A könyvben egy álomszerű, szürrealisztikus világ tárul elénk, amit minden miszticizmusa ellenére közelállónak érzünk magunkhoz, mert az író olyan életszerűen, valósághűen jeleníti meg a szereplőket és az eseményeket, hogy mi magunk is szinte részeseivé válunk a történéseknek.

A cselekmény két szálon szövődik, mindkettő izgalmakban, fordulatokban gazdag. Az író leleményességét mutatja, hogy amikor az egyik szálon tetőfokára hágnak az események, és tövig rágjuk a körmünket, akkor hirtelen vált, és a másik vonulat folytatódik, ezért nehezen tudjuk abbahagyni az olvasást. Az egyik történet Tamura Kafkáról, a tizenöt éves koraérett gimnazista fiúról szól, aki apja jóslata elől menekülve megszökik hazulról. Az apa azt közölte a még kisiskolás gyermekével, hogy a fiú saját kezűleg fogja megölni őt, anyjával és hat évvel idősebb nővérével pedig együtt fog hálni. Tamura, akár egy szophoklészi tragédiában, elindul, hogy megkeresse rég nem látott anyját és nővérét. Sikoku szigetén, Takamacu városában köt ki, ahol egy magánkönyvtárban talál menedékre. Az allegóriákkal és metaforákkal átszőtt regényben a könyvtár azon kívül, hogy egy valóságos helyet jelöl, a lélek belső rejtekének szimbóluma is. A fiú megismerkedik a könyvtár vezetőjével, Szaeki asszonnyal, aki a lelkét tizenöt éves korában bezárta, és azóta csak az emlékeinek él.

 A másik szál főszereplője Nakata, aki a második világháborúban furcsa körülmények között kómába esett, aminek következtében a mentális képességei megsérültek. Elfelejtett írni és olvasni, nehezen igazodott el a világ dolgaiban, viszont a sors egy fantasztikus képességgel kárpótolta a veszteségekért, ugyanis Nakata a balesete után megértette a macskák nyelvét, és kiválóan kommunikált velük. Ennek köszönhetően a tokiói polgármestertől kapott szociális segélyét elkóborolt macskák előkerítésével egészíthette ki. Egy váratlan esemény azonban arra késztette az idős férfit, hogy elhagyja Tokiót. Miután megölte Johnny Walkert, a macskák rémét, Kafka apját holtan találták házában. Ugyanekkor Tamura Kafka is elveszítette az eszméletét, és véres ingben tért magához. Miután értesült apja halálról, saját magát vádolta a gyilkossággal, bár a távolság miatt fizikailag lehetetlennek tűnt.

Álom és valóság, tények és misztikum keverednek a történetben. Vajon Nakata Tamura kivetülése, és valóban ő gyilkolta meg apját, hogy beteljesüljön a jóslat? Szaeki asszony régi és mai énje között van-e kapcsolat, és mindaz, amit álmunkban elkövetünk kihat-e a valóságra? Csak úgy tódulnak a kérdések, amelyek a történetet még izgalmasabbá teszik. Nakata tehát felkerekedik. Útja során önzetlen segítőkre talál, sőt, egy igaz barátra is lel, Hosino személyében. Nakata nem tudja, hová is igyekszik, csak abban biztos, hogy egy hosszú hídon kell áthaladnia. Így kerül ő is Takamacuba, ahol rájön, hogy a bejárat kövét kell megkeresniük.

Murakami a kortárs japán irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója, ugyanakkor a nyugati kultúra egyik rajongója is. Ezért tudjuk mi európaiak is élvezni regényét, mert bár egy tőlünk távoli kultúrában játszódik, az író széles látóköre, műveltsége elérhető közelségbe hozza. Megjelenik a regényben Murakami zeneszeretete is. Nemcsak Beethoven és a többi klasszikus zeneszerző művei iránti rajongására derül fény, hanem Hosino élete is megváltozik azzal, hogy megismeri a komolyzenét. A régebben felszínesen élő ember elkezd töprengeni az élet mélyebb értelmén.

Ha a könyv végigolvasásakor mégis úgy érezzük, hogy számtalan rejtély megválaszolatlan maradt, ne csüggedjünk, mert nem vagyunk ezzel egyedül. A regény japán kiadója külön weblapot hozott létre, ahol a sok-sok kérdésre válaszolnak. A könyv 2006-ban elnyerte a Franz Kafka irodalmi díjat.

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Geopen Könyvkiadó, 2006