Amikor az egy négyzetméterre eső „húúú” lányok mértékegysége meghaladja a sokat - Fezen 3. nap

Képgaléria megtekintése2013.08.05. - 01:00 | Dancs István - Fotók: Boros Ferenc

Amikor az egy négyzetméterre eső „húúú” lányok mértékegysége meghaladja a sokat - Fezen 3. nap

Egy, a grönlandi eszkimók körében is közkedvelt matematikai elmélet szerint a derivált lényegében annak a mértéke, hogy egy változós valós függvény görbéjéhez rajzolt érintője milyen meredek. Nos, ez az utolsó FEZEN napon is bizonyítást nyert, mert a részeg emberek pont ilyen formációban jutottak el a tangensig.

HIRDETÉS
Ezen a napon a Finnországból idáig ordibáló Amorphis koncertje volt az első olyan, ami nagyobb számú közönséget vonzott. A progresszív rockot a folk metal irányába taszigáló zenekar énekese nagy kedvvel és énektudással adta tudtára a közönségnek, hogy ők nem a Nokia 3210-esek kígyós játékáról és a curling játékszabályaiból fontak nótacsokrot. Megmutatták, hogy miként kell a nyári forróságban a finn vonatkozói névmások, folk metálban játszott szerepéről előadást tartani, némi csinnadrattával. Szívszaggató és magasztos harmóniák, mélyről jövő hörgések fonódtak egymásba.

Az énekesnek ebben legjobb partnere pedig a zenekar többi tagján kívül a mikrofonja volt, ami úgy nézett ki, mint egy permetezőgép fás végű adagolója. Eme szerkezetet nagyon sokszor az orrához is emelte, amire az az ötletünk támadt, hogy nem úgy van-e ez, hogy minél nagyobb hangerővel énekel bele, annál jobban bizergeti az orrát és közben levegőt is ad. Nem lenne meglepő, ha a klímaberendezések gyártóinak megfigyelői is ott álltak volna a közönség soraiban metálrajongónak álcázva, hogy aztán piacra dobhassák a bömbölő, ámbár kellemes hőmérsékletet biztosító berendezéseket. "Ha már egyszer megőrült, ne legyen melege" - szlogennel az oldalán.


Egy kis filmes utalással itt jegyeznénk meg, hogy talán ez a látvány adhatta Cristopher Nolannak az ötletet, Bane karakterének maszkjához.

Eközben a Media Markt sátorban a már jól ismert Ocho Macho osztotta a karibi ritmuscsomagokat az arra rászorulóknak.

Miután az Ocho Macho nyugovóra tért, persze nem a színpadon, mert akkor a PASO csak nagyon csendben adhatott volna koncertet. Egy rögtönözött földrajz órán vehettünk részt, az együttes segítségével, ugyanis Jamaicába barangolhattunk, legalábbis zeneileg.

Külön öröm volt hallani, hogy a nem is olyan régi Game Of Thrones-ska feldolgozás is bekerült a repertoárba, ami viszont némiképp meglepett minket, hogy a reakciókból ítélve nem sok Trónok harca rajongó volt a közönség soraiban. Nem gondolnánk, hogy különösképpen izgatta volna őket Deneris Targarien háztűznézője a Dothrakiaknál, még akkor sem, ha külön kihangsúlyoztuk volna a számukra, hogy de hát azok sáááárkááááányooook!

A Game of Thrones magyar változatának megismerése után, a fesztivál egyik legnagyobb dobásának előkészületeire lettünk figyelmesek, ami nem az egyik rock szakmunkás söröspoharának elhajítása volt. Bár az is szépen szállt és volt benne egy dupla szuplé, oldalsó terpeszállással.

A legendás Deep Purple kezdte el másfél órás zenei közreműködését, és csak remélni lehet, hogy a nagyon fiatalok számára ez nem hatott úgy, mintha a színpadon lévő úrirockerek ó latinul és lanttal kezükben énekeltek volna a pattintott kővel történő tűzgyújtás szakmai fortélyairól.
A Smoke On The Water elhangzott, ennek mindenki örült, annak pedig különösen, hogy a billentyűs Don Airey hasonlított Charles Bronsonra, fotósunk, Feri szerint tényleg ő volt, ami ugyebár azt jelenti, hogy a szinti nem is kellett volna, de hogyan is nézne az már ki, hogy csak úgy elfütyül mindent, mert a Volt Egyszer Egy Vadnyugatban már megtanulta, hogy azt hogyan is kell.


Azok, akik a koncertet a lelátóról nézték végig - ugyanis a helyszínnek egy régen nem használt futballpálya és közvetlen környéke adott otthont - értetlenségüknek adtak hangot, mivel ők úgy tudták, hogy a focit, labdával és két kapura kell játszani. Amikor pedig a basszusgitár egy kicsit megtévedt, szabadrúgást reklamáltak. A Deep Purple legendás dalaiban senki nem csalódott.

A Media Markt sátor mindeközben a Heaven Street Seven cím alá költözött, amiről mindenki idejében tudomást is szerzett és ajánlott levélben küldték el jókívánságaikat, azzal az utóirattal, hogy ott leszünk mindjárt.
Szűcs Krisztián szövegvilága a maga természetességében foglalja össze azt, amit az életről tapasztal az oldalvonal mellől. Sok a lesre futás, és ha néha tétmeccsre kerül a sor, a cserepadról mindig tudunk behozni egy jó tapasztalatot.

Deep Purple után Edda dukál. A programszervezőknek hála a közönség nem cserélődött ki teljesen, az átfedés pedig egy-két ponton is megfigyelhető. Például, hogy a színpadon lévők gitárszólókkal űzik el a náthát, de az sem gond, ha van zsebkendőjük.
Pataki Attila az Edda énekeséhez méltóan adta elő a klasszikus repertoárt, ami azt is bizonyítja, hogy pont ő volt az, akit elvittek az UFO-k. Azt pedig az egyik rajongótól lestük el, hogy miként is szól a Kör közepén állok akkor, ha azt egy sült perecbe énekli bele. Hát egy kicsit tésztásabb. Az örökzöld Edda slágereket a közönség együtt énekelte bele a csillagos égboltba, ezzel is meggátolva az idegenek újabb rablási tervét.


Éjfélkor a Vad Fruttik volt a himnusz, de a későbbiekben nem az aznapi műsor stábtagjainak nevét és a monoszkópot kísérő sípolást játszották el, hanem azt, amit ők találtak ki. A Sárga Zsiguli, ami kétségtelenül üde színfolt a már kissé túlzónak ható és nem kevés depresszív hangvételű szám között, sokkal jobb hangszerelésben szólalt meg, mint azt anno megalkották. Az egész koncert egy üde pezsgés volt, melyen a mindennapi gondokat dalszövegbe rejtő, majd az érzelmektől telítődve mindezt együtt magukból kiüvöltő emberek 100%-osan feltöltődve távoztak hajnali fél 2kor a sátorból. A költői vénával megáldott Marcell végig energikusan játszotta a frontembert, amelyet a koncert végén egy szám közbeni közönségtalálkozóval is megfejelt. Ezek után pedig senki sem fogta a fejét, hacsak azért nem, mert elfelejtette kivenni a fürdőkádból a mosógép vízleengedő csövét.

Hát ez volt az idei FEZEN nagy vonalakban történő felvázolása, és annyi bizonyos, hogy aki akarta, megtalálta a magának való programot. Mint például az az úriember, aki szombat délután elvesztette a házi papucsállatkáját és lehajtott fejjel egy asztalnak támaszkodva egész éjszaka azt kereste.

Klára, a guminémber szereti a heavy metált - FEZEN 2. nap

2013.08.04. - 00:50 | Dancs István - Fotók: Boros Ferenc - Képgaléria megtekintése

Klára, a guminémber szereti a heavy metált - FEZEN 2. nap

Meleg nyári idő, a levegő hőmérséklete 34 fok, légnyomás 234 HP, anyukám vett 5 darab paradicsomot a közértben, a Gasparics Laci bácsi új karburátort szerelt a Simsonba, a Fezenen pedig lezajlott a második nap.

 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás