Ritkán fordul elő Dr. Bognár Stefánia neve Vas megyében, pedig Szombathelyen él. Rábahídvégen született, végzettsége: matematika, fizika, ábrázoló geometria szakos tanár. Először a vasvári gimnáziumban, később a körmendi főiskolán tanított, majd a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán, ahol a matematika tanszék adjunktusa, majd docense volt. 1979-ben természettudományi doktori címet szerzett matematikából (klasszikus analízis). Tanítványai, kollégái csak matematika tanárként ismerték. Lakhelyén aránylag szűk körű, de értő közönség tud munkásságának az eredetitől eltérő szegmenséről, a költészet műveléséről.

Már 15 éve, hogy énjének másik fele eljegyezte magát az érzelmek, a gondolatok, a hangulatok művészi megnyilvánulásával, a lírával.
„Mindig tudtam, hogy van érzékem a szavak ritmusához, a mondanivaló megfogalmazásához. Az utóbbi hét évben intenzíven, talán kicsit megszállottan írok verseket. Most jelent meg első kötetem, Emberé az álmodás (2004). Remélem, a nyilvánosság vállalása, amelyhez nagyon nehezen jutottam el, néhány olvasónak pozitív élményt nyújt." - emlékezik vissza.
A megszállottság szó mögött őszinte önjellemzés van. Az elmúlt két évtized hihetetlen termékenységet jelez. Valóban megszállottsággal egyenértékű az a költői igyekezet, hogy a benne megfogant gondolatok papírra kerüljenek, kitörjenek lénye mélyéről. A késztetés mindig is benne élt, de a tanári kötelesség, a tudományos munkálkodás nem engedte felszínre a költői ént. Eljött végre az idő. 1999-től rangos költői versenyek első helyes díjazottja.

A matematikatanári múltat a második helyre tette, de a matematikát soha. Benne van lírájában, meghatározza a versformát, a gondolat logikáját. Ahogy olvasom verseit, és keresem költészete visszafordulásának okát a messze múltba, mindenütt matematikára, matematikusokra, a tiszta logikát ismerő költő-filozófusokra bukkanok. Sokan nem találják meg őket. Korunkban nem divat ez az érzékeny, tökéletesen szerkesztett, de mára avultnak tekintett költői világ, az elfelejtett műformák, a régmúlt századok irodalmi megnyilvánulásai. Dacolva a feledéssel, Bognár Stefánia ezekhez az időben távoli formákhoz tért vissza. Olyan vállalkozás volt, mintha egy mai festő da Vinci modorában kezdene napjainkról szólni.

Nem érdemes Bognár Stefánia költői mívességének időrendjét keresni, mert évek múlva is felbukkanhatnak a régi költői formációk a későbbi köteteiben. Általuk szól a mához, gondolkodtatni akarja olvasóját.
Az antikvitás világából merített talán elsőként, a matematika precizitásával fűzi a verslábakat sorokká, mikor a múltról vagy jelenről gondolkodik. Az antik sorformákkal többen élnek a jelenünk költői közül is, kilépve a szabad versek unalmából.

Bognár Stefánia a középkorból három lírai műfajt tett költészete részévé. Keletre indult Európából, vissza a 11-12. századi arab-perzsa gyökerekhez, a rubáihoz és Omár Khajjam titokzatos személyiségéhez. Khajjamot különleges tudása emelte ki a sátorkészítő apa családjából, és tette a tudomány és a költészet egyik legrejtélyesebb szereplőjévé. A kor kiemelkedő alakjai mind polihisztorok voltak, a föld, az ég, a lélek, a gondolkodás titkait kutatták. Omár Khajjam is egy személyben volt csillagász, filozófus, matematikus és költő. A harmadfokú egyenlet megoldásáról ő írta az első tudományos ismertetést. Csak sejtem, hogy Dr. Bognár Stefániának az útja, ebből az adatból kiindulva vezetett el a költő Omár Khajjamhoz. Száz évet kellett az arab költőnek pihennie a föld alatt, hogy költészetének nagyszerűségét felismerjék. Papíron egyetlen sora sem maradt, mégis neki tulajdonítják ennek a különös versformának magas szintű művelését.

Eredetileg óda volt, amelynek első két összerímelő sorát 4 sorban írták le úgy, hogy az első sort összerímeltették a 2. és a 4. sorral. A 10 szótagból álló négy verssor rímképlete: AABA. A matematikus fegyelme rendezi el a formát. Minden négy sornak számot adtak. A khajjámokkal 293 sorszámig jutottak el. E költői forma tartalmi jellemzője: a létfilozófiai mélység, az erkölcsi tartás, az illúziókkal való leszámolás, legfőbb érték az élet, dolgunk az öröm, legféltettebb kincs a függetlenség. (Wikipédia) Hogyan valósul meg mindez Bognár Stefánia költészetében? Kiloptam a Semper vireó kötetéből két rubáit:

„Szavak mögött, ha él a gondolat,
Csillag-uszályban fényesen halad
Ezüst örömök útján a drága Hold,
S titkon leejti földre a nyarat.
- - -
Egymás karjában szó és gondolat:
Sodorja őket színezüst patak,
Gömb végtelenjén önmagába tér,
Vagy végtelent üldözve elszalad."
(Rubáiban)

A tartalom és forma klasszikus hagyományai újabb lehetőséget adtak Bognár Stefániának, hogy a jelent általuk mutassa meg. A trubadureszkek verskultúrájához kellett visszatérnie mindazoknak, akik a műfaj jellemzőit kutatták. Petrarca Daloskönyvében lehet keresni a megoldás kulcsát. (Hoffmann Béla: Francesco Petrarca első sestinája). A számmisztikában találtak rá. A 6-os szám a versforma építő eleme. A sestina 6 srófából, egyenként 6 sorból épül fel. Egy sestinához 36 ismétlődő rímszó tartozik. A verssorokat nem a rímek tartják össze, hanem rímszavak, más nevén, szó-rímek. Bognár Stefánia Spirál című sestinájának szó-rímei: legyen, falak, marad, köröz, cserél, élettelen. A spirál más-más szintjein térnek vissza a strófákba. Hozzátold a kötelező 6 strófához még egy felet, amelyeket a rímszavakból épített fel. Valójában a mondanivaló filozófiai összegezése:

„Visszatér minden, csak helyet cserél,
Lényeg marad, és ledönt sok falat,
Bár élettelen, vagy élő legyen."

Bognár Stefánia sestinái nem andalítják el az olvasót, komoly odafigyelést várnak el. Az átlagember nem is kapkod utánuk: művelt, tájékozott olvasót követelnek társul. A költészet magasabb szintje logikus gondolkodást kíván, poézisben matematikát, filozófiát. Talán azért írnak oly kevesen sestinát.
Petrarca óta még napjainkban is, alapos kutatómunkával vizsgálják a verstípus lényegét, amelyet hosszú századok alatt sem tudtak megfejteni, csak araszolva közelebb jutni hozzá, napjainkban már felhasználva nemcsak az ábrázoló geometria, hanem a kibernetika lehetőségeit is. (Jaques Roubaud, Hoffmann Béla, Horváth Viktor, Szigeti Csaba, Erdély Viktor)

A költőnő Petrarcához tér vissza a szonettekkel is. A versforma a nagy reneszánsz alkotóhoz kötődik. Kis dalt jelent a neve, és a Daloskönyvben maradtak fenn. Az óta is kedvelt forma. A mindenkori költő érzelmeit a 19. századig kordában tartotta a matematikai rend: két négysoros versszakból (quartina) és 2 tercinára tagolt versszakból áll. Mindössze 14 sor.
Bognár Stefánia nagy elkötelezettséggel fordult a versforma felé. Megszállottan teremtette meg szonettkoszorúit, amelyek 14 szonettből és egy mesterszonettből fonódnak verskoszorúvá. Mindig a szonettek utolsó sorával indul a következő 14 sor. A mesterszonett, a 15. A megelőző 14 szonett első sorait illeszti gondolatgazdag befejező költeménnyé. Koszorúinak száma: ötvenegy.

2008-ban még egyszer visszatért a reneszánsz világába, a Szerelem királyi korban, című verses dráma kötetével. Kiadója szerint: „Titkon a királynők, a hercegnők, az udvari hölgyek is vezettek lírai naplót, nem csak a trubadúrok, kobzosok. Az sem véletlen, hogy a királyi korok irodalmi-művészeti szalonjainak fényét az ő szellemük ragyogta be." Időutazásra hív a történet.
Jó alkalom meglátásaim lezárásához a kiadó-recenzens, Balázs Tibor (PhD) szavait idéznem: „Bognár Stefánia aforizmáiban sajátosan ötvöződnek a matematika és a poézis erényei. Létképletei pontosak, mélyértelműek; ha a gondolatfutam úgy kívánja, akkor metszően ironikusak, ha másként, akkor finoman árnyaltak, lírai rajzolatúak. ... Bognár Stefánia megtanulta, e komoly, frappáns műfaj remekíróitól - antik auktorok, középkori bölcselők, modernkori filozopterek - az „ismerd meg önmagad!" imperatívuszát."

Létképletek

A 2010 utáni években alkotói irányvonal váltása figyelhető meg Bognár Stefánia munkásságában. Kiadója, költőtársai, szakmabeliek kérték arra, hogy forduljon a kortársköltészet felé. Ebben sokan segítették Budapesten, Miskolcon az Irodalmi Rádiónál és másutt is rendezvényi meghívásokkal, ahol először hallgatóként, majd cselekvő résztvevőként érdeklődése sokat tágult, több aspektusból látja a magyar kortárs irodalom világát, elvárásait. Ennek a változásnak köszönhette szerkesztői megbízatásait, más alkotók műveinek sajtó alá rendezését.

Műfordítóként is megjelenhetett, Bernard le Calloc'h: Költemények Katalinhoz, drága hitvesemhez franciából magyarra átültetéséért (Accordia Kiadó 1912). Következő verskötete már a kortársköltészethez igazodását bizonyítja. Érdeklődéssel várjuk.

Megjelent munkái:

Emberé az álmodás, (Accordia, 2004)
Tűz-tükrök, (Accordia, 2005)
Szabálytalan szivárvány, (Littera Nova, 2007)
Létképletek, 365 aforizma (Littera Nova 2007)
Szerelem királyi korban, versdráma (Littera Nova 2008)
Semper vireo, (Littera Nova, 2009)
Párhuzamos görbék, 365 aforizma Balázs Tiborral (Littera Nova 2010)
Szappanopera, net-kötet (Irodalmi Rádió Miskolc 2011)
Antológiák, folyóiratok: folyamatos megjelenés