Petruska András produkcióját hallgatva két tézis dől meg. Az egyik, hogy a hangos bulizenéhez sok, egymást túlharsogó hangszer kell. A másik pedig, hogy az egyszemélyes gitáros-énekes előadók helye a kávéházakban és a kis színpadokon van. Habár András ennek a magányos műfajnak a képviselője, mégis olyan intenzitással megszólaló produkciót hallhatunk tőle, mely hatásában felveszi a versenyt a zenekarokkal. Egyszer össznépi fejbólogatásra ösztönöz, máskor táncra perdít. Hol elgondolkodtat, hol pedig elemi erővel törnek ki érzései, és a közönség egy emberként tombol az előadóval!

Sajátos harmóniákkal árnyalt muzsikája a jazz rajongóit is éppúgy izgalomba hozza, mint a fesztiválok, bulizni vágyó közönségét. Repertoárja igen széles zenei skálán mozog, ugyanúgy táplálkozik a régebbi korok nosztalgiát ébresztő dallamvilágaiból, mint a fiatalságra jellemző életerőtől és szabadságvágytól átjárt pörgősebb ritmusokból. Egyszerre tisztelettudó és szemtelen, néhol komoly, máshol humoros produkciójával megragadja a pillanat szépségét.

Milyen gyerekkori emlékeid fűződnek a zenéhez, zenéléshez?

A zenélés ugyanolyan játék volt számomra gyerekként, mint bármi más. Gyakorlatilag amióta beszélek, az éneklés része az életemnek, és a gitárt is korán kézbe vettem. Nem csupán a zene előállítása jelentett nekem örömet, hanem a zenészi attitűd megformálása is. Míg a kortársaim egy-egy akcióhőst személyesítettek meg a szerepjátékok során, én az előadóművészek szerepével azonosultam, s ilyen tudattalan módon rengeteg dolgot elég korán megtanultam a színpadi jelenlétről.

Melyek voltak azok a hatások, meghatározó élmények a későbbiekben, amelyek megerősítettek, hogy zenével foglalkozz?

Mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni, és az, hogy ez az álmom valóra is vált, talán annak köszönhető, hogy sosem értek kudarcok. Hétéves korom óta állok színpadon, rengeteg műfajban volt szerencsém kipróbálni magam, s mind a szakma, mind pedig közönség részéről csak megerősítést kaptam világéletemben.

Tudatosan készültél az "egy szál gitár, egy szál ének", egyszemélyes zenekarrá válásra? Hogyan alakult ki ez az elképzelés?

Volt egy gyermekded álom a fejemben, hogy létezhet egy olyan játéktechnika, ahol szinte miden egyes ujj más hangszert imitál, és kellő odafigyeléssel még a ritmust is lehet ütni a gitár testén. Akkor határoztam el, hogy foglalkozni szeretnék ezzel, amikor kiderült, hogy ez a játékmód már vagy egy évszázada létezik. Hihetetlenül inspirált az egyszemélyes játékból fakadó szabadság, kommunikációs lehetőség, és persze a játékosság, hogy olyan érzés ezt hallgatni, mintha egy teljes zenekar szólna.

Kik inspirálnak a dalszerzés, zenélés során? Hogyan zajlik az alkotás folyamata?

Az inspiráció bárhonnan jöhet. Általában egy adott hangulatot, szituációt, vagy eseményt igyekszem hangokkal lefesteni, de van, hogy egy dallamfoszlány, egy akkord hangzása ébreszt fel bennem valamit. Ilyenkor tudatosan, mint egy sakktáblán, meglépem a lehetséges lépéseket, és kiválasztom azt, amelyik a legjobban illik az eredeti ötlethez. Érdekes dolog ez; egyszerre vagyok nagyon tudatos, és szinte transzcendens állapotban.

Mit gondolsz, a fiataloknak mennyire nehéz manapság ismertségre szert tenniük? Inkább a szerencsén, pénzen vagy tehetségen és kellő elszántságon, szorgalmon múlik?

Szerintem minden említett tényezővel érdemes számolni. Természetesen a tehetség a legfontosabb, amit kellő elszántsággal és szorgalommal lehet ápolni, kibontakoztatni. A fontossági sorrendben a második szerintem a célkitűzés, hogy hol, kinek szeretnél játszani, látnod kell előre, milyen út az, amit követni szeretnél. A pénz természetesen jó, ha van, sok folyamatot meg tud gyorsítani, de manapság az interneten rengeteg féle kreatív módszer létezik arra, hogy eljussanak új zenék a civil emberekhez. A szerencsével kapcsolatban pedig nekem az a tapasztalatom, hogy minél többet fektetek én magam a saját fejlődésembe, minél több ajtót nyitok ki, annál nagyobb valószínűséggel találom szembe magamat valami rajtam kívül álló segítő szándékkal.

Mit jelent számodra a zene?

Ugyanazt a játékot, amit gyermekként. Ez persze nem mindig van így, hiszen az egy furcsa szerepzavar, hogy a játékom egyszerre a munkám is. Ez egy nagyon régóta tartó házasság, amiben nagy a szerelem és a kitartás, így a hullámvölgyeket mostanra annyira rutinosan tudom kezelni, hogy szabad folyást tudok engedni a tiszta játékosságnak.

Mi volt a legemlékezetesebb koncertélményed nézőként és fellépőként?

A saját koncertek közül furcsa módon azokat tudnám kiemelni, amikor mentálisan rossz állapotban voltam, vagy betegen kellett fellépnem. Ezek mindig nagyon érdekesek, hiszen ilyenkor is a maximumot várja el a közönség, én pedig mindent elkövetek annak érdekében, hogy meg is kapja. Ilyen esetekben sokkal jobban kell koncentrálnom, sokkal tudatosabban kell a pozitív energiáimat mozgósítani a siker érdekében, és ez az este végére az átlagosnál jóval emelkedettebbé tesz.

Nézőként Tommy Emmanuel 2007-es budapesti koncertje a legmeghatározóbb számomra. Ő a fent említett "egyszemélyes zenekar" mai legjelentősebb képviselője. Én ennek ellenére csak egy barátom invitálására mentem el a koncertre, nem tudtam, ki ő. Így 6 év távlatból, és szépen fejlődő karrierrel a hátam mögött azt hiszem, joggal mondhatom, hogy a koncert végére megváltozott az életem.

Milyen terveid vannak a zenéléssel kapcsolatban a közeljövőben?

Idén szeretném elkészíteni az első nagylemezemet, és sok olyan helyre eljutni játszani, ahol még nem voltam korábban. Ami pedig a zenei fejlődésemet illeti, tavaly fedeztem fel a magyar népzenét, jelenleg is tanulmányozom a különböző tájegységek jellegzetességeit, illetve folyamatosan teszem fel magamnak a kérdést, hogy vihetjük ezt tovább a 21. században úgy, hogy ne legyen önkényesen kortárs, de ne is a tankönyveket idéző áporodottság jusson róla eszünkbe.

2013. január 31. (csütörtök) 19.00

Petruska András koncert

András 2010-ben megnyerte a Veszprémi Utcazene Fesztivált, majd a Quimby előzenekaraként turnézott hosszabb ideig. 2011 őszén a TEDxYouth@Budapest konferencián is előadott, idei évét pedig az MR2 Akusztik műsorában kezdte, ahol legújabb produkcióját mutatta be. Jelenleg egy brit producer közreműködésével első nagylemezén dolgozik.

http://www.petruskaandras.hu
http://www.facebook.com/andrispetruska
http://www.youtube.com/andrispetruska

Petruska Andrásról itt írtunk:

Vállald magad csupaszon! - akusztikus est és felhívás

2011.04.24. - 01:30 | Sum - Fotók: Büki László 'Harlequin' - Képgaléria megtekintése

Közös, országos turnéján ejtette útba a Végállomás Klubot Zselenszky Tamás, Petruska András, és a TükeZoo formáció, hogy egy szál akusztikus gitárral és csupasz lélekkel adjanak egymásodpercnyi közelséget az ipari koncertek hevéből ocsúdva. Ennek kapcsán született, hirtelen ötletünkből vezérelve beugrott: nekünk is kell!

Quimby-light show - Kis téli kabócazúgás a Sportházban

2010.12.06. - 10:35 | Vidaotone - Fotók: Büki László 'Harlequin' -
Képgaléria megtekintése

Azt mondják, az idő minden lázadást megpuhít, és minden lázadót lecsillapít. Tudunk erre persze nem kevés ellenpéldát, de aki dögös rockolást is szeretne arcba kapni egy koncerten, annak nem biztos, hogy a Quimby lesz a megoldás. Egyébként sem szabad soha biztosra menni, semminek kapcsán. A már meglévő, és a pénteken még ehhez érkező hóadag miatt elkönyveltük, hogy sajnos vészesen kevesen fognak elindulni a koncertre. Tévedtünk. Mint ahogy abban is, hogy a produkció legalább olyan erős lesz, mint amilyen a tavalyi volt. Ez nem a mi péntekünk volt úgy látszik, na de akkor kié?