Korunk hőse, a disc-jockey

Az első dj szettet Martin Block követte el - és most kérünk mindenkit megkapaszkodni: 1932-ben -, Charles Lindberg fiának eltűnéséről beszélve egy rádióban, amely alá bakelitekről kevert zenéket. Az azóta eltelt 76 év alatt rengeteg átalakuláson, és fénykoron át ívelt a lemezpörgetés útja. Ahány stílus és ahány művelő, annyiféleképpen tekint az adathordozókra és azok lejátszására. A mai álláspont szerint már nem ciki hanyagolni a bakelit formulát - mindamellett, hogy a tökéletes hangzást leginkább a fekete korongok tudják maradéktalanul visszaadni. Napjainkban már a cd-ről való zenélés a legnépszerűbb és leggyakoribb hangkeltési tevékenység, de a laptop-ról, sőt pendrive-ról vagy egyéb digitális kütyükről való zenélés technikai feltételei is adottak. A hiphop, ahol a scratch - sikálás -, elengedhetetlen része a műsornak, kitart a vinyl-nél, mivel - hiába vannak erre alkalmas eszközök -, az analóg tű súrolásának hangját nem lehet ezekkel visszaadni, legalábbis nem úgy, hogy az „igazi" hatást keltsen. Ez már önmagában is egy sarkalatos felfogásbeli különbség, és még mennyi van ezenkívül!

A lemezlovas társadalom - indíttatási szempontok alapján - két nagy csoportra osztható: az egyik a szakmai vonal, tehát a hivatásosok, akik ebből élnek, és általában diszkókban és egyéb klubokban nem kevés pénzért zenélnek. Az evidencia, hogy aki nem szereti, az nem is fog megélni belőle, mert az lejön a pultból, ha az adott zeneadagoló unottan pakolgatja egymás után a már jól megszokott darabjait. Igaz, ebben sem lehetünk biztosak, mert nem kell messze mennünk ahhoz, hogy olyan helyre tévedjünk be, ahol a nézőszám csökkenés érdekében szinte hétről-hétre ugyanazzal a műsorral szembesülhetünk.

A másik oldal az underground, akik a zenét művészi és kulturális oldalról közelítik meg, vagy a mondanivalóval a "népükhöz" akarnak szólni. A földalatti világ sokkal színesebb és sokrétűbb annál, hogy egy könyvnél kisebb terjedelmű irományban összefoglalhatóak lennének az alapvetései. Az azért sokat elmondhat, hogy a manapság hazánkban is dúló fesztiválkorszak hősei dj fronton - szinte kivétel nélkül - az értékteremtő és ápoló földalattiak, akik egy jó kezdeményezésre akár ingyen is elmennek játszani.

Elmondható, hogy a harmónia megvan mindkét tábor részéről, nincs nyílt ellenségeskedés, a divat- és slágerdiszkósok frankón eléldegélnek, a mozgalmisták pedig osszák az észt, és nyitják a szemeket, amire egyébként is nagy szükség van manapság.

Mindazonáltal nem fényes a helyzete senkinek sem, mivel a zenék árai hardver formában indokolatlanul drágák, és főképp nehezen beszerezhetőek. Ahhoz pedig, hogy valaki teljesen képben legyen az újdonságokkal, vagyonokat kellene költenie.

Az alábbiakban pár sorban bemutatjuk azon szervezeteket, akik ma Magyarországon hatással lehetnek a lemezelőkre.

MAHASZ - Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége

Az 1992-ben alakult szövetség - melyet a Hungaroton, a Rákóczi kiadó, a Nívó Kft, a Neoton-Pro Kft, a Média kiadó, a Proton Kisszövetkezet tagjai, és még pár „magánszemély" hívtak életre -, azzal a céllal alakult, hogy ellássa tagjaik érdekvédelmi feladatait, továbbá, hogy közreműködjön a szakmával kapcsolatos jogalkotások menetében, tagjai számára biztosítsa a versenysemlegességet, fellépjen a hanghordozók jogosulatlan előállítóival és terjesztőivel szemben. Legfőképp pedig azért, hogy begyűjtse, és szétossza a hang és egyéb jogvédelmi hatályok alá eső művek járandóságait. A kutya - legalábbis az egyik -, pedig itt van elásva. A kartellalapítók közt ugyanis kivétel nélkül olyan neveket találunk, akik az átkosban a rendszer által engedélyezett és favorizált nagymenők voltak. Erdős Péter valószínűsíthetően szintén alapító lett volna, de a rendszerváltás évében elhalálozott.

Ezzel mindössze azt szeretnénk sugallni, hogy ez a csapat, csak és kizárólag egy belső kör érdekeit szolgálta jó másfél évtizedig, elég, ha csak az aktuális eladási listájukra néz bárki, tudhatja egyből, hogy az adott időszakban kik osztoztak testvériesen a többezer előadó pénzén. Ami pedig a jogvédelmüket illeti, egy helyi aktualitással bíró esetet említenénk: amikor a Lord együttes 'Vándor' című számát egy osztrák banda felrakta sajátjaként az albumára, semmit, de semmit nem tettek, pedig abban az időben a Lord már országosan ismert zenekar volt, gondolhatjuk ebből, hogy az" apróságokat" mennyire is istápolhatták.

Adalékként a MAHASZ nyitóoldalának záróbekezdése így hangzik:

"A teljes alkotói közösség, a területén érintett iparágak egységesen üdvözlik a szellemi, művészeti termékek alkotóinak jogait komolyan vevő, a kultúra nemzetgazdasági hozzájárulásának fontosságát szem előtt tartó hatósági fellépést."

DJ Szövetség - Magyar Lemezlovasok Szövetsége

Ismét egy kartell. A 2002-ben alakult egyesületet - kiknek létjogosultsága sokak által megkérdőjelezett -, a mainstream tagjai hívták életre jogi-, lemezipari-, és médiaszakemberekkel egyetemben. Már az is eleve kérdéses, hogy miért is kellene a dj-ket egy szervezet alá begyűjteni - hisz innentől meg lehetne alapítani a gitárosok és egyéb hangszeresek szövetségeit is -, illetve az méginkább kérdéses, hogy ők ezzel mit akarnak összehozni. A vezető személye már önmagában érdekes: Jeszenszky Zsolt, valamikori rocker, miniszteri sarj nevéhez fűződik ugyanis a társaság vezetői posztja. Ő valószínűleg kitűnő kapcsolatrendszerrel rendelkezhet, és ezzel sokat segíthetne nagyon sok dologban, azonban nem ezt teszi. Ehelyett évek óta erőlteti ideáját, miszerint minden dj-nek vizsgát kellene tennie, és be kellene mutatnia technikai tudását, műszaki és zenei ismereteit, és legújabb agyszüleményként ízlési és morális elhivatottságát is. Magyarul, csak az kaphatna dj oklevelet valószínűsíthetően, aki olyan zenéket játszik, amely a nem túl kifinomult ízléssel bíró „szakmai" grémium előtt is megállja a helyét. Ezt pedig alkotói cenzúrának hívják olvasatunkban. Mindezt azzal az érvvel megtámogatva, hogy a fiatalságot meg kell óvni a mindenféle rossz gondolatokat terjesztő előadóktól. Ráadásul nemrégiben az egyik vezetőségi dj-nek le kellett mondania posztjáról, mivel nem túl változatos, ámde eléggé obszcén szavakat ismételgetett egyik fellépésén, és mindezt nem a bajsza alatt tette.

A dj vizsgát már többször eltörölték, mint ahogy a zenészvizsgát is, valószínűsíthetően annál az egyszerű oknál fogva, mivel azt gondolták az illetékesek, hogy a közönség talán elég érett ahhoz, hogy eldöntse, kit és mit akar hallgatni és elfogadni.

B. Tóth László és Jeszenszky Zsolt

Artisjus - Szerzői Jogvédő Hivatal

Abban az esetben, ha valaki bármely szerzői jog alá eső tevékenységet folytat, tegyük fel saját hanganyagot szeretne megjelentetni, akkor ezt be kell jelentenie a hivatalnak, illetve az adott mennyiség után a meghatározott szerzői jogdíjtételt be kell fizetnie. A hivataltól kapott igazolással pedig már lehet is indulni a lemezgyárba, ahol a szigorúan vett darabszámot legyártják. Mai állapotok szerint 500 db-os cd megjelenésnél 150.000 kemény magyar forint a díj, ami 300 Ft-os darabárra jön ki. Ez az összeg képezi a későbbi eladáskor keletkező, felszabaduló jogok visszatérintésének alapját. Tehát amit befizet a delikvens, azt később vissza is kapja, amennyiben eladásra kerül a produktuma. Az pedig nyilvánvaló tény, hogy bizony az évtized közepéig azok, akik nem reklamáltak, nem is kapták meg a pénzüket rendesen. Szintén egy szombathelyi esetet tudunk felhozni, miszerint egyik helyi zenekar képviselőinek több hétig tartó folyamatos látogatása is csak arra volt elegendő, hogy megtudhassák azt, hogy előtte három évvel jöttek külföldről „valami pénzek". A kérdésre pedig, hogy mi is van velük, a "nincs még feldolgozva" választ kapták, és mást azóta sem nagyon. Ott és akkor derült ki - 2003-ban történt mindez -, hogy az akkor még egyedüli magyar zenetévé által rotációban játszott klipjükért sem jár vissza jogdíj, mivel a zenetévé addig még nem volt szerződve a „jogvédőkkel"!!! Hogy is van ez? A szerencsétlen zenész, aki már kifacsarta az összes pénzét stúdióra, egyebekre, addig nem gyártathat, amíg be nem üti a nem kevés pénzmagot, miközben a több éve működő multicégnek nem kell fizetnie, mert nem szerződött velük. Azt már meg sem említjük, hogy a vezetőségben itt is a jól kipróbált nevekkel találkozhatunk, igaz egy másik részükkel.

Egyebek

Léteznek még különböző hivatalos illetve félhivatalos szervek, mint az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI), kiknek jogkörük az élő fellépések utáni járandóságok beszedése, amit manapság már meg is tesznek szinte mindenhol. Mindenki fizet rendesen, a vendéglátóhelyek és klubok átalányt, ha bármilyen zenei szolgáltatást nyújtanak, akkor is, ha rádió szól, a rendezvényszervezők és a vendéglátóhelyek pedig ha meghirdetett belépős vagy ingyenes rendezvényt tartanak. Egyetlen dolog nem stimmel csak: a visszaforgó tőke nincs arányban az előadók és szerzők nagyrészénél még mindig. Hangsúlyozandó, hogy az utóbbi pár évben ebből a szempontból javuló tendenciák mutatkoznak.

Olaj a parázsra

Nemrégiben azonban történt valami, ami ismételten felkorbácsolta az állóvizet, és ezzel elindított egy folyamatot, legfőképp a zenei fórumokon, ahol is ész nélkül írja mindenki a maga igazát. A kedélyeket az borzolta fel, hogy nemrég egy fővárosi - nem lakossági gazdaságos - klub aktuális fellépőjét büntették súlyos pénzekre, mert olyan, internetről letöltött zenéket játszott amelyek, szerintük nem voltak jogtiszták. Gyakorlatilag ekkor elszabadult a fejhallgatósok pokla, és az örökké kisebbségi underground „belázadt". Tette mindezt vélhetően joggal, több oknál fogva is. Mint némi tájékozódás után megtudhattuk, senkinek sincs baja azzal, ha egy átzenélt éjszaka után fizetni kell jogdíjat. Mindazonáltal több olyan kérdés is felmerül, melyek vitatják az összefogott szervezetek kompetenciáját. Valljuk meg, ha lehet egy ilyen hadjáratot kicsit is jól kezdeni, ez most nem az az indítás volt. Már maga a végrehajtó szerepkörében tetszelgő Jeszenszky Zsolt - Voksán Virág (dj, playmate) páros sem tűnik megalapozottnak, hitelesnek meg semmiképp. Ez pedig még csak a kezdet, a kedves virágszál (sic!), olyat nyilatkozott, miszerint, felhígult a szakma, és ez ellen tenni kell. A nagyobb gond az, hogy a rendelkezések átgondolatlanok, csurig vannak joghézaggal, sőt egyesek véleménye szerint törvénytelenek.

A mindenhatók szövetsége úgy gondolja, hogy minden olyan egyén, aki beáll két hanglejátszó eszköz mellé, és bárkit nyilvános helyen audio élményben részesít, azt tök egyforma indíttatásból teszi, mégpedig pénzért. Ezért igazukban bízva azt találták ki, hogy az online információáramlás egyik ágát megcsapolják, és ebből ők pénzt csinálnak a cégeiknek. A képlet egyszerű, igazi hazai hungarikum. Lehet tömörített fájlokat játszani, amennyiben ezeket ellátjuk a MAHASZ matricáival, melyeket potom 90000 Ft plusz áfáért megkaphat bárki egy évre. Az ellenzék fellélegzett, már azt hitték baj van. De semmi, már megint csak a szokásos - valakik a jó hagyományok szerint zsebeket akarnak tömni. Az index kötelékébe tartozó quart.hu publikátora például azt mondja, hogy nem is érti mi köze a magyar szövetségnek az általában kinti zenéket játszó dj-khez, annál is inkább, mivel a szövetség által képviselt 4000 külföldi, és 1500 hazai kiadó töredéke csak a többszázezerre tehető, ismert zenekibocsátó cégeknek. És akkor nem beszéltünk azokról, akik ingyen szórják zenéiket boldog-boldogtalannak. Ergo, a MAHASZ legalizál(na) olyan zenéket is - nem keveset -, melyek kiadóival nincs is szerződése, tehát törvénytelen módon beszedne olyan szellemi termék után is pénzt, amihez semmi köze sincs. Az erre érkező hivatalos válaszban pedig azt ígérni, hogy a hazai állapotok mellett egy bristoli garázs-zenész is megkapja a neki jogosan járó jogdíjat, egyszerűen nem minősíthető.

Ezen a ponton megint egy olyan részéhez értünk a történetnek, ahol napokat időzhetnénk. Legyen elég annyi, hogy mindegyik jogvédő addig harcol a szerzők jogaiért, ameddig a pénz hozzá nem kerül. A kérdéskör összetettsége a mélyűr tágasságában mérendő valami, rendszernek, legalábbis átláthatónak nyoma sincs.

A gazdasági helyzet úgy hozta, hogy egyre kevesebb ember tud, eljárni szórakozni, mivel nincs rá pénze. A bulikra úgy kell összevadászni a közönséget, ezért a hatalmas mainstream gázsik kezdtek megcsappanni, pláne mivel nagy nemzetközi nevek sokszor kevesebbért jöttek fellépni, mint amit a magyar „elit" elkért. Hallottunk egy valamikori szilveszter éjjelről, amikor városunkban óránként egymillióért játszott egy hazai aduász, és ez nem is oly rég volt. Nekik az éves matricadíj biztosan nem sok, viszont többen kérdik, hogy azok az emberek, akik a zenélést szerelemből és komoly hobbiból csinálják, miért is fizessenek a fentiek tükrében - pláne mivel az üres cd-ken is van jogdíj -, hiszen ők pár italnál többet nem fogadnak el, nem a pénzért csinálják, és az egész szakmaiságát nem is tolerálják. Az ideológiai hozzáállás sajnos nálunk jogilag nem értelmezhető.

Nem vitatjuk, sőt üdvözöljük a zene globális szerepét, és bizony tudjuk azt is, hogy sok negatív példa is kapcsolódik a zenetörténelemhez. Felbecsülhetetlen azonban azon zeneszeretők száma, akiknek kitölti életét ez a csodálatos és sokszínű világ. A dj szövetség tagjai, legalábbis akikről tudunk - a 'Tagjaink' címszó alatt ugyanis a „hamarosan" ígéret olvasható -, a megélhetési kommerszek köreiből kerülnek ki. Az elnökség Jeszenszky úr vezérletével, a Hamvai, Spigiboy, Newl, Junior nevekkel fémjelezhető, akik közül egyikük olyan világraszóló neveletlenségről tett tanúbizonyságot, ami mellett nem mehet el szó nélkül senki. A méltán népszerű és világhírű Dimitri from Paris fővárosi - a Henessy exklusive turné keretében megtartott - buliján leparancsolta az ikont a pultból, és jómaga állt be játszani helyette, mondván nem elég kemény a zene. No komment.

Érthető módon az anyagiakat a háttérbe, vagy oda sem soroló zenebarátoknak nem fűlik a foga egy ilyen díszes kompániába tartozni. A dj szövetség pedig mindent megtesz azért, hogy ez ne így legyen. Felajánlották a megbírságolt lemezelőnek is, hogy amennyiben tag lesz, 20 százalék kedvezményt biztosítanak neki az éves matricadíjból, és ez az opció mindenkire vonatkozik, aki beadja a derekát.

Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy ez is csak egy vihar a nem túl nagy magyar biliben. Az pedig, hogy kiből válhat lemezlovas, nem is kérdés: bárkiből természetesen, akinek van hozzá adottsága, és ez nem pénzben értendő. Hozzátéve, hogy sokan leragadnak a póninál, és a kis háztájiban úgy gondolják, magas lóról oszthatják az észt. Részünkről a vad prériken száguldó táltosokat megülőkben hiszünk, és abban az egyszerű tényben, hogy aki nem jól üli meg a sajátját, előbb vagy utóbb le is esik onnan, vagy a publikum közönye parancsolja le a nyeregből. A jogdíj részéről pedig úgy is lehet gondolkodni - mint ahogy ezt most magunk is tesszük -, tehát amit most olvas a nagyérdemű, ez egy szabad szellemi termék, amit bárki bármikor leközölhet szabadon, minden térítés nélkül, amennyiben feltünteti a forráshelyet.

Végezetül nézze meg a kedves olvasó az index.hu videóját, az ominózus Bárány-bégetéssel, és a "megreguláló" DJ Flower (Voksán Virág, playmate) okosításával.