A magam részéről szelíden tűrtem még azt a butaságot is, amikor két magas, karcsú nő arról beszélt, hogy hát igen, ByeAlex azért lehet ilyen sikeres, mert a többiek mind magas, karcsú nők körülötte, és mennyire jó, hogy ő kilóg ebből a sorból. Még szerencse.

Maga a verseny élő adása látványos technikai bemutatóval kezdődött, ezt érdemes visszanézni annak, aki teheti. Szerencsére azonban nincs túl sok időhúzás, a svéd szervezés precíz, pontos, egyben gördülékeny.

A dalok

1. Lettország: a botrányosan ízléstelen, egyben megmosolyogtató öltözet szimpatikus, kreatív fiatalokat takar. Ha nem égne ki a retinám, miközben nézem őket, még egész élvezhető is lenne a produkciójuk. Az ötlet mindenesetre jó, ez végre nem a himnikus, fellegekben járó nyálhullám nyomvonalát követi, és viccnek is simán elmegy. Én gond nélkül továbbjuttatnám őket (persze sajnos nem én döntök). Na jó, azért a döntőre valami normális kinézetet fabrikálnék nekik.

2. San Marino: látványos, jól felépített, izgalmas produkció. A szuggesztív, kiváló hangú előadó azonban a dal végére lerombolja, amit addig felépített: a nóta a végére átmegy mulatósba, erőtlenné, hamiskássá válik. A kevesebb több lett volna, mert így a vége már csak izzadságszagú erőlködés. Kár érte.

3. Macedónia: furcsa pár a fiatal, jó kiállású fiú, aki ráadásul kitűnően énekel, és a 70 éves roma énekesnő (Esma Redzepova - a Szerk.), akit - ki tudja, miért - egy kissé túlméretezett Piroskának öltöztettek. Maga az alapkoncepció jó ötlet, hisz a standard himnusz és az autentikus, szenvedélyes vonulat keresztezése élvezetes eredményt hozott. Én megvettem, részemről mehetnének a döntőbe!

4. Azerbajdzsán: ez a fiú túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, vagy hogy énekelni is tudjon... A dal alapvetően valami 90-es évekbeli balladaféleség, de tulajdonképpen kit érdekel a dal, ha így néz ki valaki? Ráadásul a koreográfia is ötletes, mi lenne jobb, mint plusz egy helyes fiú egy üvegkalitkában? Természetesen a végén nem maradhat el a Johnny Bravo-tekintet sem... Az énektudás viszonylag elhanyagolható volt ebben az esetben.

5. Finnország: szeretettel küldjük Csonka Picinek a „Ding dong, vegyél el feleségül" című igazán mély mondanivalójú és komoly szövegírói munkával összehozott dalt. A szőke énekes hölgy Barbie-baba és Katy Perry ötvözetének öltözött, egyébként igazán energikus, vicces és aranyos. Úgy néz ki, ma este minden nő elöl rövid (és kemény), hátul pedig uszályos ruhát visel. Nos ez az előadás érdekes, de komolytalan. A végén egy szép csókjelenetet kapunk két hölgy előadásában - a célközönség ezzel a húzással valószínűleg jócskán megnőtt. Én ezt az előadást nagyon gyorsan felejtésre ítélném.

6. Málta: hát ez meg mi ez? - kérdezhetném, ha nem lenne egy saját versenyzőnk is a mezőnyben, mégpedig igencsak hasonló kategóriában. Ez a produkció vidám, színes, kicsit gagyi, egy cseppet fura mosolyú, amúgy szentté avatható énekes és csapata előadásában. Ő ugyanis orvos, szabadidejében gyermekeket ment, plusz állandó tagja egy templomi kórusnak is. Egyszerű előadás, de ők legalább próbálják jól érezni magukat.

7. Bulgária: vidám páros, indokolatlan mennyiségű dob társaságában. Picit extrém, de azért érdekes. Amolyan bolgáros. A lány hangja sajnos nagyon zavar engem, de erről alapvetően talán nem is tehet. A népi motívumokat értékelem, egyébként pedig erőltetett és szenvedős a dolog, ha hasonlítani akarnám valamihez, a Noxot hoznám fel példának.

8. Izland: a tehetségkutatós Hair-man, a szőke Jézus roppant kellemes jelenség (egyébként is üdvözlendő, hogy a mai adásban több férfi előadó van). Jól énekel, és annak ellenére, hogy sajátos prozódiájú anyanyelvét használja, jól átélhető a dal hangulata. (A szöveg valami olyasmi, hogy „jég on lif", szóval „jégen élek"; kíváncsi vagyok, mikor kerül fel az első olyan videó az internetre, ahol a fiktív magyar szöveget feliratozzák.) Összességében tiszta, egyszerű és jó. Továbbvinném.

9. Görögország: az ötletes név (Cosa Mostra) és a dal címe (Alcohol is free) előrevetíti a vidám hangulatot, és a meglehetősen komolytalan, egyben szórakoztató előadást. Ez egy gigantikus buli, vicces, és őszintének tűnik. (Mondjuk a németek valószínűleg vérben forgó szemekkel nézik a dajdajt, miután rengeteg pénzt öltek Görögország megmentésébe, most meg ezek az őrültek arról énekelnek, hogy ingyen van a pia...) Én benne vagyok a buliban, továbbjuthatnának, bár talán az első helyet nem lenne jó megcsípniük, tekintve a jövő évi rendező ország elképesztő költségeire.

10. Izrael: a 22 éves énekesnőnek épp ma van a születésnapja, sok boldogságot neki ezúton is. Végre látunk egy igazán nőies nőt a színpadon, csodás ruhában, jó hanggal, erős kisugárzással. Nagyot énekel; bár a dal egészen megfoghatatlan, a hangszín egyedisége mégis kiemeli a produkciót. Nekem tetszik.

11. Örményország: végre egy rockbanda! Laza kinézetű, bár nagyon jólfésült soft-rockerek a színpadon. A szöveg ugyan közhelyes, de csak mert értjük (ki tudja, mit énekelt az izraeli lány, vagy a finn fiú). Jó kis cucc ez, bár az énekes kapkodja a levegőt rendesen, és még akkor is jó énekesnek mondható, ha a hangja amolyan „kétdimenziós", nincs benne „test". Hol van ilyenkor a System of a Down? 

12. Magyarország: és végre, és végre! Elérkeztünk a nagy pillanathoz. Akár így, akár úgy, az ember szívét mindig megdobogtatja a magyar zászló, és nagyon pozitív, hogy Alex az egyetlen, akit már a megjelenésekor taps fogad. Maga az előadás túl sok újdonságot nem mutat. A színpadkép konstans, semmi mozgás, mondjuk mit is csinálnának erre a dalra? A háttérvetítés még mindig tetszik, most felturbózták angol szövegekkel, ami szintén érdekes. Alapvetően mindezzel nem is lenne gond. Az én problémám ott kezdődik, hogy amennyire én tudom, a dalszerzők (akik énekelnek is) általában azért úgy írják meg a saját dalaikat, hogy azt többé-kevésbé el is tudják énekelni. Na ez alól ByeAlex abszolút kivétel. Hiába, hogy ez a dal mindössze 6 hangból áll, ő ebben is nagyokat képes bakizni. Hamis, fura, de a miénk. Nekem kicsit az is bántja a csőröm, hogy a svéd és az angol köszönés után magyarul már nem mond egy „köszönöm"-öt legalább, de ez inkább már csak szőrözés. Mindenesetre azért volt ennél rosszabb produkció is (az első elődöntőben).

13. Norvégia: Tóth Gabi norvég kiadása egy egész jó dalt prezentál, kár, hogy a zenei kíséret ennyire lebutítva került színre, ennek valami jó kis izmos nordic metállal kellene megszólalnia. A hölgy egyébként izgalmas, szép: nőies idomok csinos öltözékben; egy kicsit markánsabb hangszínt és hangerőt elviselnék tőle, de azért így is tetszik.

14. Albánia: ismét rock a színpadon, legalábbis elvileg és külsőleg, a gyakorlatban inkább önmaguk paródiájaként aposztrofálhatjuk a két albán figurát. Mint az Irigy Hónaljmirigy, amikor metálzenekarnak öltözik. (Felmerül a kérdés, vajon milyen lehetett a többi albán versenyző, ha ők nyertek?) Egészen szörnyű. Az énekesnek valószínűleg egy kutya van a fején, a playback gitárszóló a hangszerből kilövellő tűzijátékkal már maga a fájdalom. Zeneileg is elég meredek, mert amennyire egyszerű ez a dal, annyira csapnivaló a kivitelezés. Ejnye.

15. Grúzia: a mi Agárdi-Pál duónk grúz kiadása, igaz, a grúzok azért jobb énekesek. Ha ezt a dalt betáplálnánk az okostelefon dalfelismerő programjába, lefagyna az Android a sok találattól... Ez a legközhelyesebb eurovíziós dal, amit életem során hallottam, pedig elég komoly felhozatallal büszkélkedhet a verseny. Persze szét lehet énekelni, ráadásul helyenként nagyon komolyan hamis. Klisé, klisé, klisé, a végén már két kézzel markolom a fotel karfáját, hogy ne ugorjak rá a tévére, és ne borítsam le az egészet.

16. Svájc: jó, hogy nem borítottam le a tévét, ez a szimpatikus kis csapat vegyes, fiatal is, öreg is, jó kis énekhangok, aranyos dal, slágeres, jóindulatú, mindenki nagyon kedves és vidám benne. Nekem tetszett (főleg az előző érfelvágás után).

17. Románia: hát ő komoly kakukktojás, szörnyűséges ruhában. (Mi a fenének kell ilyen vállhosszabbítós, grandiózus, csillogós, pikkelyes cuccokat felvenni? Tessék megnézni a macedón vagy az izlandi fiú öltönyét: egyszerű, elegáns, csinos.) Részemről mindig is a kontratenorok elnyomása és félreértelmezése ellen küzdöttem: nem, nincsenek kasztrálva, és nem, nem homoszexuálisok (vagy ha igen, a kettőnek semmiféle köze nincs egymáshoz). Ez egy sajátos, igen nehéz és ritka énektechnika, amit a román énekes kiválóan használ, csodálatos frazírokkal és elképesztően tisztán. Egy pillanatig sem zavarja, hogy a kontroll kiesik a füléből, profi módon megoldja a dolgot. A dal amúgy is elhanyagolható, de engem kifejezetten zavar ez a diszkós-popos zene és az énekmód. Jól helytállt, tovább is juttatnám, mert egyedisége és az ország bátorsága megérdemli, de az operaénekeseket én filharmonikus zenekari kísérettel szeretem, nem ilyen szerepben. Így sajnos könnyen cikivé válhat a dolog.

A továbbjutók: Magyarország (elsőként említve!), Azerbajdzsán (a szépfiú), Grúzia (a közhelykirályok), Románia (a kontratenor), Norvégia (a szép szőke lány), Izland (Hair-man), Örményország (a könnyebbik rockcsapat), Finnország (ding-dong???), Málta (a bulizó doki) és Görögország (ingyenpia). Némelyik meglepő, némelyik mulatságos.

A döntőben találkozunk!

Az első elődöntőről itt írtunk:

Végletekig fajuló unalom - Eurovíziós Dalfesztivál 2013 - 1. elődöntő

2013.05.15. - 11:00 | Orsó - Fotók: Sander Hesterman (EBU) - Képgaléria megtekintése

Természetesen nem voltak illúzióim az Eurovíziós Dalfesztivállal kapcsolatban. A felvezető műsor stúdióbeszélgetős részét inkább hagyjuk, az egyértelműen a „no comment" kategória, de hogy maga a várva várt verseny is ilyen legyen, az azért már érdekes.