Idén július 4-én, csütörtökön, az Országos Ismerős Arcok Tábor beköltöző napján Csepreg nem zivatarral fogadta az érkező táborlakókat, mint tavaly, hanem ragyogó napsütéssel, bár azt hiszem, az itt sátrazók égbe törő jókedvét egy kiadós eső sem tudta volna kioltani. Különben is, egy ideje (egészen pontosan két éve) az ide járók már tudják a mondást: „bánatomat az eső mossa el..." Ám erre semmi szükség nem volt.

A rég látott ismerősök, barátok örvendezve köszöntötték egymást, vígan foglalták-készítették tábori szomszédjaiknak a sátorhelyeket, sőt, egyes szerencséseket már felvert sátor fogadott, amikor befutottak. Az este közeledtével lassan mindenki fészket rakott az Ottó- kempingben, s a mindenfelől szállongó ínycsiklandó illatok arra utaltak, hogy a vacsora sem hagyott kívánni valót maga után. Mindenki elégedetten és némi kellemes izgatottsággal készült a tábornyitó ceremóniára, amely ez alkalommal is a kemping kulcsának ünnepélyes átadásából, meleg köszöntő szavakból, majd Himnuszaink közös elénekléséből állt.

Az emelkedett pillanatokat követően a „kék sátorban" már egyre oldottabbá vált a hangulat. Előbb Kovács Miklós gitáros-énekes fakasztotta dalra az egybegyűlteket, majd a korábbi évekből már jól ismert Gyurácz Tamás csatlakozott hozzá, hogy aztán átvegye a „nulladik" estén a szórakoztatás nemes, ám hangszálakat nem kímélő feladatát. Szerencsére segítője is akadt, nemcsak a lelkes közönségben - akik néha erősítőket túlharsogva fújták vele együtt a jól ismert dallamokat -, hanem újabb zenészek személyében is. A fergeteges hangulattól elragadtatva az Ismerős Arcok zenekar már jelen lévő gitárosa, Práder Vili is mikrofont, majd nem sokkal később hangszert ragadott, és a tábor közismert személyisége, Szűcs László (alias Szöcskeapu) is csatlakozott az alkalmi formációhoz. Sikerüket és lelkesedésüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nemcsak az óriási tábortűz elhamvadtáig, hanem egészen a hajnali órákig sem tudták letenni „a lantot"...

Másnap aztán, a tábor voltaképpeni első napján sokan újraértelmezhették magukban a sort: „a kelő napba nézek, vonz, de eltaszít" - kit a kései nyugovóra térés, kit a korai kelés viselt meg jobban, ennek ellenére a délelőtt folyamán már mindenki frissen-üdén készült a további programokra. Sportbarátoknak a „Vili Fitness Club" súlyzós edzésprogramja, vagy az íjászverseny kínált maradandó élményeket, de az ad hoc-focipálya füves területén is ritkán lehetett úgy áthaladni, hogy néhányan ne kergessék épp bőszen a labdát. Kis délutáni lazítást követően pedig már megindult a hangolás az esti koncertekre. Az IA-karaoke korábbi táborokból ismert zseniális produkcióiból okulva idén sajnos már csak igen kevesen érezték elég merésznek magukat a megmérettetéshez, így a jelentkezők - ha vissza nem léptek - végül csak magukban dudorásztak.

Ám nem sokáig, mert hamarosan kiereszthették a hangjukat az első koncerten: a Katapult zenekar szólította a nagysátorba a hallgatóságot. A csepregi napoknak évről évre népszerű színfoltját jelentő mosonmagyaróvári zenekar idén új, fiatal tagokkal bővült, és a szokásokhoz híven egy szám erejéig Leczó Szilveszter (Lecsó) is gazdagította a hangzást - a Lord "Itthon vagy otthon" című számában a dobok mögött Molnár László szerepét átvéve szolgáltatta a ritmust. A korai kezdés miatt az érdeklődök eleinte még az italos pultok napernyői alá húzódva figyelték a koncertet, de az idő előrehaladtával, s mire felhangzott a Tábor-dal (Táborérzés), egyre többen találták magukat a színpad közelében. Innen pedig a legtöbbeknek nem is volt elmozdulás, hiszen Takáts Tamás és csapata következett, akik mondhatni maratoni bulit csaptak. Az egyre zsúfoltabb sátorban sokan táncra perdültek, a közönségsikert azonban nemcsak ez igazolja, hanem az is, hogy tán megszámlálni sem lehet, hányszor tapsolták vissza a bandát. S itt még mindig nem volt vége.

Következett a helyi Ot-tó Band, akiknek a produkcióját leírni nem lehet, azt egyszer látni-hallani kell. Ha az ember azt mondja, furán öltözött figurák vödrökön dobolnak, háromágú vellán basszusgitároznak, és csilláron szaxofonoznak, mindez leírva csupán szimpla bohóckodásnak tűnik, de ott, akkor és azoktól az emberektől, azokkal a zenékkel, visszaadhatatlan, különleges élmény. Ha nem így lenne, bizonyára nem szállna be egy kis „örömzenére" (immár nem először) Galambos Nándi sem; s persze Lecsó ebből sem maradhatott ki, itt már a billentyűket zúzta - szó szerint...
Szó mi szó, ismét nem csendesedett el korán a tábor, de a zárónapra mindenki új erőket tudott mozgósítani - nem is szólva azokról, akik még csak aznap érkeztek. Bár ki tudja, az utazással, a munkával telt héttel a hátuk mögött talán ők voltak fáradtabbak, semmint azok, akik már két, sőt több napja aktívan lazítottak Csepregen...

Szombaton délután újra megelevenedett a kemping: kézműves standok várták a gyermekeket-felnőtteket, nem maradt el Nyerges Attila szokásos pörköltfőzése sem, hagyományőrző bemutatón ismerkedhettünk a XIV. századi magyar szokásokkal és viseletekkel, valamint Tafferner Krisztina szakértő vezénylete mellett a helyi csepregi borokat is megízlelhettük. Nem sokkal az ismeretterjesztő programokat követően újra a rendezvénysátoré lett a főszerep. Előbb a környékbeli tinikből álló Rock Memories melegítette be a közönséget, majd az alternatív rockzenét népi motívumokkal ötvöző, a Kispál és a borz zenei világát idéző Karak zenekar mutatkozott be. Az ős-P. Box egyre többeket csábított, sőt szögezett a színpad elé, de bármilyen szenzációs is volt a bulijuk, talán nem szégyen bevallani, a gyarapodó tömeg lélekben lassan már a három nap csúcspontját jelentő hangversenyre, az Ismerős Arcok deszkákra lépésére készült.

A zárókoncertet megelőzően azonban még egy rendhagyó esemény tanúja lehetett az összegyűlt, s a nagysátrat zsúfolásig megtöltő embersereg. A szervezők - természetesen a hivatali személyek együttműködésével - egy erdélyi házaspár kívánságát teljesítették: Kercsó Ferenc és Kercsó Éva az itt egybegyűltek előtt tették le állampolgársági esküjüket, a csepregi anyakönyvvezető és polgármester jelenlétében. A már így is kellőképpen meghatott szereplőket és szemlélőiket a közelben táborozó kárpátaljai fiatalok köszöntő éneke indította meg, hogy aztán a Himnuszok elhangzása - közös eléneklése - után szem ne maradjon már szárazon. Felemelő pillanatoknak lehettünk részesei, szebb-jobb ráhangolódás nem is lehetett volna az ezt követő koncertélményre.

Bátor, aki megpróbálja papírra vetni, milyen is egy csepregi Arcok-koncert hangulata: röviden szólva, egybehangzó állítások szerint mindig ez az év legjobb IA-koncertje, és a jelenlévők szintén állítják, mindig az aktuális az összes közül a legeslegjobb... Így volt ez szombaton este is. Sorra hangzottak fel a várva várt, jól ismert dalok, néztek egymásra, fogták meg egymás kezét, ölelkeztek össze, borultak egymás nyakába, éltek együtt a zenekarral és egymással barátok, ismerősök, sőt még idegenek is. Bár idegenekről itt talán nem is lehet beszélni: egy ilyen estén mindenki ismerős arc, tán még az is, akit addig soha nem láttunk, akivel soha egy szót nem váltottunk, de egy velünk abban, ahogyan együtt énekeljük ugyanazokat a számokat, ahogyan velünk együtt mutatja széttárt tenyerének öt ujját, és ahogyan a koncert végeztével zúgja, harsogja a többiekkel a „rigmust": „Arcok, Arcok, Ismerős Arcok!..."

Ilyenkor, az átszellemült hangulatban még senki sem azzal foglalkozik, hogy Baranyai András a szervezők nevében megköszöni a részvételt, és visszaadja a kemping kulcsát, ezzel jelképesen jelezve, hogy a tábor véget ért. Talán még másnap reggel, a csomagolás, sátorbontás közepette is az elmúlt este, és az elmúlt napok dallamai, hangulatai járnak a fejekben, nem akarva tudomásul venni, hogy ezek már a búcsúzás órái. Sőt, amint a táborlakók elhagyják a Csepreg vége táblát, máris visszagondolnak, emlékeket idéznek, s újra számolgatni kezdik a napokat...

„Álmaimban otthon járok, ismerős a táj,
nem számít a távolság, és nem számít, ha fáj,
nem számít a búcsú sem, s hogy miért gondolok rád,
nem feledem, s jövök hozzád..."

Viszlát Csepreg! A visszaszámlálás újraindult!

Saját hazánkban látni a végtelent! - a VI. Ismerős Arcok Tábor zárónapja

2013.07.08. - 16:30 | Kóbor Károly - Képgaléria megtekintése

Ismét hajnali világosban tért a tábor jó része nyugovóra, ám mégis mindenki fitt volt a zárónap reggelén. Nem tudjuk, mi a titka a táborlakóknak, de erőtől duzzadtak a három napban és élvezték, keresték egymás társaságát még az utolsó percekben is. Bár voltak még olyan szerencsések, akik hét elején érkeztek és csak vasárnap vagy hétfőn indultak vissza otthonaikba, tovább élvezve az Ottó Camping „nyugalmát". Talán a vízpart, a jó levegő, a remek koncertek, de tény, hogy az utolsó koncertnapon is dübörgött a föld a lábak alatt.

Öröm a köbön - VI. Ismerős Arcok Tábor - 1.nap

2013.07.07. - 17:00 | Kóbor Károly - Képgaléria megtekintése

A beköltöző est hosszúra nyúlt tábori éjszakája után nem hittük volna, hogy mindenki fitten, frissen kezdi a tábor első hivatalos napját pénteken. Tévedtünk - a jókedv és a lendület kitartott egészen éjjelig.

Beköltöztek - VI. Ismerős Arcok Tábor (fotóriport)

2013.07.05. - 18:30 | Kóbor Károly - Képgaléria megtekintése

Július 4-6. között, immár hatodik alkalommal rendezik meg Csepregen az Országos Ismerős Arcok Tábort. A zenekar rajongóinak valódi zarándokhelyévé vált Ottó-kempingbe az ország minden területéről érkeznek vendégek. A beköltöző esten hagyományosan Gyurácz Tamás gitáros-énekes produkcióját - Kovács Miklóssal kiegészülve - hallhatták a táborozók, melybe beszállt az Ismerős Arcok zenekarból Práder Vili, a Csillagösvényből Szombathelyi Tamás is beszállt zenélni, dalolni, valamint Szöcske Apu (Szücs Laci) dobta még az akkordokat jókedvűen a csapattal. A hajnalig tartó bulit tábortűz színesítette éjfél után.