Sajnáljuk, hogy nem hosszabb időre lépett fel ez a kis adáshiba, mert akkor nem láttuk volna, amit láttunk: a világító zakót. Itt merült fel bennünk először, hogy talán jobb lett volna felvételről nézni, hogy az elborzasztó részeket átpörgethessük. Alapvetően is hidegrázással küzdünk, minek ezt még fokozni is...? Lássuk inkább a szereplőket.

Amint láthatjuk, most már van mit bevágni az előző adásokból (amolyan tehetségkutatósan): korábbi éneklések, zsűrizések, no meg az adások utáni interjúk jelennek meg az élő fellépés előtt. Puskás Peti, aki a mai adást nyitja, tuti megnézte az előző szereplését, mert most jobban figyel a necces hangokra, sokkal tisztább. A vokálos fiú refrénbeli rásegítése talán kicsit túl hangosra sikerült, nagyon kihallatszik. A háttérvetítés érdekes. Kiteszi a lelkét, feszegeti a határait. Lássuk meg, mire lesz elég. A zsűri nyilván pontosan tudja előre, hogy kinek hány pontot fog adni, az első értékelés igazán hosszúra és unalmasra sikerül. Csiszár a 3 percről blabláz, Rákay bereklámozza picit a Macskák-at, de igazából semmit se mond. Rakonczai is húzza az időt, és inkább a tartalmat látná Peti előadásában, mint az erőt (Malmőben vajon mire menne a tartalommal?).

Cserpes Laurának igazán találhattak volna egy másik fellépőruhát a második szereplésre. Ő minket kicsit a pár évvel ezelőtti izlandi eurovíziós versenyzőre, Yohannára emlékeztet (aki második helyet ért el akkor), bár ott az énektudás azért jóval előbbre tartott. Picit elsieti a refrént, és bizonytalan is. A második versszak elején bereked, megáll a levegő, megijedünk, de Laura szerencsére stabilan folytatja. Sok az erő, és jó helyre megy. Nehéz lehet neki, mint talán a legkevesebb gyakorlattal rendelkező versenyzőnek, és igazán szép eredmény, hogy itt van. Alaposan el is fárad, de hát, mint tudjuk, csak úgy az igazi. A zsűri viszont félti még a komoly versenyzéstől, ebben nem értünk egyet (gondoljunk csak a nevesincs Ádok Zoli értékelhetetlen eurovíziós produkciójára... - vagy épp Csézyre - a Szerk. - ).

Gáspár Laci és a Műanyag Fejek (elvégre magyarok vagyunk, nem?) ismét előadják birkaegyszerűségű dalukat. Az előadásmód túlzó, és az egész sokkal jobb lenne a tuctuc részek nélkül. A szeretet él, de sajnos a jó ízlés is, kedves Laci. Philip picit fikkantja az újságírókat, mondván, hogy nem kell Laciékat bántani, mert nem nyúlták ezt a dalt sehonnan. Mi meg azt mondjuk, hogy el kell fogadni: ez a műfaj olyan, hogy már mindent leírtak benne, nincs új a nap alatt. Az is vicces, hogy a zsűri nincs tisztában a szabályokkal, hogy pl. mit lehet változtatni a verseny ezen szakaszában még a dalokon. David Guetta meg mindenki szerint bekaphatja.

Keresztes Ildikó stabilan hozza kiváló, tökéletes formáját, és nem tudja, mi az a dubstep. De hát fogadjuk el, ő: ő. Véleményünk szerint ő Az Énekesnő ebben a versenyben (csak éppen dalt keresünk és nem énekest -  a Szerk. ).

Gyurcsík Tibi tökéletesen élvezhetetlen produkciót nyújt ebben a szánalmas ruhában, ami elvonja a figyelmet az énekléséről. Kicsit hamis az eleje, de a refrénre összeszedi magát. Kiköpött geribarló-hasonmás, főleg ezzel a séróval. A rap-betétet énekre cserélték, amitől még közhelyesebb lett az egész szöveg, de hát a népnek így jobban tetszik (nép=zsűri). Janka nevét egy életre megjegyezte az ország, bár az előző adásból inkább a hátsója hagyott maradandó nyomokat az emlékezetünkben. Tibit alig lehet lelőni, mindenre mond valamit. Bloe.

Odett még mindig a legérdekesebb hangú a mezőnyben, de most ő is bizonytalan. Nekünk ez az első nem EU-dal a mai este folyamán. A fizuráját is ki kell emelni, ugyanis a fodrászok egy sisakot készítettek a szegény lány hajából. Popdalt énekelt, vagy nem, összességében ez a dal sajnos nagyon kevés.

Kállay-Saunders András ismét megjelenik ezzel az aranyos kis izével (amit egyébként az a Burai Krisztián írt, aki maga is színpadra lépett, de nem jutott tovább). Szerintünk sem kell mindent véresen komolyan venni, kell egy kis tréfa az eurovízióra is (és nem olyan rossz viccekre gondolunk, mint a nagymamák tavalyról). Andrásnak még az olyan apró kis szarságokat is elnézzük, mint ritmustalan kiejtés, béjbe és kámón letszgóhejj. Picit feszültebb volt, mint a múltkor, de nem baj. A zsűrinek is bejön ez a könnyed hangulat, jó pontszámokat kap.

Polyák Lilla ismét gyönyörű, és erre az alkalomra új, csodaszép ruhát kapott (megadhatná a stylistja számát Cserpes Laurának). Borzongunk tőle (és ez esetben nem a láztól), elképesztő erő van a hangjában. A kitartott hangok tökéletesek, tiszta és precíz minden, amit énekel. Érthető módon sokkal magabiztosabb, mint az előző alkalommal, amikor kontroll-problémái adódtak. Én Lillát juttatnám ki Malmőbe, ez a dal és ő is egyértelműen odavaló lenne. Rakonczai valamit izél, nemigen érdekes, Csiszár szerint meg sok ilyen dal lehet kint. Lehet. Lássuk meg, küldjük oda. Sajnos lepontozzák (hát süketek ezek?). (nem süketek, csak a hölgy hiteltelen, mint popénekesnő... erőteljes Anni-Frid külsőt kapott az arca, éljen az ABBA, hisz' 'svédben' lesz a döntő... és ez a másolás, lenyúlás nemcsak a külsőre igaz, hanem a komplett dalra, annak Loreen-es tagolására, és még a béna Windows 3.1-re emlékeztető képernyőkímélős háttérre is... roppant rossz szájízt hagyna utánunk egy előző évi nyertes dalt meglovagoló produkció - a Szerk.)

Az utolsó versenyző ma Rácz Gergő, aki nekünk abszolúte kevés, főleg ezzel az idióta o-o-ózással, amit eleve utálunk. Sajnáljuk, mert kedves fiú, jól is énekel, meg a vokálosok is jók, de ez nem elég. Nincs kupola, nincs csúcspont a dalban. Hol az erős refrén? Semmi izgalom, ez egy unalmas valami. Bezzeg itt nincs határfeszegetés, hacsak nem a türelmünké... Kivételesen egyetértünk Csiszárral, kicsit "civil" ez a fiú, főleg egy ilyen mezőnyben. Nekem nem ez a fülbemászó dal, inkább Puskás Peti meg Polyák Lilla, de hát ha valakinek (Rúzsa Magdi) ez, akkor ez. Érthetetlen módon erős pontszámokat kap (mondjuk mi, hogy süketek!).

Aki a zsűri szavazatai alapján továbbjut, az Kállay Saunders András és ez a "szerencsétlen" Rácz Gergő. (Komolyan mondjuk, kedves zsűri, nem tettétek fel a fejhallgatót? Nem mostátok ki reggel a fületeket?!?)

A két úgynevezett extra produkciót nem értékeljük. A Sugarloaf harmatgyenge playbackje a számunkra nem túl népszerű Dér Henit még lejjebb helyezte a ranglistán, legalább imitálhatta volna az éneklést néha, de hát nem (a papírunkra négybetűs, egyszótagos, nyomdafestéket nem tűrő szavakat jegyeztünk fel, amitől itt eltekintenénk). Henike inog a toronymagas cipőin, hát ennyit tud. Péter Szabó Szilvia, az ex-Noxos lány élőben sose volt túl jó, láttuk-hallottuk már korábban, de akkor még legalább próbálkozott. Ez még csak annyit sem ér, playback ismét; kedves köztévé, hát nincs olyan énekes ebben az országban, aki élőben merné vállalni a fellépést? Szánalom.

A műsor hátralévő része is viszonylag fos: reklámok, újranézések, szavaztatás, kortesbeszédek, visszaszámlálás, miegymás, a'la tehetségkutató és stólbuci. Végül nagy örömünkre véget ér az egész, a két továbbjutó a közönség szavazatai alapján: Cserpes Laura és Keresztes Ildikó. Örülünk nekik, egyedül Rácz Gergő helyén láttuk volna szívesen Polyák Lillát, de hát ha így, akkor így. Az viszont biztos, hogy ha ez a Gergő gyerek jutna ki Malmőbe, nem fogjuk megnézni az eurovíziós versenyt.

Folytatás következik a 2. középdöntővel! Nehogy túl kevés jusson nekünk a hétvégére a közshow-ból. Nincs mit tenni, betárazzuk a lázcsillapítót, egy hektoliternyi teát, és állunk (fekszünk) elébe.