„Csak a zene kell!” - A Magyar Dal Napja 2012
Képgaléria megtekintése2012.09.10. - 18:00 | Kánya Dóra, Büki László 'Harlequin' - Fotók: Büki László
"Ha a Belmondón 400-an vannak, akkor itt estére lépni sem lehet! - hangzott frappánsan egy kollégától. Igaza lett. Sosem látott tömeg hömpölygött a magyar dal fővárosában vasárnap! Öröm volt szombathelyinek lenni, s látni: van szándék és igény a kultúrára. Tíz koncert, tíz óra alatt, több ezer néző - mindez a Magyar Dal fővárosában, Szombathelyen. A zenevonat nem állt meg, zenés beszámolónkat zenés képekkel mellékeltük. Presser Gábor, Somló Tamás, Violet Eye, Belmondo, Anima Sound System, 30Y, Lord, Csík Zenekar, Ocho Macho - együtt dalolt a város. Két képgalériával is örvendeztetünk.
HIRDETÉS
A Magyar Dal Fővárosaként a vasárnap délután a magyar zene jegyében telt Szombathelyen. Presser Gábor, Somló Tamás, a Belmondo, az Anima Sound System, a 30Y, a Csík Zenekar, a Lord, az Ocho Macho - csak hogy a legnagyobbakat említsük. Ugyanakkor követendőnek tartjuk, hogy ahogy az Agora eddig is, úgy most is támogatta a feltörekvő helyi fiatal bandákat - míg szombaton az AZK Az Év Dala nyertes Nora's Garden, addig vasárnap az Újvilág Utca és a Violet Eye is kapott fellépési lehetőséget.
Pontban a meghirdetett időpontban kezdődött a Magyar Dal Napjának megnyitója, tikkasztó hőségben az Agora színpadon. Horváth Meggie, Fekete Linda (WSSZ), Szabó Tibor (WSSZ), Kirchknopf Gergő (Ocho Macho), Tóth Nóra (Nora's Garden) és Presser Gábor ragadtak mikrofont, és szavak helyett dallal vágták el a megnyitó képzeletbeli szalagját. Az Illés együttestől Az utcán és az LGT-től a Neked írom a dalt című szerzemények hangzottak el zongorakísérettel.
Percekkel később már Somló Tamás lépett a színpadra, laza szerelésben, macskanapszemüvegben. A szintén szombathelyi 4N Acoustic Performance zenei aláfestésében kaphattunk ízelítőt a legnagyobb magyar slágerekből, így felcsendült a Nagyon kell, hogy szeress, a Ha a csend beszélni tudna és például az Annyi mindent nem szerettem még. A meleg ellenére már akkor nagyon sokan voltak a Fő téren, a legtöbben persze az árnyékban, de hamar megtelt a színpad előtti tér is. Somlót néhány dal erejéig Szabó Tibor váltotta.
Innentől pedig forgószínpadszerűen, hol az Agora, hol a Szombathely színpadra (a Városháza elé) tódult a nép, háromnegyed óránként váltották egymást a zenekarok. Ahogy véget ért egy koncert, a másik oldalon már köszöntötték a közönséget. Felemelő volt látni, ahogy több ezer ember ünnepelte egyszerre a magyar dalokat, korosztályoktól függetlenül. Így belefuthattunk abba, hogy a fiatalok a nagyszülőknek mutatták meg, milyen Beck Zolival bulizni, később pedig a nagypapák pörgették az unokájukat a Csík Zenekar ritmusaira. Nem túlzunk, ha azt állítjuk: zsúfolásig megtelt a város centruma, a szemfülesek az utolsó sorba álltak, így csak egy hátraarcot kellett villantani és már úton is voltak a következő helyszínre. (Aki az "utolsó sorban" állt, az hátraarcot fordítva a másik színpad első sorában találta magát, ugyanis a 30Y koncertjére teljesen megtelt a két színpad közti placc - a Szerk.).
A Belmondo tagjait messziről fel lehetett ismerni (a tinik persze Czutor Zolit bármilyen távolságból felismerték), akármennyien is voltak kint, azért ők kitűntek a tömegből. Már amikor hangoltak, megindult a tömeg az első sorba, többeknek ekkor tűnt fel, hogy őket mégiscsak ismerik a rádiókból. Mondjuk a Libidót, a Süt rám a Napot, vagy a Lesz, volt, vant. Háromnegyed 6-kor már Prieger Fanni csábította szenzációs hangjával a Szombathely színpadra az elektronikus zene kedvelőit, és kezdetét vette az Anima Sound System koncert. Fanni a szokásos magabiztossággal és profizmussal vágta szét a délután ötperces csendjét, ömlött a dal a hangfalakból. Bár ekkor még mindig meleg volt anélkül is, hogy betette volna a napfényt a szánkba, de muszáj volt szeretnünk őket a Switch me on közben is. A ráadás a szélesebb körben ismert, új stílusban hódító Csinálj gyermeket! volt.
Újabb fordulás következett, vissza az Agora színpadhoz: Beck Zoli ekkor már „behelloszombathelyezte" a teret. A 30Y koncert alatt, ahogy várni lehetett, az első sor most is a tizenéveseké volt, de való igaz, sokan az idősebbek közül is végighallgatták az alternatív banda fülbemászó számait. A Felhők fölé és azon túlra invitált minket a csapat, akik már túl voltak egy kisebb koncerten aznap. A tiszteletükre visszaállították a 30Y buszjáratot, ezen zenéltek a fiúk. Akik viszont nem fértek fel a nosztalgiajáratra, és az Ülés helyett inkább Vártak, azoknak egyórás koncerttel kedveskedett a szombathelyi kötődésű csapat. A koncertvéget jelző Sötét van-t két szombathelyi tűzzsonglőr produkciója világította be. Ekkorra már a Fő téren nehezen vergődte át magát az, aki a Lordra akart tombolni.
Az első képgaléria fotói - megnyitó, Violet Eye, Belmondo, Anima Sound Dystem és 30Y koncert - itt találhatók!
A Lordra, a 40 éves rockküklopszra a rutinos rajongók már az 'Ypszi' koncertjén pozíciót fogtak, hogy az első sorból lehessenek részesei Pohl Misi "Connecting People-show-jának". A zenekar énekese előszeretettel pacsizik a közönséggel, fotósárkon átívelő mozdulatokkal. Most sem volt ez másként, miközben sorjáztak az elmúlt 40 év rockhimnuszai. A Vándornál szokás szerint térdelt a főtér, kigyúltak az öngyújtó-lélekfények. A dal után a zenekar legnagyobb meglepetésére Novák Edina lépett a színpadra, akit a banda éneklésre biztatott, ám nem ez volt a színrelépés apropója. Balogh Zoltán humánerőforrás minisztertől miniszteri elismerést kapott a zenekar 40 éves tevékenységéért - lehetett-e ennél jelesebb alkalmat találni az elismerés átadására, mint a magyar dal napját? A zenekar meglepve és meghatottan vette át a miniszteri elismerést dr. Puskás Tivadartól. Erős Attila nem is tudott mást mondani a zenekar nevében, mint hogy "örömömben Kifutok a világból".
Már a Lord utolsó soraira megindult a tömeg az Agora színpad felé, percekkel később pedig mozdulni sem lehetett. Kicsit késve ugyan, de annál nagyobb lelkesedéssel kezdte a koncertet a Csík Zenekar, Presser Gáborral karöltve. Az első nótában Csík János szerint volt minden, mint karácsonykor: legényes, lakodalmas, kis mezőségi - szerencsére popdal nem. Holott a legtöbben inkább csak a feldolgozásokat ismerik Csíkéktól, így a Csillag vagy Fecskébe az egész Fő tér beleremegett. (Szerencsére a talán legjobb Csík-feldolgozásnak számító Széki hobóba is - a Szerk.) Látványnak sem volt utolsó, ahogy többen tartották fel a kezüket a Kézen fogsz és hazavezetsz című dalnál - a dalszöveg képi megformálása bensőséges hangulatot teremtett. Újdonság volt az átdolgozott LGT szám, az És jött a doktor, kiválóan kiegészítette egymást a zenekar és Presser Gábor. A legnagyobb siker mégis kétséget kizáróan a Most múlik pontosan volt. Akárki akármit is mondhat erről a dalról, akármilyen feldolgozásban is hallgatjuk, valahogy hat az emberekre. Majorosi Marianna hatalmas tapsot kapott a dal végén. Nem ez volt - szerencsére - a zárszó, ugyanis a Fellegajtó édesbús dallamaival köszönt el Szombathelytől a zenekar.
Még a koncert vége előtt megpróbáltuk a lehetetlent: a két színpad közt a pálinkastandot becélozni. Kábé annyi esélyünk volt, mint kisgazdának a szavazófülkében... Remény persze volt, de tiszavirágnál gyorsabban halt el. S ha már pálinka, az Ocho Machónak ugyan még nincsen pálinka dala (reméljük, nem is lesz, stílszerűen legyen inkább tequila dala), de ahogy a szíverősítő, úgy a hangerősítőkből áradó zene is jó húzás volt az amúgy is forró éjszaka továbbhevítéséhez. Aki hupogni vágyott, az becélozta magának az első sorokat, s követte Gergő utasításait. A kézerdőtől nem láttuk a fejeket, de ha a látványt elosztjuk kettővel, akkor is kijön statisztikailag a sok. Frappánsan le is bökjük a bulit egy korábbi veretes okosságunkkal: "Ocho Macho koncerten a hangulatról írni szinte szentségtörés, aki ugyanis egy ilyen bulin sem tudja jól érezni magát, az tényleg jobb, ha sakkjátszmákat analizál vagy bélyegfogazatot mér."
Újrahangolódott Szombathely, ehhez kétség nem fér. De nem feltétlen a zenére, hanem inkább egymásra, a dalok hídként funkcionáltak abban a hatalmas űrben, amiben mindannyian éljük az életünket. Eklektikus ragasztóként tapasztották össze a tömeget a fiataloknak szóló és az idősebbeknek kedves dalok egyaránt. Igen, tudjuk, a Magyar Dal Napját ünnepeltük - nagy tisztelet ezért Presser Gábornak -, de szerintünk egy kicsit magunkat is. Mi, magyarként büszkék lehetünk arra, hogy vannak olyan dalok, amiket ezrek énekelnek a Fő téren, és biztosak vagyunk abban, hogy vannak olyanok, akik ettől a naptól kedvelték meg igazán a magyar muzsikát. Így ha megkérdezi valaki, valamikor, hogy miért kellenek magyar dalok, a miért kérdőszót cseréljük kiértre. A válasz máris egyszerűbb lesz: értünk!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Somló naná, hogy jó volt, de mákja van, hogy jó zenészek vannak vele. Ők a legendák, a magyar könnyűzene ikonjai.
Szóval lehet jobban csinálni mindegyikőjüknél, de ez a nyomulós duma övön aluli, amíg volt olyan zenekar, aki több millióért jött el ide most.