FolkFree - Free folk

A zenekart lapunk hasábjain már nagyrészt bemutattuk, de rendhagyó módon kívánunk képet adni azok számára is, akiknek ez az első virtuális randevújuk a bandával. Ezt a svungmester, Erdélyi Zsolt aka. Superman segítségével tesszük, aki mint minden egyedi kezdeményezést, ezt a kitűnő csapatot is kellőképp minősíti és respektálja.

Hatásvadászat

Mind a zenekar neve, mind az albumcím (hatásvadász, népszerűséget hajhászó beszéd) tökéletes telitalálat, igaz, ez csak akkor válik világossá, ha már hallottuk a produktumot. Előre bocsájtjuk, hogy aki az un. világzene kategóriában gondolkodik a zenekar kapcsán, mindenképp csalódni fog - bár vélhetően pozitívan. Az eddig fellelhető hangi és képi élményeink azt mondatják velünk, hogy végre egy olyan kezdeményezést hallhatunk és láthatunk, ahol a modern, urbánus felfogású mozgalmi stílusok tökéletes harmóniában vannak a magyar folklórelemekkel. Erre pedig eleddig nem nagyon volt jó példa. Az albumon közreműködik Mc Sirreal a Frrestylers, Mc KW Arms a Phoenix Quarter, Bina a Bauchklang, Krsa a PASO színeiben, illetve Tribuman franciaföldről. Kijelenthetjük tehát, hogy egy komoly nemzetközi összedolgozás eredményét tarthatjuk a kezünkben.

A lemez kartonborítást kapott, matt-fekete domináns színnel. A betűtípus és a borító arculata is a számítógépek hőskorának pixelbeteg megjelenését idéző grafikával lett kialakítva, ami Ferencsák István gitáros szellemi és grafikai kreativitását dicséri.

Belbecs

Szerbia

Mi mással is kezdődhetne az album, mint a zenekar védjegyévé vált, Hajas Gábor, zenekar-alapító által megszólaltatott tradicionális csoda, a tekerőlant hangjával. A dalban - ahogy az egész albumon -, tökéletesen passzol egymáshoz MC Lomex szövegelése és Ferencsák István népdaléneklése. A dobhangzás ennél élőbb már nem is lehetne, minden tisztán és érthetően szól, a belehúzós részeknél kicsit mosódik a hangkép, de ez törvényszerű. A Szerbia egy középtempós, behatárolhatatlan ritmusképű, leginkább az Asian Dub Fundation crossoverjéhez hasonlítható darab.

Megy a nap

Etno-hiphop, a belassultabb fajtából. Katonanóta-alap viszi a vokális témát, amibe Lomex minimálisakat speakel bele. Teljesen azonosul a zene és a szövegvilág - pont úgy „vánszorog" a dal előre, ahogy a nyári ég alja felé csorog életadó égitestünk, és úgy, ahogy egy bakának az ideje folydogál a kaszárnyában.

A Folkfree koncertezett Valentin napon a moziaulában

Nem szereti - feat. Tribuman

Az album első „feat-fecskéje", amiben a vendégeskedő francia reggae-dancehall dumaember egyértelművé teszi, mire számíthatunk a hallgatása közben. Ismét egy nagy találkozás fültanúi lehetünk, a francia reggae jellegzetes világa találkozik a magyar néphagyományokkal. Szépen kézenfogják egymást a dalban, az etno-raszták legnagyobb örömére. Az első harmadban a kloffolós kettőnéggyel zakatoló agymenés - majdnem hardcore - belelassul egy tipikusan gallos, a Saian Supa Crew legjobb perceit idéző lüktetésbe. Telitalálat, elsőre megszerettük. More fire!

Intro

Rendhagyó zenekar, rendhagyó intrója. Azt, hogy miért is került a negyedik számként az albumra, nem tudni, hacsak nem zenei temperamentuma miatt. Az angolra átköltött népi mondóka zseniális ötlet, és üt is. Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne.

Misi2

Mister Hurdy Gurdy. A chilles „tekergőzés" után egy igazi crossover darab bontakozik ki. Középtempos break, mézesbödön-folyós mély, és sámán-rockos dumafolyam. A számközépi dobszóló egyszerűen állat, a visszaváltás a kezdőtémára pedig a hatásvadászat magasiskolája. Itt jegyezzük meg azt a fontos tényt, hogy ahhoz, hogy valaki jó zenét tudjon csinálni, jó zenésznek is kell lennie. A jó zenész meglátásunk szerint az, aki nem a lehető legtöbb hangot akarja, és tudja lejátszani a legrövidebb időn belül, hanem aki kellő alázattal bír a közös produktum sikeréért. Ebben a számban mindenki villant egy kicsit, pont annyit, amennyi ahhoz kell, hogy megtudhassuk, mennyire is „józenészek" a fiúk. Nagyon azok.

Folkfree sound I. - feat. Mc SirReal & KW Arms

A két angol dumaember három számban featuring-ol az albumon. A Folkfree sound valószínűsíthetően egy zenei hitvallás akar lenni, ez a dubos hangulatú, torzított gitárral a triphop vonalán menetelő track ismét egy, „le a kalappal" fazon.

Biotrance

A tekerőlant a szám elején nagyon hajaz szigetországi „hangrokonaira (duda), a középrész pedig egy punkos - a'la Dead Kennedys - szövegfokozás. Ennek ritmikájára és hangsúlyozására tökéletesen ráhasalna a PUF egyik örökbecsűje, mégpedig az „Utolsó évé" - „Üres az ország, menekülj el, jöjjön, aminek jönnie kell, tombol a vihar, a forradalom, mások jönnek, más utakon..." A húszéves szöveg teljesen aktuális ma is. Tessék ráolvasni!

Szakítós - feat. Mc Sirreal & KW Arms

Nem a zeneileg, hanem az érzelmileg értelmezett szakítósról, tehát lassú számról van szó, ami úgy kezdődik, mint egy modern metálos zenekar kiállás utáni tempófokozása. Eddig a pontig a zenei eklektika olyan színes, és jó érzékkel megválogatott tárháza lett elénk tárva, melyről csak a legnagyobb elismeréssel tudunk szólni. A hatásvadászat cím abszolút telitalálat, és még csak a felénél tartunk az albumnak. 10 pont ez is.

Vérrel írom

Reggae-alap, a lüktetős fajtából. A tekerőlant végigfolyik a számon, folyamatosságot kölcsönözve az amúgy sem túl vidám sugallatú dalnak. Lomex nagyon él, a dalvégi súlyosodás és a széttekerés is „faja".

3ad napra - feat. Bina

Amikor már azt hittük, sok meglepetés nem nagyon érhet minket, akkor rá kellett jönnünk, hogy itt van még a Bauchklang szájdobgépe, Bina. A mozis koncertről talán mindenki jól emlékszik a közös számra. Az izomajkú beatboxoló egy komoly, halálpontos breaket pakolt a zenekar alá, igaz, a ráillesztett téma hagyja is élni a nagynevű vendéget.

Folkfree sound II.

Ha az I.-re azt mondtuk, hogy zenei hitvallás, erről még inkább azt kell mondanunk. Ha pedig ez így van, akkor elkönyvelhetjük, hogy a zenekar sokszínű hatása az angolszász, középtempós - talán legjobban Tricky korai korszakát említhetnénk -, és a késői Zagar hangulatát egybegyúró népzeneként mutatkozik meg. A stíluskeveredés eddigi legfrappánsabb megnyilvánulása ez a darab.

Kimentem - feat. Mc SirReal & KW Arms

Spanyolgitáron indul a kezdőtéma, nem lassú, de semmiképp nem vetíti előre a folytatást, amely egy népdal, amely Faith No More-szerű susogó-rappes angol vendégmunkává kerekedik. Aztán odaverős pogószimulátorrá. Hihetetlen, habár nem annyira, ha figyelembe vesszük, hogy SirReal legfoglalkoztatottabb formációja a Buddhist Punkz zenekar. A Folkfree - mondhatni törvényszerűen - csuklóból hozza ezt is.

Too Many - feat. KRSA

Végre egy magyar vendég, és mivel Lord Panamo a PASO énekese, nyilvánvalóan ska a menüpont. Komoly úthenger-effektust kölcsönöz a tekerőlant az amúgy sem lazulós rohanásnak.

Outro

A zárótétel a Braveheart azon jelenetét idézi, mikor az ifjú William Wallace apját temetik egy fa alá, az éjszaka közepén. Sír a duda, és az ifjú hős kérdésére, miszerint ők mit is csinálnak, a válasz - „tiltott dallamokat játszanak, tiltott hangszereken". A tekerőlant szerencsére nem tiltott, és a dalok sem azok, csak - fogalmazzunk így -, méltatlanul elfeledettek. Ha valamikor, akkor most épp időben jut a köztudatba - talán pont a zenekaron keresztül -, ezek a motívumok.

Bónusz - Number's Game - feat. Mc SirReal & KW Arms

Milyen világ is lenne az, ahol nem kapnánk desszertet? A ráadást valószínűleg KW Arms ihlette, aki a Phoenix Quarter nevű, hasonló hiphop-témákkal operáló banda tagja.

Soha nem fogjuk megtudni, mit szólna Bartók a közös melegágyba vetett zenei kultúrák találkozásához. Bizonyára érdekesnek találná. A hiphop, a népzene és a punk olyan ideális egyvelegét és eszenciáját adja ez a lemez, amely teljesen átrendezte - legalábbis eddigi, nem éppen pozitív tapasztalatainkból adódóan - a magyar népzene más stílusokkal való ötvözésének erővonalait. A zenei korlátok ledöntése nem újkeletű, divatosan hívhatnánk crossovernek is, de ennek a produkciónak a pikantériája, az, ahogy egy ősi magyar hangszer, a tekerőlant beleolvad a legbrutálisabb hiphop és punk motívumokba, már-már szentségtörés. Jó érzékkel és jó arányban adagolt szentségtörés - ha ilyen egyáltalán értelmezhető -, ópium a fülnek, permanens „eztnemhiszemel"-érzéssel. Ajánljuk ezt az albumot minden embernek a földön, idehaza és külföldön egyaránt, mert megismerhet egy olyan magyar zenekart, akik haladnak a korral, rajtuk keresztül pedig azt az érzéseiben mélyen gyökeredző, olykor búskomor, de mégis idealista népet, akinek kellene lennünk.