Láttamoztuk: Magyar Dal Napja 2013
Képgaléria megtekintése2013.09.09. - 03:00 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: Makrai Tamás, BLH, Dart
Mit ér a dal, ha magyar? Vagy ha angol, esetleg hafanana? Miért nem tudunk felnőttként lelazulni és táncolni, s miért kellene kisgyereknek lenni ahhoz, hogy azt tegyük, amit egy pörgős nóta diktál? Álltak a férfiak és a nők, s láttamozták: vannak helyi értékek, helyi érzések, s van, ami ellen helyi érzéstelenítés kell... Bevalljuk: Karak után elmentünk. Ami utána jött, az nekünk maga volt a zenei képtelenség. Viszont képünk van hozzá!
HIRDETÉS
A Magyar Dal Napját annak ellenére remek kezdeményezésnek tartjuk, hogy a felénél angolosan távoztunk. Ezt mindjárt így az elején elsütjük, hogy ne legyen meglepetés a vége. Pedig az lesz.
Szóval kell nekünk magyar dal, s kell a napja is. Ideális idő, a hangosítás is rendben van, kicsit szopat a szél hangilag, plusz a nagyszínpadon a textilt vitorlaként fújja, különben letépné, ha rögzítve lenne. Okosítanak minket, hogy az így jó. Meg látványos is, hogy a homogén fekete mögött random felbukkan a városszín. Kivéve, ha a pozanos Tarantino-film alteregó kitakarja a hajával. De ezzel már a koncertfolyamra tettük a hajót, picit ketázzunk még a parton az evezőkkel (értsd: felvezetés, körülmények, satöbbik).
Szóval kell nekünk magyar dal, s kell a napja is. Vannak igazán remek helyi bandák, akiket nem itt ismertünk meg, hanem már régről ismerünk. A régről ebben az esetben jelenthet akár egy évet is - ilyenkor a "sokszor hallottuk" von nemesrozsdát a banda pedigréjére. Az igazán remek együttállás pedig az lenne, hogy aki itt hallja őket először, annak is beférkőzzenek zenei spektrumába, legalább annyira, hogy nevetjegyez és jutyúbol.
Tankcsapdaaaaaaaaaaaa
Ilyen brigád mondjuk a Soulution, hogy hirtelen-váratlan in medias "résen" legyünk. Jó asztalos módjára mindjárt az elején leszögezzük, hogy a lineup-ot látva igazán három bandára voltunk kíváncsiak: a már említett szabadszáj-majestyle Soulution-re, az örök szívcsücsök Karakra és a Dodó nélkül felálló Soulwave-re. Ez a három banda véleményünk szerint jelenleg a 3 legkarakteresebb fronttal bír - a klubszíntér csapatai közül. Nagyon nem is hiányzott a mainstream élvonal, jelen sorok írója igazán bátor és jó ötletnek tartotta a legtöbb délutáni zenekar meghívását.
A kora délután fellépőin tanúsított - mondjuk úgy - visszafogott érdeklődés a húsleves-csirkepaprikás karosszékkoncerttel és/vagy a tévé előtti lazulással volt magyarázható. Ne használjuk az érdektelenség és a "nem is ismerem őket" jelzőket, mert mi, magyarok picit sem vagyunk előítéletesek (sic!), de pölö a gyomrunkat lehet, még a Rolling Stones ingyenbulijánál is jobban szeretjük.
No de 16 órakor hanggal hágta a mikrofont a hölgyek csibészelését, a közönség zargatását és a zene magasztos szintre emelését szem előtt tartó Soulution. S lőn: meg lettünk zargatva, a muffok csibészelve, a zene pedig... ? Egyórás mosolyfolyam - kőszobroknak. Vannak zenék, amiket hallgatni kell, s a táncot a lelkünk "lejti " odabenn, s vannak, amiket a lábnak kell kijárni hallgatásuk közben. A Soulution-é ilyen. A gyerkőcök zsigerből tudták, mi fán terem a reggae, olyat pörögtek, nézni is öröm volt. A felnőttet az teszi felnőtté, hogy tudatosan gondolkodik, felmér, elemez és mérlegel. Ááááá, sokan ismernek, most neeem. A nap is süt, mindenki lát, most neeem. Sok gátlás önfeledtséget béklyóz.
Karak (Németh Bence)
A Karakon sem vártunk nagyobb mozgást, pedig a népies alapok hallatán azon sem csodálkoztunk volna, hogy derült égből néptáncosok penderülnek a placcra. Sőt, ha hozzávesszük, hogy harmonikával bővült a hangkép, pláne. Apropó, harmonika. Ki számít arra, hogy a magyar dal napján egy francia sanzon - talán egy Yann Tiersen-darab az Amelie-ból? - hangzik el nyitódalként? Az első sor - ami rajongói keménymag - itt is tisztes táv a színpadtól, de sebaj. Lehuppanunk a földre, de a lábunk önálló életet él. Azt úgyis alig látják, pedig a nap is süt. Táncol a népi brácsára, táncol a Bogozd ki-re, az Égigérőre, a Csillag vagy fecskére.
Táncol sorból nem kilógóan, egy sorból kilógó zenekarra. Talán a bor mámora hiányzik? Az, ami megvan a teljesen békés, a koncertet végigtáncoló, első- és előítéletként hajléktalannak bélyegzett arcban? Vagy az élet összes tankcsapdáját magán viselő, hasonbesorolású férfiban, aki a koncert végén kezet fog a zenekarral és megköszöni az élményt? Aki az utolsó dalnál - szálgitárral a Nem sikerült - könnybelábbadt szemmel mászkál előttünk, arcán egy kudarcba fulladt élet összes fájdalmával?! Az élet komoly homlokbarázdáló. Aki perifériára szorul, sosem játssza meg magát. Nincs miért. Talán ez a két élethelyzet van, amikor korlátlanul önmagát adja az ember: gyerekként és perifériára szorultként.
Ezzel a lelkülettel indultunk vissza a nagyszínpadhoz, de tudtuk: brutális kontrasztot kaptunk volna a Karak után enélkül is. Adott egy érzés, egy dal, amit szál gitárral befejez az énekes, még mindig bőg, üvölt, dörömböl belül, és akkor jön egy zsírszalonna-töpörtyű-lecsókolbász banda... "Sört, bort, pálinkát..." "Rossz vagyok, de használható..." Majd a zenei eklektika csimborasszójaként megszórták a népet Hafananával. Itt szakadt el a cérna, vagy a disznóbél, mindegy... Hisszük, hogy rossz helyre pozicionálták a Barabontót - a magyar dal napja se nem disznóölés, se nem kolbászfesztivál, se nem gasztrodagonya... se nem Firkin-pótlék.
Azzal, hogy az összes nyitottságunk és zenei "jólneveltetésünk" olajra lépetett minket, beáldoztuk az Soulwave-et és a Fruttikat, a mindenévszak-sapkás csávó - ByeAlex - meg elprüntyögött a telitérnek 6 számot, ebből kétszer a Kedvesemet. Ráadásként. A magyar dal pedig "táncolt egy délibábbal, majd elillant csendesen..."
A Magyar Dal Napján fellépett a Stone Desert, a FlashLike Band, Szatmári Juli, a Karak, a Soulution, a Barabonto, a Soulwave, az AVD, ByeAlex és a Vad Fruttik.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Azt nem értem, hogy hol voltak olyan helyi bandák, mint pl.: az Acoustic Blues Jam, a Toho Bohu, vagy pl.: miért nem lehetett mondjuk kiváltani egy-két oda nem illő zenekart a helyi zeneművészeti szak néhány diákjával. Azt lett volna csak az öröm, mikor Magyar Dal napján, Szombathely Fő terén a szombathelyi diákokból álló rögtönzött zenekar kap lehetőséget. És mindezt a helyi zeneművészeti szakközépben tanultakra alapozva :) (sőt, apró felvetésként itt áll a kérdés, vajon az az 5-6 diák mit csinált volna a nyáron, ha tudja, hogy fel kell lépnie szeptember elején egy város előtt... Egészen biztosan gyakorol, ötletel, készül, és mindezt a mi örömünkre...)
Van helyi zeneiskola is, miért nem lehet a magyar dal napján őket is megszólaltatni? Miért kell nekünk bájalex? Vajon mennyire "borítékolhatóbb" a siker, ha egy ismeretlen párszámos srác lép fel, azzal szemben, hogy "menjünk a Fő térre, hiszen ott lép fel a szomszédom/haverom/iskolatársam/voltpasim/csajom stb..."
Jövőre a szervezőknek legyen ez egy végig gondolásra való ajánlat, hiszen van annyi TEHETSÉG Szombathelyen, akik megérdemlik, hogy ők hozzák az értéket nekünk, a Magyar Dal napján...
A blues zenekar külföldi előadók dalait játssza, ráadásul nagyon jól, de miért is kellett volna magyar dal napra őket hívni?
@MagyarDal: köszönöm!
A szombathelyi művészetibe járnak ám jazz szakosok is, a klasszikus zenét tanulók pedig nem is egyszer csatlakoznak a jazzesekhez. :)