Ungvári Tamás író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa szívesen jött Szombathelyre, hiszen erős kötelékek fűzik a megyéhez: felmenői Kámból származnak. A kámi kocsma a nagyapja tulajdonában volt, és a kámi erdőből is jókora részt birtokolt a család. A huszadik század azonban nem kedvezett a zsidóknak, számos lelki és fizikai megpróbáltatáson kellett keresztülmenniük. Ungvári Tamásnak azonban, aki 1930-ban született, tehát a holokauszt idején kamaszéveit taposta, sikerült túlélnie a szörnyűségeket.

Enciklopédiasorozatának legújabb kötete, Az életem enciklopédiája éppen erről tesz tanúbizonyságot: az önéletrajzi ihletésű könyv arról szól, hogy Ungvári Tamásnak hogyan sikerült túllendülnie a huszadik századon. Az eddigi kötetei mellett - A feledés enciklopédiája, Az emlékezés enciklopédiája, A halhatatlanság enciklopédiája - a legújabb kötet is a szerző nagyszerű írói vénájáról tanúskodik.

A Bernstein Béla Zsidó Kulturális Központban tartott Zsidó Fesztiválon a zsidó magyar vagy magyar zsidó kérdésről tartott előadást. A probléma felvetése egyáltalán nem elhanyagolható, mert jelentős különbség van a zsidó magyar és a magyar zsidó között. A zsidó magyar kifejezés arra utal, hogy valaki a tágabb értelemben vett zsidó közösség tagja, aki Magyarországon él, míg a magyar zsidó, francia zsidó vagy lengyel zsidó viszont asszimilálódott abba a kultúrába, amelyikben éppen él. Ungvári azért is örült különösen, hogy a Szombathelyi Zsidó Hitközségben ilyen élénk társadalmi élet folyik, mert a magyar zsidó közösségek a második világháború után gyakorlatilag megszűntek. A világháborúval tulajdonképpen a hagyományos Európa is megszűnt, Drezda bombázásával, melyet Vonnegut olyan jól megörökített, Európa is elégett, az értékek teljesen megváltoztak. Míg száz évvel ezelőtt az emberek képesek voltak izgalomba jönni mondjuk Rembrandtól, ma már ez szinte elképzelhetetlen. A zsidó történelemre elmondhatjuk, hogy lokális és speciális, más a magyar zsidó, és egészen más a német. A zsidóság teljesen alkalmazkodott a helyi kultúrához, és beépült a gazdaságba.

A középkorban a nemzetközi zsidóság nyelve a héber volt, ezen a nyelven folytatták a kereskedelmet. A globalizációval azonban bajba került a héber, az asszimiláció során az alapvetően kereskedelemmel foglalkozó zsidóság elveszítette történelmi funkcióját, kénytelen volt beilleszkedni az adott társadalomba, így vált zsidó magyarból magyar zsidóvá, vagyis a zsidóság belépett a nemzetek kultúrájába. A modernizáció nyelveket öl Ungvári Tamás szerint. Ma a világon 9700 beszélt nyelv létezik, de ez a szám folyamatosan csökken. A jiddis nyelvről elmondhatjuk, hogy kihalt, ma már alig találunk olyan embereket, akik beszélik.

A mindig is diaszpórában élő zsidóság számára nem ment nehezen az asszimiláció, hiszen a hellenisztikus kultúra már akkor magába szippantotta a zsidó kultúra elemeit. Természetesen az átváltás a nemzeti öntudatra nem tetszett a nemzeteknek, csak megerősítette az antiszemitizmust, ami kétféle lehet: az első vallási eredetű, a bűnökért és főleg a bűnök következményeiért a zsidókat vádolták, innét erednek a pogromok. Mellette létezik a politikai antiszemitizmus, ami Magyarországról indult el, és Istóczy Győző nevéhez fűződik többek között. Istóczy szintén Vas megyei kötődésű, hiszen Szentkereszten, vagyis a mai Táplánszentkereszten született. Létrehozta a Nemzsidók Szövetségét, megalapította az Országos Antiszemita Pártot. Istóczy maga is arisztokrata lévén teljesen megvetette a zsidókat, akár csak az arisztokrácia zöme. Trianon után pedig arra a kérdésre, hogy ki a magyar, egyértelmű válasz mutatkozott: aki nem zsidó.

Érdemes megfigyelnünk a gettók átalakulását is. A gettó a zsidók által lakott városrészt jelentette, melyet először a közös életmód, illetve a védelem miatt hoztak létre. Később azonban hatósági rendelet kényszerítette a zsidókat, hogy a városokban egy meghatározott területen tömörüljenek, nagyon gyakran teljesen elzárva a többi lakostól. Az első ilyen, vagyis Gettó névvel ellátott negyed Velencében jött létre a 16. században.

Herzl Tivadar, író, politikus, a Zsidó Állam megálmodója, a cionista politika atyja, a Cionista Világszervezet megalapítója, Heltai Jenő unokatestvére írt egy drámát A gettó címmel. Ezt a drámát megnézte egy ember, aki a darab után nyugtalanul aludt, és furcsa álmot látott, ami arról szólt, hogy gyermekeit elrabolja egy római apáca. Az ember ekkor tudatára ébredt, hogy választani kell, vagy Róma vagy Jeruzsálem. Akivel pedig mindez megtörtént, nem volt más, mint Freud. Ő egyébként ragaszkodott hozzá, hogy körében legalább egy keresztény legyen, ez volt Jung, aki azonban hat év után visszaadta a tagságot jelentű gyűrűt, mondván, hogy a körben túl sok a zsidó.

Herzlnek is megvoltak a maga tévedései, azt hitte, hogy a nagyhatalmak segíteni fognak a zsidóknak. Ungvári nagyapja is úgy gondolta, hogy a zsidókkal nem fog történni semmi, mert Horthy megvédi őket. Herzl egy időben szerette volna rábeszélni Heltait, hogy hagyják itt az országot, de Heltai azt válaszolta, hogy ő magyar író.

Az antiszemitizmus nem feltétlenül kapcsolódik a zsidók jelenlétéhez. Japánban például évente 300-400 antiszemita könyv jelenik meg, pedig ott nem is élnek zsidók. Erről szól többek között Lendvai Pál: Antiszemitizmus zsidók nélkül című könyve. Attól azonban nem kell félnünk, hogy a zsidók kihalnának véglegesen, jelenleg mintegy 12-15 millió zsidó él a világban, és ennyien voltak régebben is. Hogy emberhez méltó életet élhessenek, és a holokauszt ne ismétlődhessen meg soha többet, ami felelősségünk is.