Eredetileg a The Systers of Mercy lépett volna fel pénteken az A38-on, de Andrew Eldritch énekes betegsége miatt a koncert elmaradt, ezért az elővételben teltházat vonzó, dark mélyülés április 27-re napolódott. Nem egykönnyen emésztettük meg az utolsó utáni pillanatban érkezett bejelentést, de jobb választás nem lévén, rákészültünk a másnapra - egy Mistery Gang-féle Buddy Holly estre a Gödör-ben, aztán pedig Adam Freeland rockolása a Merlin-ben. Az, hogy ezekből a tervekből semmi nem vált valóra, csak a véletlenek szerencsés egybeesésének köszönhető.

R33

A 2007 őszén a hétkerület Rottenbiller u. 33 szám alatt induló R33 egy példaértékű, civil alkotói összedolgozás eredményeként jött létre. A kezdetekkor kisebbnek, még csak pár közös hang-, illetve videóstúdiónak és próbahelynek indult az ügy. Azonban tavaly, az Ajtósi Dürer sorra, az Elte volt épületébe való költözés után már számos alkotónak is otthont biztosító közösségi térré nőtte ki magát a kezdeményezés. Mostanra már ott tartanak, hogy a rock, jazz, és egyéb könnyűzenéket képviselőkön kívül képzőművészek, táncosok, és irodalmárok népesítik be mindennap a négyszáz négyzetméteren működő, és folyamatosan bővülő bázist. Nem kis örömünkre és meglepetésünkre egy stúdiókoncertbe csöppentünk az azóta kultikussá vált helyen.

Európa Kiadó

A mindössze fél évet működő URH feloszlása után, Müller Péter a Kontroll Csoportban, míg Menyhárt Jenő, Kiss László, és Salamon András az EK-ban folytatta zenei pályafutásást. A gulyáskommunizmusra jellemző álszentségnek köszönhetően már az évtized elejétől működhettek olyan zenekarok, akik ha nem is túl élesen mindannyian, de bírálták a rendszert. Ezen zenekarok közül talán ők voltak a legnagyobb nevet szerzők, köszönhetően a 87-ben kiadott Popzene című albumuknak, mely a két A.E. Bizottság lemezzel együtt a korszak alternatív életének hivatalosan megjelent örökségét jelentik. A generációk épülését szolgáló szövegek, a punkból eredeztetett zenei alapok keveredve az akkori magyar undergroundra jellemző egyfajta felfogású gitárpoppal, a legletisztultabban öntöttek formát náluk. Az 1981-es megalakuláskor még az URH nyers vonalán induló zenekar, az évtized közepére kialakította az őrá oly jellemző zenei vonalat, és mindez Menyhárt Jenő karakteres hangjával és megjelenésével kiegészülve, a magyar alternatívok vezérzenekarává tette őket. 1994-ben a csapat szétszéledt, többen nyakukba vették a nagyvilágot, és nagyon úgy tűnt, hogy soha nem is lesz már egyben. Az Európai Uniós csatlakozásunk óráiban, az Európa Kiadó azonban több mint tíz év után újra színpadra lépett az A38-on, ennek jelentősége akkor tűnik nagynak, ha ismerjük a repertoárt, melynek egyik pontosan az alkalomhoz illő darabja a Szavazz Rám. Félelmetes telitalálat. Azóta is koncerteznek, és mondanivalójuk aktuálisabb mint valaha, ami a több mint két évtized távlatából eléggé lesújtó következtetésnek kellene, hogy tűnjön.

Elmondhatjuk, hogy szocializálódásunk kezdetétől az EK, és az akkori underground szcéna együtteseinek szövegei neveltek bennünket, ezért szerencsésnek érezhetjük magunkat. Mivel ez egy bensőséges hangulatú, nem nyilvános koncert volt, annyit elárulhatunk, hogy három mikrofon, három gitár, és egy tangóharmónika voltak az eszközei a megszólaltatóknak. Menyhárt Jenő, Másik János, Vígh Mihály egy korszak nagyjai - amely még most is tart, és még tartani fog sokáig -, rutinos örömzenészek, emellett modern dalnokok, krónikások, és jövendőmondók egyszerre.

A 80-ban alakult Sisters Of Mercy helyett a 81-es születésű EK lett a hétvégi főfogás, és úgy gondoljuk, hogy jó cserét csináltunk. Adam Freeland-et ezekután szentségtörésnek éreztük - igaz jófajtának -, de aznapra már megkaptuk amit gitároktól csak kaphattunk egy estére, elegendő témát az éjszaka hátra lévő részére, és ami a legfontosabb azt szavakban nem is próbálnánk visszaadni. Jó lesz nekünk.