Vásártéri folklór - Középkori Vásárnap Csempeszkopácson

Képgaléria megtekintése2013.05.27. - 20:30 | Büki László 'Harlequin'

Vásártéri folklór - Középkori Vásárnap Csempeszkopácson

Egy kicsi Vas megyei faluban, Csempeszkopácson már-már országos hírű hagyományőrző eseményt rendeznek évente, Szentháromság vasárnapján. Május 26-án, a templom körüli Árpád-téren ismét megelevenedett a régi falusi vásárok hangulata, az egykori sokadalom.

HIRDETÉS
A vasárnapi időjárás legalább annyira szeszélyes volt, mint egy érzelmi szélsőségek közt létező nő. Ha mosolyog, minden apró ránca melengető napsütéssel bír, ha szemöldökét húzza fel, minden könnycseppje záporrá duzzad. Ilyen volt a vasárnapi időkép is - kiszámíthatatlan. Percről-percre-infókat tartottunk egymás feje fölé esernyőként egy közösségi oldalon, mígnem beláttuk: az időjárás nagyobb rendező a mi "virtuális bekiabálásainknál" és racionális vágyakozásainknál, úgyhogy meghajlunk előtte, s majd megmutat a napból nekünk annyit és azt, amit ő gondol.

Vasszécsenyig szakadó esőben jöttünk, gondoltuk a megmutatás itt most nagyon középsőujj-érzékeny, ám Csempeszkopácsra érve varázsütésre elállt az égi áldás. Pár perc múlva már mosolygott az ég, talán épp az Ismerős Arcok "Szakadjon szét" című dala repítette el a felhőket. Érkezésünkkor épp itt tartott a zenekar a koncertfolyamban. Meglepően kevés zászló, ám annál több lelkes együtténeklő adott (hang)súlyt a szavaknak.


A koncert után körbejártuk a vásárt és nyugtáztuk: túlsúlyban van az értékes, kézműves portéka a vásárgiccsel szemben. A gyermekjátékok is a kreatívitást tették próbára, kedvencünk a jengaszerű építőelemekből felhúzott torony volt, melyet szorgos kezek építettek a nap során égbeszökő magasságúra. A nap végén két torony is épült egymás mellé, s jellemző módon minden gyermek építeni akarta - már lassan magasabb volt az egyik, mint ami a létra legmagasabb fokáról elérhető még -, viszont minden felnőtt azt várta, mikor dől össze. Egyébként is vesszőparipa volt a "haza kell menni, kisfiam", ami ugye egyet jelentett azzal, hogy az a fránya torony már igazán túlmutathatna a pisai-n. Fotós szempontból is utóbbi volt az optikaérzékenyebb, szóval restelljük, de beálltunk a "dőljön már el" sorba. Ahogy várható volt, ez meg is történt. Minden szülő összeszedte sírástól vagy mérgelődéstől sújtott gyermekét, jelen sorok írója pedig - látva a sorozatfelvételt - próbálta vigasztalni a kisklambókat azzal, hogy ezt a tornyot ő pillanatok alatt "visszaépíti"...

Éhségcsillapítóként megkóstoltuk a kenyérlángost és a becsületkasszás zsíros veknit, mindezt leöblítettük jóféle pálinkákkal. Felfedeztük a vásártér mögötti kertet is, ahol épp Gaspari Gábor, az NYME Szökős Néptáncegyüttes vezetője próbálta visszatekerni az idő kerekét, de az csak átugrott folyvást a 40-esbe... Isten éltessen, Gaspi!! 

A színpad mellett már gyülekezett a Pesovár Ernő AMI Zsendice tánccsoportja, akik hihetetlen lelkesedéssel pakolták fejükre az üveget - kérésünkre. Billegett az hol jobbra, hol balra, ráadásul a nap is szembesütött, de a kis táncosok (ki)tartása legyőzött minden gátló tényezőt. A színpadon aztán kiteljesedett a gyermeki báj és "csörfösség", s a közönség pillanatok alatt szívébe zárta a 7-10 éves gyerekek alkotta csoportot.

A kicsik néptánca után a népzene töltötte be a vásárteret: előbb Borsos Imola, Gózon Éva és Németh László zenélt, majd a Boglya Népzenei Együttes és Szabó Veronika tárta a közönség elé a magyar népdalkincs legfényesebbjeit.A két zenei műsorszám közt a Szökős Néptáncegyüttes lépett fel, melyről külön írásban szólunk.

A szokásosan színvonalas vásárnapot a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes produkciója és táncház zárta.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás