A rendező az MTI-nek elmondta, hogy amikor 2008-ban belefogtak a filmbe, Capáról nagyon keveset tudtak Magyarországon. A fotós egykori lakhelyén még emléktábla sem volt, miközben (Friedmann Endreként) Magyarországon született és 18 évig itt élt. Kékesi Attila hozzáfűzte: szinte kötelességének érezte, hogy emléket állítson a fotósnak.

A film kísérlet arra, hogyan lehet egy olyan emberről filmet készíteni, akinek hatalmas legendáriuma van, és minden irányból ellentétes véleményeket, meggyőződéseket hallani róla. "Alapvetően magát az embert akartam megmutatni" - mondta, hozzáfűzve: szándéka az volt, hogy a film segítségével közel kerüljünk Capához, ezért is választotta ezt a címet.

A mű gerincét a fotós öt háborúban való részvétele és a Ludwig Múzeumban 2009-ben megrendezett kiállítás termeinek végigjárása adja, erre épülnek a Robert Capát (1913-1954) közelről ismerő emberek személyes hangú visszaemlékezései. A mesélők között van a fotós Franciaországban élő másod-unokatestvére vagy a közeli barát, John G. Morris, aki a normandiai partraszállásról készült híres Capa-fotókat közlő Life magazin, valamint a Magnum fotóügynökség főszerkesztője volt.

Kékesi Attila többféle filmkészítői stílust próbált összehangolni: a film alapját adó kutatást, a kiállítás által felölelt munkásság bemutatását és a személyes szálat, a visszaemlékezéseket. A rendező kiemelte: amint alaposabban megismerte Capa munkáit, azt tapasztalta, hogy bár a mostaninál rosszabb technikával dolgozhatott, egy-egy tekercsén csaknem minden második képen meg tudta ragadni az igazán fontos pillanatot és kompozícióban is mindig helyén voltak a fotói a háborús viszonyok között is.

Szepesi István, a film producere beszámolt arról, hogy az 50 perces dokumentumfilm visszaemlékezői között van a magyar származású Hollandiában élő fotóművész, Ata Kandó, aki az idén 100 éves. Megjegyezte: akik ismerték Capát, és pályatársai, barátai voltak, azok közel ilyen korúak, tehát az utolsó pillanatban voltak ahhoz, hogy olyanokkal beszéljenek, akik személyesen ismerték a fotóst. A visszaemlékezők között van például Erich Lessing fotóművész és megszólal Besnyő Éva fotóművész lánya.

A cél egy magyarok által készített, bizonyos szempontból hiánypótló film elkészítése volt, amely a fotográfus születésétől 1936-ig tartó időszakot is jobban feldolgozza. A producer kiemelte: Capát Magyarországhoz számtalan kapocs, barátok fűzték, történetek kapcsolódnak hozzá, és a fotós végig megőrizte nyelvét. A filmből sok új információt tudható meg Capáról - tette hozzá.

"A Capa-legendárium óriási, és évről-évre előkerülnek újabb információk, képek, mindig történik valami Robert Capa körül" - hangsúlyozta Szepesi István.

A filmet a fotográfus születésének századik évfordulója előtt nem sokkal, kedden mutatták be telt ház előtt a Magyar Nemzeti Múzeumban látható Robert Capa - A játékos című kiállításhoz kapcsolódva. Szepesi István szerint még folynak a tárgyalások a képek jogdíjairól, ám a tervek szerint hamarosan elindulhat a film forgalmazása.

A nagyrészt saját forrásból, a Nemzeti Kulturális Alap 900 ezer forintos támogatásával készült film forgatókönyvét Kékesi Attila rendező, Szepesi István és Hámor Éva írta, az operatőr a rendező mellett Hajdu János, a vágó Pap Levente volt, a zene Németh Gábor munkája.

Kapcsolódó írásunk:

„Ha nem lett jó a képed, nem voltál elég közel" - Capa-tárlat a Képtárban

2011.01.28. - 17:15 | Vidaotone - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Saját bevallása szerint örök kalandor és szerencsejátékos, az akkori kortárs világsajtó és az utókor szerint pedig a világ első és legjobb haditudósítója, magának a fogalomnak és foglalkozásnak is a megteremtője. Jelentősége vitathatatlan, élete egy kalandfilm, halála pedig maga a nagybetűs végzet-beteljesedés. Ő Friedmann Endre alias Robert Capa.