A családi és gyerekkori képek bemutatása közben megtudhattuk, hogy Kozma Zoltán nagy utazó. Elsősorban családapa, mint bármi más - jellemezte magát. Lassan 17 éve vezeti a szombathelyi McDonald's éttermet, bár azelőtt 17 különböző foglalkozást űzött, amiből az úszómestert, a postást, a gépkocsi oktatót és a New York-i szobafestőt tudná kiemelni. De hogy mi lesz ha nagy lesz, még a mai napig nem derült ki, kiskorában csavargó szeretett volna lenni. Beceneve fiatalkorából származik „kulturnokedliből" egyszer csak nokedli lett, ezzel együtt óriási tisztelettel adózott és adózik a mai napig a hagyományos vendéglátás előtt, de az amerikai gyorsétterem lánc vezetése szerinte egy egészen másfajta hozzáállást követel. Egy barátja ajánlására vágott bele a McDonald's helyi alapításába, de ő is alulról kezdte, takarított, sült krumplit sütött, oktatott, tapasztalt, majd a Chicago-i Hamburger University elvégzése után étteremvezető lett.

Erdély volt az első külföldi utazása, onnantól kezdve a kalandvágy felülemelkedett, feleségével együtt járta a világot. Ausztrálián kívül minden földrészen megfordult már.

Legutóbb egy három hetes Közép-amerikai kalandba vágott bele ősszel. Egy már meglévő túracsapathoz csatlakozott, októberi indulással az útvonalterv szerencsére már megvolt: Honduras, Copán, El Salvador, Guatemala, Belize. Tízen utaztak, ebből egy hölgy merészkedett a férfitársaságba, bár ez egy hátizsákos túra volt, sem nőnek, sem férfinak nem volt egy sétagalopp. Miamiból repültek Hondurasba. A világ legveszélyesebb városába mentek, itt történik a legtöbb gyilkosság a világon, a szállásukon is rácsok és szögesdrótok vigyázták a biztonságukat. Mesélte, hogy az autóikra többet költenek itt az emberek, mint a házaikra, gyakran vannak hurrikánok a környéken. Copánban szabadon élő papagájok, választási verseny és maja kultúra fogadta őket.

A kalandor felkészülten érkezett a beszélgetésre, élményeit adatokkal támasztotta alá. Hallhattunk egy rövid ismertetőt a kultúráról, maja nevekkel, képekkel, majd megtudhattuk, a piramisok csillagvizsgálóként és vallási szertartási helyszínekként is funkcionáltak. Az időjárási körülményeket tekintve ott fél évig esik az eső, majd fél évig nem, a dzsungel mindent visszahódít az romoktól. Ezer éves sztéléről, faragásoktól, kövek közül előretörő fákról, labdajátéktérről láthattunk képeket.

Innen El Salvador fővárosába, San Salvadorba mentek. Nem sok látnivaló volt, „rosszarcú" emberektől eltekintve, de vulkántúra páratlan és pazar látvánnyal kárpótolta őket. A működő vulkánok kráteréből gőzfelhők törtek elő, mindenki saját felelősségére mászta őket. A kemény testmozgás közben előjött az „eleinte jó ötletnek tűnt" mondás.
Színes házak, színes ruházatú helyiek furcsaságaiba botlottak, még a temető is színes volt. Húsevő növények és levélhordó hangyák kereszttüzében megismerték a biológia oldalát is az utazásnak.

Guatelmalában az egyik legszebb város Antica volt, ami a koloniális építészet gyöngyszeme, korábbi maja főváros. A várost sokszor pusztították földrengések, lepte már el vulkáni láva is. Vulkánmászásból, krátertó csodálásból, testmozgásból itt sem volt hiány. Belize-ben már a spanyolt angolra cserélhették, az ország a karibi térség miatt hemzseg a raszta-figuráktól. Fehér homokos tengerpartra, pálmafákra váltották a dzsungelt. A türkizkék vízben másfél-két méteres barnacápákkal úsztak, páratlan élményként jellemezte a pillanatot.

Hátizsákkal járták végig Közép-Amerikát, de az élmények a legnagyobb bőröndbe sem fértek volna bele. Izgalmas februári kalandozás volt.