Másodszor nyitom meg a dokumentumot. Az elsőt egy pár sor után bezártam, valahogy úgy éreztem, nem jönnek azok a szavak, amelyekkel megszülnék az irományt. Nincs miért ismételgetni azt, amit már mindenki látott, hallott, a román tévétársaságok élő egyenes közvetítésben mindenki számára elérhetővé tették a bukaresti képeket.

Pár percre rá aztán mégis újrakezdem, jóllehet ennél a sornál sem tudom még, hogy befejeződik-e a mondanivaló. Az adott ihletet, hogy a román-magyar focimeccs engem egyre biztosan ráébresztett: mit jelent harcba szállni hitetlenül.

Nincs magyarázat

A játékra és az eredményre nem is lehet. Így fogalmazott Dzsudzsák Balázs a lefújás után fél órával, amikor  az újságírók próbáltak belőle pár mondatot kicsikarni. A magyar csapat egyik legismertebb játékosa úgy formálta a szavakat, hogy közben zsebre dugott kézzel állt a riporterek előtt.

Pár perccel azelőtt a szövetségi kapitány is csak kereste a magyarázatot, elnézést kért a szurkolóktól, hogy péntek este ilyen produkcióra futotta részükről. Igaz, úgy, hogy egy újságíró kérdezett rá, hogy a többszáz kilométert megtett drukkerekkel szemben van-e valamiféle kesergés a szívében.

Egervári Sándor úgy távozott a sajtótájékoztatóról, hogy kikérte magának, amikor azt a kérdést tették fel, hogy van-e valamiféle magyarázat, hogy a magyar válogatott nem lépett előre egyetlen lépést, amióta ő ül a kispadon, illetve a legnagyobb arányú vereséget könyvelhette el.

Az járt a fejemben, amit egyikünk állapított meg még Bukarest felé: elképzelhetetlen, hogy Egervári fel tudja tüzelni a fiúkat. Hiányzik az a kép, hogy a szövetségi kapitány szavai után a labdarúgó azért fut ki a pályára, hogy akár meg is haljon a győzelemért.

A harc fejben dől el

Egy negyedóra elég volt a meccsből, hogy láthassuk, ki akarja jobban a pontokat. A románok csúsztak-másztak, ütköztek, sokkal többet mozogtak. Ami pedig a legfontosabb: gólt is rúgtak. Ez a párharc már akkor eldőlt, amikor még csak a stadionba se értek a felek. Mert a házigazdák gyorsabban felfogták, elhitték, hogy milyen súllyal bír a meccs.

Fotók: Sinka-Király Levente

El is jutottunk ahhoz a szóhoz, ami megindította ezeket a sorokat. Ilyenkor nincs amiért éjszakákba nyúló taktikai értekezletet tartson bárki is. Azt kell elhitetni a játékossal, hogy ő képes nyerni. Ezt pedig péntek este képtelen volt a magyar válogatott elhitetni bárkivel - önmagával pláné nem.

A szurkolók hiába kezdtek bele többször is a „Harcoljatok!" rigmusba, ezt a labdarúgók csak hallották, de nem tettek érte semmit. Vagy képtelenek voltak rá, mert hiányzott ennek az alapja, nem hittek a sikerben.

Messze a balhétól, attól, hogy már nem kell számolgatni a magyar kijutást a világbajnokságra, hogy a román-magyar focimeccs több mint egy egyszerű labdarúgó-mérkőzés, számomra ezt a szót világosan megmagyarázta.

Hitetlenül még felkelni is teljesen felesleges. Nemhogy egy román-magyar meccset megnyerni. Mint ahogy hitetlenül folytatni sem érdemes.