- „Ültem a Holdon múltkor is, lógattam a lábam, és a kezeimmel nyitogattam az ajtókat a Földön."
- „És mi van akkor, ha egyszer majd a Hold sötét oldalára kerülsz, vagy egy kisbolygóra?"
- „Akkor gáz van..."

A közismert orvos-toxikológus előadására rengetegen voltak kíváncsiak, már kezdés előtt csordulásig telt az egyetem Díszterme. Az elismert és népszerű orvos csaknem kétórás előadását feszült figyelemmel kísérték a hallgatók és oktatók, de az előadónak egy-egy jól irányzott poénnal sikerült oldania a hangulatot és hamar közvetlen légkört teremtett. A különleges előadáson megtudhattuk, hogy Rómeó Júliájának tetszhalott állapota bizony csak mese, hogy milyen veszélyei lehetnek a „varázsgombák" fogyasztásának, illetve hogy Van Gogh miért használt olyan sok sárga festéket alkotói korszakának utolsó periódusában.

A mérgeket, valamint a különböző anyagok jellegzetes hatásait a korai ember kísérletezéssel, a különböző növények kóstolásával fedezte fel, ami gyakran a kíváncsian próbálkozó emberek életébe került. A felfedezett hatásokat az ellenségek megjelenésével már tudatosan is alkalmazták.

Az ideális mérgeknek a következő tulajdonságokkal kell bírniuk: fontos, hogy íztelen, szagtalan, színtelen legyen, gyorsan oldódjon, hatása órákkal a bevétel után jelentkezzen. Előnyös tulajdonság, ha nem kimutatható a méreg a szervezetből, és az adott kultúra számára egzotikus, hiszen így kisebb eséllyel jönnek rá az orvosok a halál okára. Ezeken kívül pedig elengedhetetlen, hogy már kis dózisban is halálos legyen, valamint kémiai szerkezete stabil maradjon hosszú ideig, és a hatása egy betegség lefolyását utánozza. A mérgek rengeteg előnnyel is rendelkeznek a hagyományos fegyverekhez képest, így nem meglepő, hogy hamar nagy népszerűségnek örvendtek ezek az anyagok a gyilkos hajlamú emberek körében: láthatatlan fegyver, a szervezet tulajdonképpen saját magát öli meg, nem tudunk védekezni ellene (enni, inni, levegőt venni kell), hangtalan, sikertelenség esetén a méregkeverő újra próbálkozhat, és nálunk fizikailag jóval erősebb embert is legyőzhetünk vele.

Az első méreggel kapcsolatos emlékeket i.e. 7000-ből Tassiliban, Algériában fedezték fel a kutatók - a helyi lakosok gombákat kóstoltak, és ezekkel kapcsolatos élményeiket barlangrajzok formájában örökítették meg, gombafejű istenek ábrázolásával - ez volt a minőségi droghasználat kezdete. A pszilocibin nevű pszichoaktív alkaloid található meg ezekben a gombákban, melyek hallucinogén tüneteket okoznak, emellett magas vérnyomást és szapora szívműködést eredményez használatuk. A különböző fajok eltérő hatóanyag tartalommal rendelkeznek. Tudatmódosító hatásuknak köszönhetően az egész Földön elterjedt használatuk. A IV. században így vélekedtek ezekről a különös gombákról: „A varázsgombák Isten gyermekei". Azonban a sötét középkorban a másik szélsőséges gondolat került előtérbe a gombákkal kapcsolatban. A középkor embere szerint a varázsgomba nem más, mint az „Ördög átka". A varázsgombák használatának veszélye, hogy a delikvensek nem mindig pozitív élményeket tapasztalnak. Nem tudjuk, milyen ösvényre juthatunk el vele, hiszen nem tudjuk befolyásolni a központi idegrendszerünket, és könnyen lehet, hogy elveszünk a pszichózis ösvényein. Ám vannak olyan szerencsések (talán egymillióból egy ember), akiknek tehetségét csak még inkább kiszélesítik ezek az anyagok. Ilyen például Amanda Sage képzőművész, aki gomba hatása alatt, vagy azt követően készíti elképesztő festményeit.

Rómában Locusta volt az egyik leghíresebb méregkeverő, aki Nero császár udvarában dolgozott. „Sztárcsinálónak" is nevezik, hiszen Nero sok ellenségét megölte, aki így könnyedén hatalomra juthatott. Itáliában pedig Medici Katalin (II. Henrik felesége) számított igencsak ügyes méregkeverőnek, ugyanis legalább harminc francia nemest tett el láb alól élete során, így védve férje hatalmát.

Benvenuto Cellini manierista szobrász 29 évesen szifiliszben szenvedett. A betegség második stádiumában higanyterápiát kapott, amelytől igen kellemetlen mellékhatások jelentkeztek. Ezután pióca terápiával próbálkoztak az orvosok, majd a művész maláriás lett, aminek minimális terápiás hatását tapasztalták. Ezért a felfedezésért Nobel díjjal jutalmazták Jawregg-et 1927-ben. A betegség harmadik stádiumában a szobrász megalomániában szenvedett, majd mikor ezt környezete már nehezen viselte, jött az újabb „terápia" - a gyilkossági kísérlet. Higannyal próbálták megölni ellenségei, ám az adagot elmérték, a művész pedig meggyógyult a szifiliszből, hála a higanynak.

William Shakespeare nem volt ügyes méregkeverő, de őt nem is ezért szeretjük: Hamlet apját csalmatok levével próbálták megölni, ami atropint tartalmaz. A történet szerint az apa fülébe cseppentettek a méregből (3-4 ml), és ez okozta a halálát. Ám azt tudni kell, hogy a fülön keresztül nem szívódik fel a méreg. Ahhoz hogy ez a módszer beváljon, kell egy dobhártyasérülés, 30-40 ml méreg folyamatosan csepegtetve, ami a sérült dobhártyán keresztül az Eustach-kürtön át a nyelőcsőbe jut - így már bekövetkezhet a halál.

Rómeó és Júlia történetében Lőrinc barát gyöngyvirágból készült italt adott a fiatal lánynak, aki ennek hatására 42 órán keresztül tetszhalott állapotba került. De gondoljunk csak bele, hogy egy 12 órás alvás után is milyen rosszul érezzük magunkat, mindenünk fáj, elgémberedik, nehezen tudunk mozogni, akkor vajon milyen hatásai lehetnek egy csaknem két napig tartó „alvásnak"?

Michelangelo Buonarroti köszvényben szenvedett, melynek hátterében ólommérgezés állt. Raffaello Santi Athéni iskola című festményén Michelangelo-t is ábrázolta, ahol jól látni deformált térdét, melynek oka az ólommérgezés. Mikor a művész belemerült a munkába, mely hónapokig is eltarthatott, hosszú ideig csak bort ivott és kenyeret evett. A bort pedig ólomkannákban tárolták, így nem csoda, ha szervezete tele volt ólomvegyületekkel, aminek következtében vesekárosodásban is szenvedett a tehetséges művész.

Vincent Van Gogh sárga dominancia festésére két magyarázat is létezik: az egyik nem más, mint a művészkörökben igen népszerű abszinth-fogyasztás, a másik pedig az epilepszia kezelésére használt Digitalis grandiflora, mely alkalmazásának mellékhatása a Xanthopsia nevű betegség, mikor az alany zöld-sárgában látja a világot.

Az abszinth thujone nevű anyagot tartalmazott, amelynek hallucinogén hatása van. A mai abszinthban már csak igen kis mennyiség található ebből, a kesernyés íz elérése érdekében használják. Régen viszont igen sokat tartalmazott, így a művészek előszeretettel fogyasztották a zöld nedűt. A Párizsi Absinth Klub tagjai között sok híres művészt találhatunk: Édouard Manet, Henri de Toulouse-Lautrec, Paul Gauguin, Edgar Allan Poe, Oscar Wilde, Arthur Rimbaud.

Ludwig van Beethoven szifiliszét higannyal kezelték, és egy időben azt hitték, ez okozta állandó panaszait, betegségeit, de a tudósok tévedtek. A zenész krónikus ólommérgezésben szenvedett. A mérgezést egy hajtincséből mutatták ki, melyet 2000-ben vetettek alá laborvizsgálatoknak. Az eredmények szerint százszor több volt hajának ólomtartalma, mint ami még elviselhető lenne.

Georgi Markov újságírót 1978. szeptember 11-én érte a halál. Üldözői kétszeri sikertelen gázolás után vádlin szúrták egy esernyővel a Waterloo Bridge buszmegállónál 1978. szeptember 7-én. A nem hétköznapi esernyő vége ricint tartalmazott (Ricinus communis), ami egy igen erős méreg, mely bejutott az író szervezetébe. Markov összes szervének működése pár napon belül leállt, a ricin ugyanis a fehérjeszintézist gátolja, és apoptózis (sejthalál) következik be.