"A kövek alatt nőtt fű" - fenti idézettel Gárdonyi Géza jellemezte önmagát. Ezzel utalt rejtőzködő hajlamára, művészetének lassú kibontakozására. Pályáját a folyamatos útkeresés jellemezte.

Sokunkban idézi fel a 6. osztályos „kötelező olvasmányt", számomra pedig a titkosírást is. Ziegler Géza néven született 1863-ban, Gárdony-Agárdpusztán. Szülőfaluja adta az ötletet az új névválasztáshoz. Sokoldalú egyéniség: író, költő, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 

Az irodalomtudomány a 19. század végi és a 20. század eleji epika kiemelkedő alakjának tekinti, aki nem tartozott semmilyen irodalmi körhöz. Tevékenysége  meghaladta a romantikus-anekdotikus ábrázolásmódot, és  előkészítette a Nyugat-nemzedék újfajta látásmódját, szecessziós, naturalista stílusát. Ady magyar Dickensnek nevezte, de legtalálóbban Juhász Gyula szólt róla „ ő nem utóda senkinek, és őt nem is igen utánozza senki". Gárdonyi jellegzetesen amatőr író és gondolkodó volt: mindent önmaga akart megfigyelni, felfedezni, értelmezni.

Édesapja a nemeskéri születésű Ziegler Sándor Mihály, aki kovácsok, lakatosok leszármazottja, Bécsben gépészmérnöki tanulmányokat végzett. A szabadságharc idején Aradra ment, Kossuth fegyvergyárosaként Petőfi  Sándorral is összebarátkozott. Az ő rendkívüli leleményessége köszön vissza Az egri csillagokban, amikor Bornemissza Gergely sorra állítja elő a különböző harci eszközöket, gondoljunk csak a tüzes kerékre.

Gárdonyi Géza Emlékház. Itt született az író.

Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án született Gárdonyban, egy nádfedelű, hosszúgerincű parasztházban. Apja haláláig a család vándorolt, 16 településen éltek. Így iskoláit Budán, Sályon, Hejőcsabán, Sárospatakon végezte, majd Egerben a tanítóképzőbe iratkozott. Nagy nélkülözésben élt, nem igazán vonzotta a tanítói pálya. Magyar nyelvből egy ízben professzora, Répássy János meg is buktatta a következő szavak kíséretében:

„Fiam, tebelőled sohse lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni".

Professzora még megélhette Gárdonyi írói pályafutásának sikerét. Tanítóként több helyen is dolgozott: Karád, Devecser, Sárvár, Dabrony voltak állomásai. Több újságba is írt, köztük a Vasmegyei Lapok és a Dunántúl címűbe is. 1897-ben költözött Egerbe, itt élt haláláig.

Az alakja köré fonódó legenda közvetlenül Egerbe költözése után, még életében kialakult. Kortársai „egri remetének," vagy regénye után a „láthatatlan embernek" nevezték. A kíváncsi tekintetek elől menekvést kereső, megközelíthetetlen ember hírében állt, ám ebben a sommás ítéletben már az 1900-as években is sok túlzás volt. Egyetlen legendateremtő momentum: az egri házba ellátogató írótársak rendre számot adtak arról, hogy Gárdonyi dolgozószobája ablaktalan, az író befalaztatta a ház ablaknyílásait; alkalmasint csupán zárva tartotta ablaktábláit a fejfájós író.

Jóllehet, minden idejét az irodalomnak szentelte, s az egri magány szülte művészete legtermékenyebb időszakát. Gyakran kelt útra, bel- és külföldön egyaránt: 1899 tavaszán Konstantinápolyba ment, Az egri csillagokhoz gyűjtött anyagot, 1900-ban Franciaországba, ekkor már az Attila és a hunok idejében játszódó A láthatatlan emberen gondolkozott, s a catalaunumi csatatér meglátogatása volt egyik célja. Rendkívüli műgonddal dolgozott, fontos volt számára a korhűség.

Gárdonyi sírhelye Egerben

Testi-lelki egészségét a megpróbáltatások megkoptatták, állapota leromlott. Bár szív-, máj- és vesebántalmakra egyaránt panaszkodott, s látása is meggyengült, orvosai még közvetlenül halála előtt sem állapítottak meg halálos kórt nála. 1922. október 14-e után nem mozdult ágyából, kezébe többé tollat nem vett, s ötvenkilenc esztendősen, október 30-án, egri otthonában elhunyt. Noha végakaratában arról rendelkezett, hogy szűk családi körben helyezzék örök nyugalomra egri háza kertjében, Eger városa ezt méltatlannak érezte volna láthatatlan emberével szemben.

November 1-jén bronzkoporsóban fekvő testét alma matere, az egri liceum aulájában ravatalozták fel, s tiszteletére a város mind a huszonhárom templomtornyában megkondították a lélekharangot. Az egyházi szertartást követően - Tordai Ányos egri cisztercita tanár javaslatára - az egri vár Bebek-bástyáján kialakított díszsírhelyen hantolták el, gerendakereszt fejfájára végakarata szerint az azóta legendássá vált frázist vésték

„Csak a teste!"

Gárdonyi titkosírása („Gratulálok, ha megfejtened sikerül")

Gárdonyi Géza tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Vörösmarty Akadémiának, a Magyar Írók Nemzetközi Szövetségének pedig díszelnöke volt. Külföldön is elismerték, a párizsi Journal folyóirat pályázatát is megnyerte. Babits Mihály mellett ő is lefordította Dante Isteni színjáték című művét.

Az utókor hálával említi nevét, mint tanítót, a falu lámpását, mint halhatatlan ifjúsági művek íróját.