Az itthoni rendezvénydömping közepette, előre jól megfontolt szándékkal, nem túl nagy, de annál lelkesebb csapattal vágtunk neki a zúzósnak ígérkező éjszakának. Előrebocsájtjuk, hogy a teljes körű és intenzív fitness és masszázskezeléssel, komplett hallójárat és agykéreg letisztítással, illetve csoportterápiás gazdasági válságkezeléssel felérő éjben nem kellett csalódnunk. Előtte azonban szeretnénk bemutatni a helyszínt, nem csak a koncerttermet, hanem azon keresztül, a Gasometer City lerövidített történetét is, melyre joggal mondhatjuk, hogy mintapéldája a „kellemest a hasznossal" gyakorlatnak, ami a világ jobbik felén irányadó.

Gázváros

Amint lekanyarodunk az autópályáról, óriási kémények, megszürkült betonmonstrumok tornyosulnak fölénk, amik nemcsak, hogy csúnyák nagyon, de még depresszíven is hatnak ránk. Mi jöhet még? - kérdezheti a gyanútlan partyzni vágyó. Hát, ami jött, az nem csak hogy meglepő, de szívet melengető mindazoknak, akik szeretik az építészetet, a modernitást, a vicces megvilágítást, a kiváló hangzásvilágot, és azoknak is, aki elutasítják a kommersz plázákat, a pultot támasztó izompólós „beckhamfiket", és a ritmus mellé tekergő Hilton-lányokat.

Már a 19. században kísérleteztek Bécsben a gázvilágítás bevezetésével, végül a század végére érkeztek el oda, hogy a hosszú engedélyeztetés, versengés és tervezés után át is adták a gázműveket. A bécsiek gázfogyasztása egyre csak növekedett, ezért folyamatosan bővíteni kellett az épületeket, így jutottunk el a ma is látható, négy hengertartályos látképhez. 1985-ben aztán végleg leállították a gázművek működését, mivel a város áttért a földgáz használatára. Ezután a többnyire üresen álló csarnokokat csak néha használták, de olyan neves eseményeknek szolgáltak helyszínéül, mint James Bond forgatás, újhullámos kiállítások, vagy 1992-ben egy nagyszabású Techno-Rave party. 1996 nagy fordulópont volt a Gasometer történetében, ekkor ugyanis egy ház-építtető cég tulajdonába került, akik nagyszabású átalakítását vették tervbe. És hogy mi lett a végeredmény? Egy olyan épületkomplexum, amely otthont ad egy nem csilli-villi, kissé lerobbant, de annál élhetőbb bevásárlóközpontnak, megfizethető diáklakásoknak, modern irodáknak, és nem mindennapi szórakozóhelyeknek. A tervezők olyasvalamit hoztak létre, ami nem nagyon megy manapság az építészeknek - izgalmas látvány, a modern és a régi építészeti stílusok összhangja, és mindemellett funkcionalitásra törekvő épületek.

Lélegzetelállító látvány fogadja a planet.tt betérőit, hisz a szűk folyosók után senki nem várná azt, ami történni fog. Ha átküzdi magát az ember az igencsak nehezen nyíló ajtókon, olyan lenyűgöző látvány fogadja, amelytől azonnal átszellemül. Végre egy olyan hely, ahol nem kell megküzdeni a bezártság illúziójával, a lézerek és lámpák elképesztő összehangoltsággal cikáznak, a már javában tomboló, és egy ritmusra hullámzó embertömeg látványa magával ragad, és nem lehet ellenállni: itt ma kötelező az őrjöngés! És hogy mit nyújt az épület a vájtfülűeknek? A téglaépítésű falak, és az óriási belmagasság különösen kedvez a basszusok szárnyalásának, az ütemeket nem nyelik el a falak, de nem is lesz csattogó, visszhangzó fülsüketítő zaj a végeredmény. Egyetlenegy szóban tudnánk összesűríteni a fenti sorokat: ideális.

A tartályban - Urban Art For Me

A drum and bass az elektronika punkzenéje, meg reggae-je, meg dark wave-je, is. Az urbánusok fesztiválján természetesen szinte minden mélységi stílus kedvelői kiszolgálásra kerülnek. Fontos tudni azt, hogy világszínvonalon, sőt azon felül. Utunk egyrészt ajándék volt egy barátunknak, másrészt egyre többen lettek elfogult látogatói környékünkről a nyári lemezpörgető világtalálkozónak, melyen az aktuális mértékadók zömmel fellépnek. Az idei főnév a Kraftwerk, igaz nem pont az aktualitást képviseli, hanem, „csak" mint az elektronikus zene, mint fogalom megteremtőiként jönnek. Aki pedig már járt „urbanarcson", csak a legmagasabb elismeréssel nyilatkozik a színvonalról, a szervezésről, és a kiszolgálásról is.

A bejáratnál ötperces a sor, alapos a motozás és a fotókészüléket is elkobozzák, jegy ellenében - mindez udvariasan és kulturáltan végrehajtva, ami szinte már megható. Ruhatár viszont húzós. Az előtérből a koncertterembe jutni súlyos vasajtókon keresztül lehet. Ahogy leküzdöttük a vasszörnyet és ráfordultunk a teremre - meghökkentő hangnyomás rezgetett minden egyes molekulát, élőt és élettelent -, megtorpantunk, és nekiálltunk szélesen mosolyogni. A látvány és a hangerő együttes hatására még azon is elfelejtettünk gondolkodni, hogyan lehetséges az, hogy kinn semmit sem hallani, miközben az ajtón belül remeg a talaj. Álltunk és néztük, ahogy a négyezer főt befogadó, akkor még „csak" félig megtelt terem lüktet és pulzál. Az évtizedekig gázzal feltöltött monstrumok egyikében olyan energiák szabadultak fel, melyek méltó utódai az addig ott lakó metánnépek erejének. Ellentmondást nem tűrő basszusok, hihetetlen erősséggel, az a karszőrzet lobogtatós fajta, amit eddig autókba épített hangcuccoknál tapasztalt csak az ember. Több méter vastag falú beton- és téglahenger, kilencvenezer köbméteres, kb. 80m átmérőjű, köralakú, és mindez egy koncertterem. Körben pultokkal, szemben egy színpaddal, mely jól láthatóan felszerelt minden földi jóval, ami egy látványos és hangügyileg frenetikus össznépi táncesthez szükséges. A hely méretei és a hang hatásfoka nem tűnt elsősorban összeegyeztethetőnek. Olyan érzésünk volt ugyanis, hogy ezt még több kilométerre is éreznie kell mindenkinek, mivel mozog a betonpadló alattunk. A látványelemekre is tradicionálisan sokat adó szervezőbrigád ismét kitett magáért, a hely adottságait maximálisan kihasználva oldotta meg a vizuális részt. A szokásos két színpad melletti nagyvásznon kívül felcsaptak az óriási dj-pult fölé egy nagyranőtt lézert - ami persze mindent tudott -, illetve a terem közepére belógattak két négyzetet alulnézetből, egy kb. 4x4, és egy kb. 7x7 méterest, minden oldalán vászonnal takarva. Ezek minden oldalról körbevetítve, illetve fel-le mozgatva - ami a mögötte állókat zavarhatta, mivel elfogta a magasakat és közepeket -, ötletes és látványos volt, végig magára vonzva a figyelmet. A zenére nem kellett figyelni, az ott volt mindenhol, el sem lehetett zavarni - aki esetleg kicsit pihenni akart, ki kellett mennie a teremből, mert odabent nem lehetett lazítani -, a ritmus bebújt a bőr alá, és mozgatta az izmokat.

Éjfél körül még csak a nem rövid line-up http://www.last.fm/event/900653 egyik húzóneve, a hazai Body & Soul pakolta az aznapra szántat. Az erős tech-step hagyományokat ápoló csapat, okos és nagyon zenei megközelítésben alkot, sorjáztak a zsúrlós mélyek és a kloffolós, pattogásra sarkalló törtek. A zenei élmény elképesztő, és ez még csak fokozódik az est legjobban várt nevének pultba érkezésekor. Andy C jött is, úgy fél egy magasságában, és kisvártatva Rage ceremónia-mester is megragadta a mikrofont. A hangerőért felelősök még egy kicsit toltak a volumén, úgyhogy aki eddig azon morfondírozott, hogy mi is legyen, sutba dobta a tétovát, és táncolt még egy pár órát. A színpadon is ekkorra már állandósult a tömeg, dj és mc seregek álldogáltak, vagyis táncikáltak mindenhol. A táncplaccon az erős kétharmados többség érvényesült, tehát a 2800 maximum főt saccoltuk. Andy C adagolta saját és mások darabjait rendületlenül, kitűnő mixelésekkel, illetve Haraggal, mikrofonos kollégájával összejátszva, minden második számot újrázva. A komor hangvitelűnek ígérkező estét Andy C kicsit kiszínezte, a liquid funk-ig néha bekönnyítve, de jórészt a dark sötét és fenséges szelleme járta át a vastag falakat. Az mc-k ráadásul noszogatták rendesen a tömeget, himnuszok sorjáztak és minden számnak új megközelítést adott a sokadszorra hangsúlyozott hangzás. Fél négy magasságában érkezett a szintén brit Subfocus, a Pendulummal hasonlóan erős metálgyökerekkel bíró, zseniális hallású producer és dj. A bulin jópár felvilágosult rocker, szép számú hiphop hívő, és mindenféle nációjú, hovatartozású és életkorú buliőrült képviseltette magát. Egyben azonban mindenki hasonlított: egyfolytában táncolt, és közben mosolygott, sőt fütyült, és kurjongatott is. Ahogy jöttek az ismert dallamok úgy fokozódott minden alkalommal a vibrálás erőssége. Mackó a málnásban - pergő a málhásban. A végén még egy komoly pörgetés, és a havazásra való tekintettel, nehéz szívvel ugyan, de elhagytuk a zene össznépi szentélyét.

Válság ide, válság oda, Vienna még mindig köszöni, jól van. Az, ahogy ezekből a betonmonstrumokból újrahasznosítva kihozták a legoptimálisabbat - ugyanúgy, ahogy a fellépők magukból -, az példaértékű lehet nekünk is. Nagyon jó közönség gyűlt össze, teljes volt a harmónia, a „szekuriti" ott volt, de rejtve, ha szóltak is valakihez, normálisan tették. A Bécsben hét főre duzzadt különítményünkön kívül sok magyar szót nem hallottunk, azonban aki arra jár, ne felejtse köszönteni a pultban két földinket, Esztit és Vandát. A belépők ugyanannyiba fájnak, mint mondjuk Pesten, nincs olyan messze sem, és a sör is jobb és olcsóbb a kinti multiknál. A Prodigy, a Russkaja és a PASO!!!, a Soulfly, a Sisters Of Mercy, a Mando Diao biztos ott lesz mostanában, és ne feledjük azt sem, hogy ott van még a Flex, és még jópár kitűnő helyszín. Danke Vienna! Május végén URBAN ART FORMS 2009!!! Electro-Punk's not dead!