Október 9-től Vas megye hét településén lép fel Bognár Szilvi és együttese, az etNoé. Egyrészt gyermekműsorukra, a Csintekerintőre várják a gyermekeket és szüleiket, másrészt Velemben, a Gesztenyeünnepen adnak világzenei koncertet. A koncertprogram az interjú után olvasható.

Vaskarika: Mikor alakult az együttesed és milyen céllal? Elég sok formáció énekel gyerekeknek, mitől más a Csintekerintő nevet viselő gyermekműsor?

Bognár Szilvia: A saját világzenei formációnk - hisz párom a zeneszerző, zenekarvezető és nagybőgős, - 2006-ban, az első album születésének alkalmával verbuválódott. Ennek az első formációnak a magja tulajdonképpen az a csapat, akikkel jelenleg a gyermekeknek, családoknak szóló Csintekerintő koncerteket is játsszuk. Ebből sejthető, hogy a korábbi világzenei anyagaink, koncertjeink nem kifejezetten ezzel a céllal születtek. Amikorra előadóként is megérlelődött bennem a gyermekekkel való játék, muzsikálás vágya, csak akkor léptünk erre a területre. Én alapvetően arra törekszem, hogy igényes, szép muzsikát játsszunk a gyermekeknek, természetes, emberközeli, a zenét, a dalokat, verseket közelhozó, szeretetteljes egy órát töltsünk együtt. A többi megy a maga útján. Nem akarok távolságot tartani, színpadi jelenség lenni. Én ilyenkor legalább annyira vagyok anyuka, mint énekesnő. No, tehát annyira különbözik ez a műsor más formációk koncertjeitől, amennyire az én személyiségem, értékrendem és mondanivalóm különbözik más előadókétól.

Fontosnak tartjátok, hogy kihangsúlyozzátok dalaitokban a természetet, a népi hagyományokat, és összekötő szövegeitek is úgy fonják/fűzik a koncertet kerek egésszé, hogy közben értéket adtok át. Fontos ez a mai világban, hogy már egész kicsi korban a gyerekek ismerkedjenek a magyarság kultúrájával?

Azt hiszem most fontos igazán. Rendkívüli módon kitárult számunkra a világ, ezernyi kultúra ezernyi csodája elérhető így vagy úgy. A napi információáradat, ingermennyiség befogadhatatlan, feldolgozhatatlan méreteket ölt, ha az embernek nincsenek támpontjai, kapaszkodói. Mindenki eldöntheti, hogy a saját gyermekének milyen kapaszkodókat ad. Én ezt a kulturális kapaszkodót, amely a saját hagyományos zenei kultúránk értékeit jelenti, feltétlenül megszeretném adni a gyermekeimnek, s így másokénak is, akik ezt igénylik.

Verseket, mondókákat is megzenésítetek. Mi alapján választjátok ki, hogy melyik legyen az adott Weöres Sándor vagy éppen Nagy László vers, amihez dallamot írtok?

Most egyértelműen a tematikához illő verseket kerestünk. Az első olvasatra megszólító költemények közül is azokat választottuk, amelyek zeneileg a legtöbb inspirációt adták. Nagy László Balatonparton című versét például már az első olvasás után dúdolgatni kezdtem, mintha csak oda lett volna írva a vers alá, hogy pentaton, ereszkedő dallamra...

Azt szokták mondani az előadók, hogy a gyerekközönség mindig őszinte, így ha egy előadás nem érdekes eléggé, azonnal jön a részükről az őszinte reakció. Igaz, hogy nehezebb gyerekeknek dalokat előadni, mint a felnőtt közönségnek?

Bár a gyerekek reakciója mindig őszinte, a felnőtt közönség pedig tolerál, viselkedik, miegymás, mégsem érzem úgy, hogy nehezebb, talán inkább valamennyire más. De nem feltétlenül és nem mindenben. Én határozottan úgy tapasztalom, hogy a felnőttek is többnyire örülnek, ha olyan közvetlenséggel, humorral és felszabadultsággal fordulok feléjük, mint a gyerekek felé. Csak míg a gyermekkoncerteknél ez elengedhetetlen, addig egyéb alkalmak lehetnek emelkedettebbek, ünnepélyesebbek, vagy akár csak elegánsabbak annál, hogy ezt megtehessem. A lényeg, hogy az adott kereteken belül a lehető legnagyobb odaadással, energiával és alázattal tegye mindenki a dolgát. És persze hogy higgyek abban, amit csinálok, csinálunk. „Nagy szavak ezek", de nem tudok mást mondani.

Nem ritka, hogy a koncerten táncra perdülsz a hallgatósággal. Úgy tűnik ilyenkor, hogy nem nekik, hanem velük játszol végig. Ez már a kezdetektől így volt természetes, vagy az évek során forrott ki egy nagy együtténekléssé, együttmosolygássá minden előadás?

Az elejétől kezdve úgy éreztem, hogy én gyerekeknek csak így tudok, csak így szeretnék koncertezni. Ezt láthatóan ők is élvezik, szeretik. A mai sztárkultusszal ellentétben én egy elérhető, megfogható, hús-vér ember szeretnék maradni a magam erényeivel és hibáival együtt.

Végre Vas megye több településére is eljut a Csintekerintő, Velemben, a Gesztenyeünnepen pedig találkozhatunk "felnőtteknek" zenélő formációddal, az etNoéval. Milyen érzéssel tölt el Vas megyében fellépni?

Túlzás nélkül mondom, hogy mindig hatalmas örömmel töltenek el a Vas megyei alkalmak. Itt mindig különösen elememben vagyok, ide a mai napig mindig „haza érkezem". Külön boldogság számomra, hogy számtalan kisebb településre eljutottunk már. Végtelenül hálás vagyok azoknak a szervezőknek, művelődési ház igazgatóknak és óvónéniknek, akik ezt lehetővé tették/teszik. A Gesztenyeünnep pedig 2010-ben, a korábbi csapattal is gazdagító, szép élmény volt számunkra, tudtommal a közönség számára is, bízom benne, hogy most is így lesz.

Fotó: Váradi Levente

A Vasi Népdalstúdió és a Boglya népzenei együttes énekeseként indultál. Már 18 évesen a Népművészet Ifjú Mestere lettél, majd a fiatalság körében igen népszerű Anima Sound System élén is feltűntél. Született Vas megyeiként ehhez képest nagyon visszafogottan találkozunk a neveddel a megyei koncertfolyamban. Mi lehet az oka?

Némileg nehéz szívvel válaszolok erre a kérdésre, de azért mégis. A megyei művelődési házak és óvodák részéről többnyire nagy érdeklődésben és kedves fogadtatásban volt/van részünk. Gencsapátinak, Varga Albinnak és Tanai Erzsinek a támogatását folyamatosan élvezhetem. Szombathelyen kissé visszás a helyzet. Több ízben nagyon sikeres, szép koncertjeim voltak a szülővárosomban, a Vasi Múzeumfaluban most is tárt karokkal várnak. Ugyanakkor fájó tapasztalataim is vannak. Például országos szinten is egyedülálló kommunikációs nehézségekkel küzdöttünk nem egy alkalommal, vagy, hogy idén Szombathely városa semmilyen módon nem tud helyet adni a megjelenő etNoé album bemutató koncertjének. Megszervezhetnénk magunknak a Bartók Teremben, de ez a jelenlegi helyzetemben sajnos reménytelen vállalkozásnak bizonyul. Ellenben Bükön, Tóth Tamás jóvoltából talán megvalósulhat egy adventi lemezbemutató koncert. Én csak egy okot tudok: nem vonzok 500-1000 embert egy koncertre, nem vagyok celeb, ily módon nem hozok pénzt a szervező intézménynek. Sőt, talán rentábilissá is nehéz tenni egy-egy koncertet. Ez feltétlenül nehezíti a meghívásunkat, de nyilván nem kizáró ok. A többiről a programszervezőket érdemes faggatni.

Fotó: Váradi Levente

Mennyire vevő a honi hallgatóság az etnozenére, s mennyire nyitottabb, érdeklődőbb mondjuk egy külföldi közönség?

Tapasztalataim szerint egyre nagyobb hallgatóságnak örvendenek az úgynevezett etnozenét játszó hazai csapatok. Egyre szélesebb, színesebb a zenei paletta is. A külföldi közönség sokféle lehet, attól is függ, mely égtáj felé indulunk. Ezt az összetett kérdést most nem tudnám dióhéjban megválaszolni.

Milyen (gyermek) zenei terveid vannak még, amik esetleg már fejben megfogalmazódtak, összeálltak, illetve ért-e mostanában bármiféle zenei hatás, élmény, ami inspirálóan hat Rád?

Most elsősorban etNoé lemezbemutató koncerteket szeretnék, hisz ez egy gyönyörűen kiforrott zenei anyag, amit még kevés helyen, alkalommal játszhattunk el. Újabb gyerekeknek szóló dalok is motoszkálnak bennem, de semmi konkrétumot nem merek mondani, mert a mindennapjaim jó részét jelenleg Janka, Borka és Tünde bűvkörében élem. Janka iskolát kezdett, az ikrek 8 hónaposak, így napjában többször nyomom meg magamon az „újratervezés" gombot, mint eddig valaha életemben.

CSINTEKERINTŐ - énekszóval, gyerekszájjal, versekkel és mondókákkal, furfanggal és derűvel, kunkorodó jókedvvel!

A közelmúltban született dalaik jó része gyermekeknek szól, melyek versekkel, mondókákkal, találós kérdésekkel karöltve szeretetteljes, játékos és zeneileg is színvonalas szórakozást ígérnek gyermekeknek és szüleiknek egyaránt. Műsoraikon a csapattól megszokott saját szerzemények és népdalfeldolgozások mellett Kányádi Sándor, Weöres Sándor, Hajnal Anna és Nagy László megzenésített költeményei is felcsendülnek. Ahogy az énekesnő fogalmazott: „gombolyítjuk az énekeket, mint az aranyfonalat, olykor dobbantunk, vagy épp csak a kezünkkel táncra perdülünk, még verssorokkal is dobálózunk. De amihez biztosan ragaszkodunk: hogy kunkorodó jókedvünk minket el ne hagyjon!"

Az évszakok változására épülő Csintekerintő zeneiségében, szövegeiben és általános mondanivalójában is közvetítője annak a kulturális hagyománynak, melyet az egykori paraszti társadalom hagyományozott ránk: kihangsúlyozza a természet rendjét, megemlítve az ezekhez kapcsolódó szokásokat, hiedelmeket, néha csak jelzésértékkel, olykor hangsúlyosabban. 

Bognár Szilvia - ének, fuvola
Bede Péter - szaxofon, tilinkó
Gyulai Csaba - ütőhangszerek
Hámori Máté - gitár

Zeneszerző:

Kovács Zoltán - nagybőgő 

Vas megyei program

10.09. 14:15h Csintekerintő - Lukácsháza, Művelődési Ház
10.09. 17:00h Csintekerintő - Kőszeg; Chernel Kálmán Városi Könyvtár gyermekrészlege

10.10. 10:00h Csintekerintő - Táplánszentkereszt Jókai Mór Művelődési Ház
10.10. 14:00h Csintekerintő - Vasszécseny

10.11. 11:00h Csintekerintő - Bő, Körzeti Óvoda
10.11. 15:30h Csintekerintő - Bük, Büki Művelődési és Sportközpont, Könyvtár

10.12. 14:30h Bognár Szilvia és az etNoé - Velem, Gesztenyeünnep

Fotók: Falus Kriszta