoly tapasztalatszerzés volt az egész, rendkívül jó hangulatban telt a munka, és teljesen profi körülmények közt. A kreatívot meg kell csinálni legalább előtte két héttel, számíthatsz arra, hogy beüt valami gebasz, akkor persze jól jön, ha tudsz rögtönözni, de mindenképp meg kell lennie a stabil alapnak másodperce pontosan. Iszonyat masszív munka volt az egész nap, mindenre oda kellett figyelni, hogy takkra pontosan végezzünk vele, mert egy-két óra csúszás is horribilis összeg lett volna mint stúdióbérlet, mint a stábtagok túlórája miatt.
Egész nap forgattunk. Reggel kezdtük a futópados greenbox jelenettel, délután egy speciális körfahrt-greenbox kombót próbáltunk összehangolni, majd jött a fehér laboratórium hangulat, ahol azokat a régi monstrum űrvasakat cipelik a srácok. A leglátványosabb rész, az élőben kivetített hatalmas visual orgia a végére maradt. Ezt a forgatás utolsó óráiban vettük fel. Előre legyártottam egy 10 perces visual footage-t, amit mindenképp élőben akartam rájuk vetíteni. Sokan mondták, hogy zöld háttér előtt sokkal gyorsabb és egyszerűbb lett volna, de az analóg kivetített filmnek van egy finom, véletlenszerű, nyers, életszagú hangulata.

v: Mint rendező teljesen szabad kezet kaptál, és te rakhattad össze a csapatot?

M: Igen, mindent ki kellett találnom előre, ruhatervezőket, űrhajókészítőket, "sztoribord" rajzolót. Nagyon jó volt látni, ahogy összeállt a csapat. Külön megemlíteném Dobos Tamást, aki az operatőr volt, és kitűnő munkát végzett, divatfotós guru és filmek operatőre, megtisztelő volt vele dolgozni. Halmágyi Zoli fővilágosító, ő is vérprofi, másodpercek alatt teremtette elém, amit kértünk, teszem azt, hogy naplementés fények kellenének, kettőt szólt és már ott is volt. Pikk-pakk. Biztosítottak egy hatalmas stúdiót, és minden olyan szükséges pluszt, ami felmerült. A felelősség nagy volt, de vettük az akadályokat simán.
Az első részben egy komplett várost építettem fel. Rengeteg emberke van beillesztve, a fura épület montázsokkal egy egyedi város jön létre. Mindenki csak mosolyog, idegesítően csak mosolyog. Ez egy hatalmas stresszt vált ki. Túlzsúfoltság és az idegesítő passzivitás. Manapság egyre gyakoribb a tömegiszony érzete, akár a villamoson, az utcán vagy a metrón. A középső rész a főszereplő Zságer Balázs víziókkal teli, archív anyagokból felépített videófolyam hallucinációs animációkkal megspékelve. Itt utalások vannak arra, hogy mik történtek, történnek a világgal. A harmadik rész rendkívül komplex, energetikus, tömény visual. A végtelenbe száguldás érzetét próbálja meg visszaadni. Menekülés minden elöl a végtelenbe. Persze a klip végén, ahogy a stúdió mellett cigiznek meg kávéznak a zenekartagok, kiderül hogy senki nem megy sehová. Marad itt a valóságban. Nem lehet sajnos elmenekülni, maximum jobbá lehet tenni a körülöttünk levő környezetet.

v: Gondolom azért ez a fokozott munkatempó azért elvett máshonnan az életedből, pl. a parti/koncert-vetítésekkel hogy álsz?

M: Gyakorlatilag semmi másra nem volt időm, éjjel-nappal ezen dolgotam. Az a helyzet, az utolsó live-om a Szigeten volt, az Anima fellépés kapcsán. A gigasztár Justice előtt rokkoltunk, méltó befejezése egy korszaknak. Anorganikkal volt még egy közös AV szett a Merlinben, de mindketten láttuk, hogy több energiát és időt kéne belerakni, így ez az ügy egyelőre sajnos a polcra került. Azóta nem vállaltam semmit, egyszerűen nem fért bele. Egyébként is, egyre inkább azt gondolom, hogy szakítani kell azzal a hevületes indítatással, miszerint mindent be kell vállalni. Inkább csinálok ezentúl kevesebbet, de minőségit, minthogy elaprózzam magam, semmi értelme. Ha a munkáid visszanézve nem ütik meg az épp aktuális mércédet, akkor feleslegesen dolgoztál, hiába tűnt akkor és ott elfogadhatónak, amit összeraktál. Mindig lelkes vagyok és beleugrok minden ötletbe egyből, de csak később derül ki, hogy nincs elég idő és energia rá teljesen. A pénz meg persze alapból mindig minden projektből híján van. Fércmunkát tényleg felesleges csinálni, megy a kukába egyből. Nagyobb melókra kell koncentrálni, mindenképp jobb befektetés anyagilag és fizikailag is. Természetesen örök szerelem az élőzés is, és ha a suli és a többi meló engedi, menni is fog újra, de most jegelem kicsit. Egy adott est képesítése legalább két napos elő-munkát, és ugyanannyi rápihenést von magával nálam, és ez megengedhetetlenül sok momentán.

v: Oké, tehát akkor most elkészült az első nagy költségvetésű munkád, merre tovább?

M: Pihenek most kicsit, őszintén megvallva, nem akarok ezentúl ennyit dolgozni, sok volt. Letudni a sulit mindenekelőtt, és továbblépni ez a terv. Klipekben gondolkodom elsősorban és kisfilmekben. Mivel a hazai piac teljesen lokális, külföld felé tekintgetünk mi is, mint mindenki más. Jó lenne nevet szerezni itthonról, de erre per pillanat kevés esélyt látok. Vannak kitűnő világ-kompatibilis előadók, zenekarok, dj-k, producerek, akik simán helyet követelhetnének az óriási nemzetközi mezőnyben, és páran kapnak is. Többnyire azonban a hazai kommunikáció sem működik, nem tudatosítják az emberekben, hogy mitől és miért kellene erre vagy arra felfigyelniük. Van az MTV, ami sokat segíthet, a videó- és fáljmegosztó oldalak szintén, és igazából ez látszik is, a kis kézi-kamerás arcoktól kezdve, az otthon vizuált gyártókig. Sok a friss arc, és sok köztük a tehetséges. Egy szint után viszont idehaza már nem lehet jutni, méregdrága a technika, és olyan projektekbe nehéz bekerülni, amik megfelelően vannak finanszírozva. A piac szegény és kicsi. Odakint elképzelhetetlen, még egy kis kiadónál is, hogy nincs pénz klipre vagy promócióra. Idehaza semmire sincs, de nem azért mert nem lehet, a szemlélettel van a gond, spórolósok vagyunk. Ha valaminek nem mérhető az értéke azonnal, ahogy kiadtad a zsét, akkor azzal nem foglalkozunk érdemben.

v: Ismerik a neved? Mármint tudják a nagy tévéknél ki is vagy, és miket csinálsz?

M: Talán igen, amikor Bandival (Emil Goodman - a szerk.) bevittük a Music Televisionhöz a Sikztah meg a Beat Dis klipet, akkor simán tudták hogy kik vagyunk. Elég sokat játszották, gondolom tetszett nekik. Később kaptunk is egy frankó melót az MTV-től. A Proud médiával karöltve Emil Goodman, Szofita és én csináltunk egy tíz kisfilmből álló sorozatot. Csatorna-azonosítóként funkcionálnak. Minimakett-szobákban különböző trükkjelenetek voltak. Lassított homok-logó szétporladás, kisegér antigravitáció, turbócsiga mászkálás fel-alá, rákpáncél alatt robotgépezet...
Van jó pár hatalmas multi Magyarországon, de nem nagyon tudnám elképzelni magam náluk, viszont a profizmusuk ámulatba ejtő. Lehet, hogy fixen jó pénzt lehet keresni vele, de függetlennek maradni a legjobb, mert ha egyszer tényleg bejön a saját cuccod, az mocskos jó érzés. A reggel nyolctól szalagmeló, még ha esetleg milliókat fizetnének is, nem vállalható, a szabadság mindennél többet ér. Szeretnék a saját utamon haladni, mint ahogy ti is ott Szombathelyen.

v: Apropó, mit gondolsz az ezelőtti részben feldobott tengelyelmélet valóságosságáról?

M: Mindenképp létező dolog, bár elmondható mindez valószínűleg minden nagyobb városról, csak mi épp földrajzilag, ebben a sokszögben fekszünk. Fontos megemlítenünk Sopront is, Éder Krisztián nagyon jó fotós, Egyed Bálint grafikussal szintén a teljesen újfajta egyedi látásmódokkal alkotnak, Pécsen cOp hozza a minőséget, stb... Az összedolgozások prímán működnek, a produktumok mindenkinek tetszenek, és itt vissza is csatolhatunk az előbbi témához. Mindenki építi a maga kis vagy épp nagyobb csatornáit. A tudat, hogy valakinek sikerül komolyra fordítania a helyzetet, és ezzel magával ránt mindenkit, szerintem mindegyikünk fejében ott motoszkál valahol. Szép lassan sikerült a nemzetközi szintér megszokott állomásává tenni a fővárost, a Volttal, és más fesztiválokkal a vidéket is. A vidéken élőknek ugyanúgy járna, hogy leugorjanak egy-egy nagy név bulijára, mint egy pestinek.

v: Mit szólsz a februári Folkfree lemezbemutató felhozatalához?

M: Egészen megható a névsor, mindhárom nagy név favoritom régóta. Igen húzós bulinak néz ki, változatos lesz és pörgős is az tuti. A világ bármely pontján ez egy ütős line-upnak számít. Az a baj ezzel is, hogy csak ritkán adódik lehetőség ilyen kuriózumokat megcsípni nálunk együtt. Azt gondolják az emberek, hogy egy kicsi ország kicsi pontján nincs is esélyük, ilyenekről álmodni sem, és ez itt már el is dől. Ha innen nézzük mindenképp nagy esemény lesz, legalább a helyi fellépőknek, saját otthonukban fogadni az elitet, és velük egy színpadra állni.

v: Biztosan, és neked? A fentiek szerint kivételezel velünk, mert bevállaltad.

M: Természetesen nekem is, és hogyne vállaltam volna, ott a helyünk!

v: További konkrétumok, lebeszélt dolgok, ilyesmi?

M: Igen van több is. A Mystery Gang felkért, tartsak velük nyáron egy németországi hotrod fesztiválra, az nekik autentikus terep, már nagyon várom. Volt pont a héten a Müpá-ban (Művészetek Palotája) egy közös produkciónk. 50 éves Buddy Holly emlékkoncert Régi Buddy Holly archív anyagokkal és mostani Mystery Gang videóbejátszásokkal megtűzdelve. Óriási volt. Elképzelhetetlen technikai minőség van abban a hatalmas kockában, minden téren a csúcs, nem is gondolnák sokan. Teljesen ledöbbentem hogy ilyen is létezik idehaza. Egyébként Szőcs Gergő lelépett tőlük nemrég, visszaigazolt a Realistic Crew-ba.

v: Igen én is hallottam, talán a nagy egyéniségek nem jöttek ki egymással. Más jellegű tervek?

M: A Toldi moziban lesz egy megmozdulás áprilisban, most épp ezt szervezzük, egyfajta videofilm, reklámfilm, illetve vizuális fesztivál, természetesen végig zenékkel. Videoklip szekciók, animációkkal és rövidfilmekkel megfűszerezve, a végére pedig egy hatalmas audio-visual jamelés. Erős felhozatalt tervezünk, szeretnénk komoly szponzorokat melléállítani a dolognak. Ha ez megvan, akkor pedig ugyanezzel a programmal végiggördülni az ország még működő, arra alkalmas kinoin is. Ugyanezt úgy néz ki, be tudjuk csatolni egy öt várost érintő biciklis Európa túra eseményeibe is, amik közül az egyik Linz, ami ugye az idén Európa kultúrális fővárosa. Ezen dolgozunk per pillanat, de a gazdasági vészhírek miatt, óvatosabbak vagyunk persze, talán összejön. Szeretnék összerakni az elkövetkező hónapokban egy normális portfóliót is, illetve a tizenöt perces rövidfilm világba is mélyen belemerülni.

v: Végezetül, mit üzensz a Szombathelyi ismerősöknek illetve az olvasóknak?

M: Semmit pajtás, február 14-én úgyis találkozunk, képben leszek!