Hoppá!, ideért a Budapest Bár - másfél év után ismét a Sportházban
Képgaléria megtekintése2013.05.16. - 02:00 | Büki László 'Harlequin'
"Van bennem egy szalonspicc, ez aztán a jó vicc!!" - énekelte Frenk, mi pedig kicsit bebódultunk az előadástól. Nehezen éledő, visszafogott közönség a szombathelyi, elfogad, talán be is, udvariasan tapsol, de szerintünk sokszor nem is tudja, minek. Szerda este épp egy olyan előadásnak, ami az eddigi talán legjobb Budapest Bár zenei időutazás volt. Mi "visítottunk", együtt-, sőt előénekeltünk. Pedig szalonspiccünk sem volt!
Másodszor jött a Hoppá!-val a Budapest Bár a Sportházba, igaz, ennek a második alkalomnak háromszor futott neki. Végül mégiscsak elgurult idáig. Legutóbb másfél éve igazi koncertszínházat láthattunk, budapesti utcaképpel és az összes vendégszólistával. Most mindössze egy asztal volt a "díszlet", rajta poharak és egy üveg bor, a színpadon pedig fényekben "ázó" zenészek. A férfikülönítményt - Lovasi András, Kollár-Klemencz László, Frenk, Ferenczi Gyuri és Keleti András - Németh Juci "ellensúlyozta". A külsőségek visszafogottsága ellenére mégis úgy éreztük, a zenészek is oldottabbak és a dalok, feldolgozások is jobban a helyükre kerültek, mint az előző alkalommal.
Nem fogunk részletes koncertbeszámolót adni, hiszen egy akkordot sem tudunk lefogni gitáron... Miért szakértenénk, s pláne miért írnánk setlistet, hogy mik hangzottak el? Legközelebb tessenek jegyet venni, s örök emlék marad. Például az, ahogy Keleti Andris előadta Stuxot, ahogy Lovasi átélte a Dinnyés-himnuszt, vagy ahogy ők ketten, mint Simon & Garfunkel a Csend hangjairól énekeltek! Frenk egy tökös dív volt - a díva hímnemű alakja -, az Alabama Song élőben jóval hatásosabb, mint az albumon, de citálhatnánk a felvezetőbeli kuplét is, vagy épp azt a duettet, amiben Németh Jucival danolták Nick Cave klasszikusát (Kylie Minogue-gal adta elő), a Where the Wild Roses Grow-t.
Ferenczi Gyuri herfliszólójától szabályosan lezúdultunk a Niagarán, Németh Juci pedig bűbáj és tünemény volt, még akkor is, amikor a Pokolbárról (Ördögtánc) énekelt. Szándékosan hagytuk a végére Kollár-Klemenczet. Este nekünk ő volt a katarzis, pontosabban az Akácos út zseniális előadása és hangszerelése, a cimbalom és dob fősodorba beleszomorodó, visszhangosított hegedűvel. Imádtuk a Ha én gazdag lennéket, még akkor is, ha most kimaradt belőle az albumverzióba pimasz finomsággal bekevert Ponyvaregény-betét. Igen, oda-vissza ismerjük az albumot, hol halkan, hol félhangosan előénekeltük a dalokat, sőt - reméljük, az előttünk ülök nem hallották!! - a nagyobb hangerejű dalrészekre rendesen ráfeküdtünk hangilag.
A koncert kétharmadánál már oldódott a közönség is, némi hujjogatás és szám alatti taps is felharsant. Az előadott dalok legtöbbje vérbő, humoros kuplé illetve feldolgozás volt, egészen pontosan leírva: jó adag cigány temperamentum, némi magyaros dallamvilág, megbolondítva csipetnyi füstös kávéházi hangulattal, ízesítve Karádyval, Jávor Pállal, a XX. század első felének bárzenéjével, filmdalaival és slágereivel. Ugye hogy nem (lenne) nehéz erre vigadni? Csak bátran, oldottan, nem kell karót nyelni, parázni, hogy mit szól a szomszéd!
Végül respekt a Farkas Róbert vezette zenekarnak, aki egyszerre volt precíz és virtuóz, külön élvezet volt akár nézni is a cimbalomjátékot, és Kisvári mester dobkurzusát.
Az estet a Macskajajból ismert Bubamara (Szilvafácska) bökte le, amit talán a legkevésbé kedvelünk a lemezről. Szívesen lettünk volna maximalisták, mert szerintünk a Hoppá! album legjobban működő dalai el sem hangzottak. Ezek egyrészt Kiss Tibihez köthetők (Tűz, Toporzékolok+Libertango), másrészt a jelenlevők közül Németh Jucihoz (Chase the Devil), és Ferenczi Gyurihoz, aki az egész album talán legnehezebb darabját, az anno Sárdy János által ismertté tett Rózsalevél című dalt hagyta talonban.
De nyafogás off, így is kaptunk egy csodás estét, minimális színpadi szemkápráztatással, ám maximális fülbélivel!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás