Kezdjük azzal, hogy a két gall eddigi történeteiből biztos lenne a bukásunk: sosem szemeztünk Asterix és Obelix kalandjaival. Ez jó is, és egyben rossz is. Jó, mert nincs mihez viszonyítanunk, ergo nem méricskéljük, melyik rész volt jobb, így az összehasonlítgatás sem viszi el spontán véleményalkotásunkat. Tudjuk úgy nézni a filmet, mint mondjuk egy hatéves. Ugyanis ez a korhatár, de erre még visszatérünk. Ugyanakkor rossz, mert nem láttunk előző részeket, így a film esetleges cselekményszövési, grafikai vagy épp karakterbeli hibái sem oly szembetűnőek. Így marad az "elsőbálozói" lelkesedés, ami bőven szembemehet az Asterix-fanok által látottakkal.

Fergeteges nyelvi humor, izgalmas szófordulatok jellemzik a történetében merőben egyszerű filmet: Krisztus előtt 50-ben Julius Caesar (Fabrice Luchini) megtámadja Angliát, ám egy kicsiny falu "ellenáll". Küzdésről persze igazából nem beszélhetünk, viszont az ötórai "forróvíz" - ami még nem tea - szentsége már akkor is sérthetetlen volt, háború ide vagy oda. Nos, ez a falu - látva a teljesíthetetlen küldetésnek tűnő védelmet - hallott egy csodaszerről, ami a gallokat elpusztíthatatlanná teszi, és eldöntik: szereznek a varázsitalból. Mondhatni, hűvösen rábólint a britek uralkodója, a fordítva beszélő Cordelia (Catherine Deneuve) az ügyletre, és egyik nemesét, Angoltapaxot, (Guillaume Gallienne) küldi a híres varázsitalért. Eközben a rómaiak a félelmet nem ismerő vikingeket hívják erősítésül, mivel eddig nem "tapaxtalt" módon a kis falu ellenáll. Asterix (Edouard Baer) és Obelix (Gérard Depardieu) el is indul egy hordó varázsitallal a megriadt angolokhoz, csakhogy az odáig vezető út kalandosabb annál, mintsem sejtenék.

Tehát a lötty A-ból B-be való eljutása adja a történet fősodrát, és ezt keretezik az állandó ellentétekre épülő helyzetek. Az angol hidegvér kontra viking lazaság, a gall rámenős csajozás vs. az évekig húzódó, kimért, angol nemesi udvarlás, az erő a gyengeséggel vív álladóan, ha harcot nem is, de szócsatát biztosan. Már a nevek is sokat elárulnak: Kishippix a bárd, aki megörül a Beatlax együttesnek London utcáin, Lucius Bürokratusz, Julius Caesar szenátora, a békát szimbolizáló Brex felirat a stadionban - mind-mind nevetésre ingerli a nézőt. Már ha érti ezt a szófacsarást, amit egy hatéves biztosan nem fog.

Ugyanis a film talán legnagyobb pozitívuma a szinkron. Olvastunk kritikákat, amiben kimondottan zavarónak minősítették a fordítva beszélést ('Napot szép kellemes...'), és a magyar szavak angolos hangsúlyozását. Mi pedig épp ebben látjuk a figyelem állandó fenntartásának zálogát. Más kérdés, hogy egy gyermek figyelmét ez valóban nem csigázza fel, sőt, nem is érti, mit takar pl. a szenátorgia... Aki viszont fogékony a magyar nyelvben rejlő zseniális leleményre, és az angol humor és mentalitás sem pattanik le róla, az nem csalódik. Garantáltan végigvisítja a filmet! (a gallok szerint a britonok ... .hát hogy is fogalmazzunk... nem túl szépek.... viszont a britek szerint a gallok: galládok, bárdolatlanok (!! - zseniális, nem?) arrogánsak, stb... és ez így megy végig...)

Ugyan kissé zavaróak a képi ellentmondások, pl. a királynő kutyái egyszer megsemmisülnek, ám a következő jelenetben már újra ott ülnek a szőnyegen - befáslizva. Az is mosolyogtató, hogy a napok óta ostromlott falu házain mindig csak adott pillanatban látszik, hogy bezuhant rajtuk egy hatalmas kő, a következő ostrom során már érintetlen a tető. A legnagyobb baki talán a bájos Ophelia (Charlotte Le Bon francia szupermodell) vikingverő jelenete, mikoris lábszárcsonttal veri kupán a viking Szeizmográfot. Márpedig a vikingekbe kiskoruk óta próbálják beletáplálni a félelmet - sikertelenül. Félkézkalapáccsal ütik - merő tesztből... - az egyik "médiumot" a -40 fokos Lappföldbe, akinek meg sem kottyannak a fejére mért pörölycsapások - egyszerűen nem fél, nem rogy meg, csak süllyed az ütések hatására a jég- és hómezőbe. Nyilván nem azért, hogy később összeessen egy üreges lábszárcsonttól... 

Gyermekek számára az is megfoghatatlan, hogy a történet sokszor teljesen mai politikai-gazdasági "mesterfogásokkal" operál, teljesen életszerű szituációkat juttatva eszünkbe szűkebb "közéleti pátriánk" viselt dolgairól... Multidiplomusz - tudják, az a tanácsadói kör legszélén álló "csikó", a főnök "(gy)alázatos szolgája", akinek több diplomája is van, ám egyiket sem tudja úgy kamatoztatni, mint nyelvi képességeit ( s most itt a római korba illően az ánusz-tájéki míveletekre kéretik asszociálni...) - sugallja Caesarnak, hogy a pénzügyi titkos alapból ("feltéve, ha van ilyen alap, mint ahogy nincs" - hangzik Caesar válasza a politikai retorika csimborasszójaként...) lehetne fedezni a viking zsoldosok hadba küldését. De említhetnénk a már megidézett Lucius Bürokratusz szenátort, aki Caesar gazdasági-pénzügyi jelentéseit jött auditálni, többek közt egy olyan "kirándulás" valódiságát ellenőrizendő, ami közpénzből történt Rómából Londonba...

Nálunk a pálmát a minden helyzetben magabiztos Caesar pszichológusnál történő "személyiségtréningje" vitte el, elsősorban azzal a magunkban kreált poénnal, hogy a pszichiáter római neve lehetett volna akár Csernusz. Nemde, nemigen?

Nincsenek a filmben kiugró színészi alakítások, akcióbravúrok, nincsenek hihetetlen grafikai elemek, a történet sem fut ezer szálon, mégis fülig vigyorral távoztunk a moziból, hiszen szórakoztatott, és egy vígjátéknál bizony ez a lényeg. Nem számít, hogy a filmkészítők évről évre cserélik a Caesar és Asterix figurákat: egészen addig, amíg Depardieu él és mozog, és persze hajlandó felvenni a kibélelt, hónaljig érő gatyát, addig számíthatunk folytatásra.

Értékelés: 7.5/10

 

Asterix & Obelix: Isten óvja Britanniát
színes, magyarul beszélő, francia-spanyol-olasz-magyar vígjáték, 110 perc, 2012 (nincs kh.)

rendező: Laurent Tirard
író: René Goscinny, Albert Uderzo
forgatókönyvíró: Laurent Tirard, Grégoire Vigneron
zeneszerző: Klaus Badelt
operatőr: Catherine Pujol, Denis Rouden
producer: Olivier Delbosc, Marc Missonnier
vágó: Valérie Deseine

szereplő(k):
Gérard Depardieu (Obélix)
Edouard Baer (Astérix)
Fabrice Luchini (Jules César)
Catherine Deneuve (Reine Cordelia)
Guillaume Gallienne (Jolitorax)
Vincent Lacoste (Goudurix)
Valérie Lemercier (Miss Macintosh)
Jean Rochefort (Lucius Fouinus)

szinkronhang:
Helyey László (Obélix magyar hangja)
Rajkai Zoltán (Astérix magyar hangja)
Fodor Tamás (Jules César magyar hangja)
Hámori Ildikó (Reine Cordelia magyar hangja)