Márta Alex, mint azt már mindenki betéve tudja, filozófia szakot végzett (Miskolcon), ráadásul újságíró, és mint mindannyian a húszas éveink elején, eleinte ő is versírással próbálta magát kifejezni. A fellelhető anyagok 2008 körülről származnak (forrás: poet.hu), ebből azt a következtetést vontuk le, hogy szerencsére Alex is felhagyott ezzel a próbálkozással. Álljon itt a Vészjósló cukorpótló című verséből egy részlet:

„Csókolom a vesédet!
Mondd el szépen mesédet!
Mielőtt elkezded,
hátradőlök
kén-dioxidot majszolok, és
közben,
ragacsos tárgyakat piszkálok."

Ugyanígy mosolygunk természetesen saját és korosztályunk számos, hasonló színvonalú verselményén, inkább nosztalgiázva, mint komolyan belegondolva.

Nem sokkal később, 2009-2010 környékén a My Gift To You nevű debreceni zenekar énekeseként találkozhattunk Alexszel (a projekt egyébként elvileg a mai napig fut). Az ő számaikat meghallgatva kiderült, hogy az énekes tud angolul is (Under Pressure), illetve hogy ő és a többiek bizonyára rengeteg Therapy?-t hallgattak (Ez a város), ami nem baj, mert az bizony alapzene, és a nagyoktól nem szégyen tanulni.

Egy kicsit hiányoljuk az énekből az energiát, az erőt, bár legalább tiszta, és ez is fontos. Kedvenc részünk az üvöltéssel végződő „És a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is..." Ja, és érdekes még a dal eleje is: „Keserű a szád is / Keserű a testem / Fuldoklik mindennap a lelkem."

Mindezek mellett azonban szólókarrierbe is kezdett ByeAlex néven, ennek első megnyilvánulása a Csókolom című dal, amit a Petőfi rádió (Alex kiadója, a Compact Disco-t is jegyző, Bérczes Ádám nevével fémjelzett CLS Music elmondása szerint) már vagy másfél éve játszik.

Visszatérve Alex karrierjére: első, sikeresnek mondható száma tehát a Csókolom volt. Ez a Kedvesemhez hasonló kedves dal, nagyjából kettő hangból álló énekdallammal, bár itt már némi erőt is fel lehet fedezni, ha valaki az éneket akarná górcső alá venni (és miért is ne akarná?). Itt még a dalszövegbe sem kötnénk bele túlzottan, egyszerű, olyan, amilyen.

A Láttamoztam című, nyomokban reggae-t tartalmazó dala is szimpatikus, bár azt megjegyeznénk, hogy a „szemedbe" és „szemembe" a következő kontextusban mindenképpen helytelen: „Mesélj most kérlek, milyen volt az, amikor megláttad a fényt / A szemembe, a szemedbe nem ragyog már rég...". Az a baj, hogy ha valaki szándékoltan alternatív akar lenni, olyan „más", meg „eredeti", akkor olyan eredményeket kapunk, mint ez: „Fess egy képet, rakd föl a falra, mondjuk balra, ügyesen. Szivárványos a szegélye, ilyen a szerelem!" Meg ilyesmit: „Fess egy képet a falra és rakd fel mondjuk balra / Rózsaszín szegéllyel, nagy király az élet! / Hogyha csókkal átkarolva hajba kap a fülszinkópa / Tátott szájjal, ellazulva váratlanul ér a pompa..." - nem, köszönjük, de nem.

Egyetértünk abban, hogy MÁS szövegekre van szükség, mint az olyanok, hogy „gyere vissza hozzám, szeress még, megbántam már, hogy megbántottalak, kezdjük újra" stb. stb., de azért azt elvárnánk, hogy a szövegnek értelme legyen. (Bár itt is megjelenik a „kár, hogy vége már" sor...) Hogy a szakmaiság hívőit kielégítsük, elmondhatjuk, hogy a dal egy ion hangsor öt hangjából áll mindössze, a kíséretet tekintve pedig az autentikus zárlat I. fok - V. fok - I. fok (tonika-domináns-tonika) alapakkordjaival találkozhatunk (még csak nem is fordításokkal). Reméljük, elég szakmaiak voltunk, erről bővebben nagyon szívesen értekezünk magánúton, esetleg figyelembe ajánljuk Kesztler Lőrinc-féle zeneemélet-tankönyvünket, amit mi is oly sokszor forgattunk sikeresen és hasznosan anno zenei tanulmányaink során.

Ami egyébként érdekes ebben a számban, az a videoklip: ötletes, vidám, és ezt a videót 1:37-től tessék nézni. Jé! Nincs rajta sapka, és viszonylag normálisan néz ki. Érdekes.

Érdekes megjelenés John the Valiant feat. ByeAlex: Te vagy című szerzeménye. Itt Alex jegyzi a szöveget és az éneket, de elektronikus köntösbe bújtatva. Határozottan jó próbálkozás a műfajon belül, főleg, mert ez a stílus többségében női énekesekkel képviselteti magát, és itt elfér ez a hangszín, jó sok effekttel megbolondítva. Sajnos a szöveget nem nagyon értjük, amit igen, az meg kevésbé érdemes említésre, de ebben a műfajban amúgy sem várnánk túl magvas gondolatokat, és mint említettük, ez az opusz amúgy is határozottan tetszett.

Ami mégis a személyes kedvencünk, az a Messziről című dal, ami egy érdekes és egyedi próbálkozás eredménye: ByeAlex 2012 decemberében a Petőfi Rádió hallgatói által beküldött szövegmotívumokból építkezve hozta létre ezt a szövegileg ugyan szintén néhány helyen talán megfogható dalt, viszont itt végre érezni némi életet, erőt és eredetiséget a hangjában. Részünkről ezt megvettük, ByeAlex acoustic és hangos éneklés rulez.

Mi maradhatna még, mint a Kedvesem? Ezt egyrészt már kommentáltuk a megfelelő helyen, másrészt azt üzenjük a fanyalgóknak, hogy aki szerint ez a dalszöveg (nincs most más, csak a kedvesem, az én kedvesem. / Ő bárhol jár, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem. / Mert mindig rám talál az én kedvesem, az én kedvesem...) szép és csodálatos, az legyen kedves, hallgasson Pál Utcai Fiúkat. Hogy mit? Például ezt (hogy stíluson és tematikán belül maradjunk):

„Nagyon szép, a haja lobog,
Végigtáncol az utcákon,
Sötét ruhája ráncai között
Senki nem látta, mikor átgázolt
A szívemen, mint egy hadsereg,
Keményen, ritmusra lépkedett.
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá"
(Pál Utcai Fiúk: Csak úgy csinál)

Ami egyébként kétségtelenül szimpatikus ebben a fiúban, az az, hogy ugyanúgy munkahelyen van, dolgozik, mint bármely másik halandó, és nagyon reméljük, hogy nem fogja az úgynevezett „celebek" táborát gyarapítani. Ami nem annyira rokonszenves, az a számunkra kissé erőltetett (és a felvezető szövegben taglalt) „hipszter" stílus. Tényleg sárga zokniban meg rövid csőnaciban kell megjelenni, kötött sapkával a fejen, ha valaki „mást" akar énekelni/zenélni? Kérjük, fogadja el a kedves közönség, hogy vannak, akik számára ez visszatetsző, erőltetett és nem természetes. Nem hisszük el ugyanis, hogy valaki egy boka fölé érő szűk naciban és kockás zoknira húzott 45-ös cipőben jól érzi magát, a vastag sapiról nem is beszélve 19 reflektor forróságában (a legutóbbi A Dal adásban is nemhogy a sapkáját vette volna le, inkább a zakójától szabadul meg szegény). Miért lehetett normálisan kinézni a Láttamoztam c. klipben, és mi történt hirtelen, hogy most vastag szemüvegben, meg a fent vázolt kellékekkel kellett kivonulni? (Arra gondolni sem merünk, hogy egy stylist keze van a dologban...) Ismert nyilatkozatok szerint fricskából - részünkről megkímélhetett volna minket.

Ami még szimpatikus: a Kedvesem alatt látszó vetített képsor. Aranyos, vidám és vicces. Szeretjük továbbá, hogy azt mondja: „...láttam [az interneten], hogy oltanak, talán meg is érdemlem egy kicsit. Hiszem, hogy ha megismernek az emberek, akkor nem fognak utálni, mert rájönnek, hogy jóindulatú vagyok és nem ártok senkinek. Nekem az a fontos, hogy jó dalokat írjak..." Ami mindenképpen tetszik: a seggre ejtett celebek és különböző mondvacsinált hírességek műmájer felháborodása (who the fuck is sarkakata?). (Ettől függetlenül azért egy énektanárt mindenképpen javasolnánk Alexnek).

Ami nem tetszik: hol azt nyilatkozza, hogy angolul énekelne Malmőben, hol azt, hogy magyarul, majd a refrént svédül... Szóval jó lenne most már eldönteni.

Amit nem tudunk hova tenni: „ez a dal számomra nem az éneklésről szól". Egy énekestől azért nem ezt várnánk. Ami viszont mindentől függetlenül ellenszenves: az a bulvárhisztéria, ami három napja zajlik. Zaklatják Alex családját, szeretteit, őt magát; a saját Facebook-oldalán bunkó módon fikázni szerintünk nulla intelligenciára vall, na és a (negatív) csúcs: a „ByeAlex ne képviselje hazánkat" Facebook-oldal. Most komolyan: mire számít a létrehozó?

Amit nem értünk: egy ilyen jelenségnek, mint ez az Alex, honnan a francból van máris „kiadója" (meg ugye most már „sajtósa")? Miért van az, hogy az ilyen kedves, de gyermeteg, többé-kevésbé értékelhetetlen, alternatívnak hazudott, valójában röhejesen egyszerű popzenére a szótár tetszés szerinti felcsapásából eredő szavakból összeállított dalszövegeket éneklő figuráknak VAN ma Magyarországon kiadójuk, míg ezernyi tehetségesnél tehetségesebb, jól zenélő, jól éneklő, fantáziadús, egyedi, értékes zenekarnak nemhogy kiadója, de még csak egy nyamvadt klubkoncertje sincs?

Egyszóval: ByeAlex üdvözlendő, ám még nagyon gyermekcipőben járó zenész/előadó a magyar zenei piacon. Ehhez képest most a fél ország tőle vár valamiféle megváltást. Vigyázat, nem szabad ennek az iránynak sem bedőlni! Ebből is ugyanúgy bulvártermék lesz (lett), mint Radics Gigiből és Oláh Gergőből. A piac okosan felismerte, hogy utóbbiakból már elege van a magyar átlagnézőnek, így alternatívát kínált: nesztek, szavazzatok erre. És mi erre szavaztunk. Csak az a baj, hogy ettől sajnos nem lesz jobb, sőt, félő, hogy Alex ezáltal (tudniillik mostantól őt erőltetik a torkunkon lefelé) még azt a maradék szerethetőségét is elveszíti. Kívánjuk, hogy mindez ne következzen be, és ami a legfontosabb: hogy ByeAlex érezze jól magát ugyanúgy itthon, mint Malmőben. Mi pedig próbáljunk meg nem belelátni semmit, egyszerűen csak mosolyogjunk és fogadjuk el, hogy ilyen is van. 

Orsó, mint magánember véleménye pedig az, hogy a Kedvesem egy szar dal. Nem tetszik a szövege: kliségyűjtemény, csak a nép, az istenadta nép már annyira hozzászokott a még ennél is „klisébb" gyűjteményekhez, hogy ezt már jónak találja (ami egyébként viszonyításában rendben is van, egyébként meg: NEM). Nem tetszik a dallama: óvodás, kétakkordos, fantáziátlan. Nem tetszik a zenéje: semmi jelenlét, semmi érdekes, semmi erő, semmi egyedi nincs benne, bárki, aki három hete játszik gitáron, ezt játszva képes produkálni. Nem különösebben érdekes, nem figyelemfelkeltő, nem izgalmas. Végül: nem, nem értek egyet azzal, hogy ez a dal méltó Magyarország Eurovíziós képviseletére, de tudomásul kell vennem, hogy EZ VAN. Ettől sem jobb, sem érdekesebb nem lesz sem a dal, sem Alex. Én részemről nem tudok olyasvalaminek szurkolni, ami mellé nem tudom odarakni a kis lelkem, de hát ez már az én privát problémám, és köszönöm, nagyon jól megvagyok vele. Alex ettől még érezze jól magát minden szurkolójával együtt.

Idén pedig mi is beküldjük a dalunkat, és a Vaskarika összes olvasóját arra buzdítjuk, hogy szavazzon ránk...