Amikor beléptem a székház konferenciatermébe, kis létszámú közönséggel találtam magam szembe. Meglepődve, de szomorúan vettem tudomásul, hogy egyszerűen nincs akkora érdeklődés a téma iránt, mint amilyet az valójában megérdemelne.

Antal, a társaság igazgatójának rövid bevezetője után, elkezdődött 'A ködbe vesző emlékezet' című film, ami megpróbálta a maga lehetőségeihez mérten bemutatni ezt a betegséget. A film azért sikerült jól, mert nem csak orvosszakmai szempontból vázolta fel a betegség okait, hanem emberi élethelyzeteket is bemutatott, amit az ilyen filmeknél szinte gyermekbetegségnek számító, túlzott érzelmesség nélkül sikerült elérnie. A párhuzamos szerkesztésmód nagyban hozzájárult, hogy a hozzátartozók és a szeretetotthon életképeinek elgondolkodtató és bájos bemutatása ellensúlyozza a szakmai megközelítés nyers modorosságát.

Az Alzheimer-kór neuro-degeneratív betegség. Kialakulása összességében az idegsejtek pusztulásával vagy két idegsejt közötti ingerület átvivő anyag hiányával hozható összefüggésbe, ami elsősorban az agy stratégiai, vagyis gondolkodó központját támadja meg. Ezért is fordulhat elő, hogy amíg a beteg rövid távú memóriája döcög, vagy egyáltalán nem működik, régebbi emlékeiről hosszasan tud beszélni. Azt senki sem tudja pontosan, hogy öröklődhet-e ez a betegség, annyi azonban bizonyos, hogy úgynevezett családi halmozódás előfordulhat. Ez azt jelenti, hogy amíg apában és fiúban jelentkezik, addig lehetséges, hogy az unoka egészségben fog megöregedni.

A film bemutatja azokat a módszereket, amik segíthetnek felderíteni a tüneteket. Ennek egyik legelterjedtebb fajtája a Mini-Mentál teszt, aminek segítségével gyorsan fel lehet állítani egy lehetséges diagnózist. Ez nem jelent 100%-os bizonyosságot, de mindenképpen alapot adhat a további vizsgálatokhoz.

A film elején egy öreg bácsit láthatunk, aki megtörve, de tiszteletteljesen és végletekig szimpatikusan beszél szeretett felesége folyamatos leépüléséről, valamint Himmer Éva, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társaság elnöke is beszél személyes érintettségéről, egyben az egyesület létrejöttének szükségességéről is.

Egy bizonyos pont után a betegségben szenvedők hozzátartozói sajnos már nem tudják szakszerűen ellátni szerettüket, nem is beszélve a az egyre rosszabbodó folyamat miatti lelki terhek megsokszorozódásáról. Ebben az esetben az egyetlen és legcélszerűbb megoldás a szeretetotthon.

A filmben megszólal a Vesley János Lelkészképző Főiskola otthonának vezetője, aki szerint fontos hogy megpróbáljanak minél szorosabban együttműködni a hozzátartozókkal, ami sok esetben akadályokba ütközik. Véleményében kifejti, hogy a „környezet pszichológiája" mindig egyazon forgatókönyv szerint játszódik le. Általában elhárítják a segítségnyújtást, majd a maguk módján kezdenek el „tüskésedni", de a végén belátják, hogy nem tehetnek a helyzet ellen semmit és elfogadják az elfogadhatatlant.

Méltó befejezéshez illő módon, a film az érintett bácsi szavaival zárul: „Ha mi nem is tudtuk, azt kívánom másnak legyen módja elkerülni ezt a betegséget!"

A vetítést követően Dr. Szabó Mihály, a Markusovszky Kórház Pszichiátriai Osztályának Osztályvezető Főorvosa beszélt a témával kapcsolatos tapasztalatairól, véleményéről.

Mindjárt az elején hangot is adott kritikájának a film formai ellentmondásai miatt, hiszen például az egyik orvos hátterében röntgenképek voltak kifeszítve, miközben ő az MRI vizsgálatokról beszélt. Ez és ehhez hasonló „bakik" téves képet festhetnek a kórról, feleslegesen keltve félelmet a nézőben. Majd megpróbálta megvédeni az öregkort. Példának hozta fel Ronald Reagan, a 40. amerikai elnök esetét, akiről miután köztudottá vált, hogy Alzheimer-kórban szenved, még egyszer megválasztották elnöknek. Le is vezényelte - igaz, ezt (n)agy mértékben köszönhette a háta mögött dolgozó stábjának is - a szocializmus bukását. De ami a legfontosabb, tiszteletben tartották elért eredményeit.

Főorvos úr hozzátette, természetesen voltak rosszmájú vélemények is vele kapcsolatban, mint például az az élcelődő vicc, amikor leégett Reagan könyvtára, mindkét könyve odaveszett, és az egyik még ki sem volt festve.

Komolyra fordítva a szót, elmondta, sajnos ezt a betegséget nem lehet gyógyítani, csak hatékonyabban kezelni. Egy kérdésre válaszolva kifejtette, a fiatalkori dohányzás és mértéktelen alkoholfogyasztás jelentősen emeli a kialakulás kockázatát, nem is beszélve a cukorbaj és a magas vérnyomás e formában jelentkező szövődményeiről.

Kihangsúlyozta a szeretetotthonok szerepét,- hiszen mint már korábban említettem- eme intézmények szakmai tapasztalata és hatékony gyógyszerek - mint acetil-kolin blokkoló- alkalmazásának lehetőségei lassíthatják az életminőség romlását, valamint a gazdasági helyzettől független nagyobb mértékű odafigyelés, egyszerű, a közösségi élményt és idegrendszeri aktivitást fokozó játékok kitalálása, és ami a legfontosabb, az erkölcsi hozzáállás javítása segíthet ezen a helyzeten. Sajnos ez Magyarországon még nincs bekalkulálva az emberekbe.

Ennek alátámasztására egy kísérlet került szóba, melynek lényege abban foglalható össze, hogy két kis csimpánz közül az egyiket egy meleg szőr-, a másikat pedig egy hideg fémdarabra raktak, ami csak táplálékot kapott. Az a kölyök maradt életben, amelyik érezte az „anyja" melegét. Sohasem késő ezen gondolkodni.

A TIT Ismeretterjesztő Filmklub következő vetítésére április 15.-én, a székház II. emeleti konferenciatermében (Kőszegi utca 2.) kerül sor, amikor is 'Az utas és holdvilág - Irodalmi utazás Szerb Antallal' című dokumentumfilmet tekinthetik meg az érdeklődők. Az est meghívott vendége Dr. Fűzfa Balázs, a NYME-SEK Irodalomtörténeti Tanszékének egyetemei docense lesz.

A szervezők mindenkit szeretettel várnak!