Olvasni kincset - Kurt Vonnegut: Kékszakáll

2012.11.20. - 00:15 | Lakatos Reni

Olvasni kincset - Kurt Vonnegut: Kékszakáll

Vonnegut neve ismerősen csenghet, leginkább szatirikus, tudományos-fantasztikus, elgondolkodtató, megnevettető regényei, novellái kapcsán, melyek közül néhányat saját maga illusztrált. A 20. század elején született amerikai író soha nem tanulta az írás művészetét, az egyetemen először biokémiát tanult, és az iskolai újságnál dolgozott. A háború közbeszólt, élete regényszerűen alakult és rengeteg mindennel foglalkozott, míg végül az írásban lelte meg sikerét és hivatását.

HIRDETÉS

Az író legismertebb művei közé tartozik a Mesterlövész, Az ötös számú vágóhíd, a Gépzongora, valamint a Börleszk. Kékszakáll című regényét ajánlanánk mindenkinek, aki érdeklődik a múlt század modern művészete iránt, és szeretne egy igazán hiteles, alaposan kidolgozott történetet olvasni a művészlétről, az 1900-as évekről, és a benne élő emberek jelleméről, problémáiról, gondolatairól, kapcsolataitól, mindennapi küzdelmeiről és lehetőségeik korlátairól.

Vonnegut Kékszakáll című műve 1987-ben jelent meg, főszereplője Rabo Karabekian, egy örmény származású absztrakt expresszionista festő. A regény kezdetén az idős, zárkózott természetű művész otthonába csöppenünk, amit nem hétköznapi körülmények és emberek vesznek körül. 

A könyvben nyomon követhetjük, miként próbálja megírni Karabekian izgalmas életének hosszú történetét. Jelene és múltja folyamatosan váltakozik a műben, egyik pillanatban hatalmas birtokának tengerpartján ülünk, a másikban pedig a gyermekkorában vagyunk, és azon tűnődünk, mit is keresünk Dan Gregory házában. A történetben megtudhatjuk, hogyan kerültek a szülei az USA-ba, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie gyerekkorában a később nagyhírű Karabekian-nak. Választ kapunk arra, hogy lehet valakiből művész egy olyan világban, ahol a társadalom alsóbb rétegeiben élő embereinek jelentősen korlátozottak a lehetőségei.

 Az író rámutat arra, hogy kapcsolatok útján mennyi előnyhöz, milyen megdöbbentő élettapasztalatokhoz jut az ember, és mennyi bátorságra van szükség ahhoz, hogy valaki egy teljesen új és ismeretlen életbe, életstílusba kezdjen szinte teljesen egyedül egy idegen nagyvárosban.

Érdekes történelmi áttekintést kaphatunk nemcsak művészettörténeti szempontból, hanem a hétköznapi élet szemszögéből is: átélhetjük, milyen érzés megélni és túlélni a háború borzalmait, milyen hatással vannak ezek a szörnyű élmények a háborúban harcoló férfiakra, és az erőszakot, valamint nélkülözést elviselő nőkre és gyerekekre, ezen kívül pedig, hogy a politikai, társadalmi és művészeti élet meghatározó személyiségei hogyan változtatnak meg életeket. A regény nemcsak egy önéletrajzi történet, hanem egy nagyon érdekes és tanulságos napló is egy megfáradt művész tollából, akire újra rátalálhat az életöröm, az életébe csöppent vendégeknek, eleven és különleges figuráknak köszönhetően.

A könyv új, kétnyelvű kiadásával végre lehetőséget kapunk arra, hogy eredeti nyelven is olvashassuk és átélhessük ezt az izgalmas élettörténetet. Bármilyen jó is egy fordítás, azért egészen más a hangulata, ha az ember az író eredeti szavaival, eredeti megfogalmazásában kapja meg az élményt. 

Új hozzászólás