Október a látás hónapja volt, s tegnap ért véget Oladon az egyhetes "Együtt Élünk - Nem látókról, nem látókért, látóknak" programsorozat, mely az életükbe engedett "bepillantást", s rávezetett arra, hogyan figyelhetünk egy kicsit jobban vak és gyengénlátó társainkra. Előadásokon tudhattunk meg többet életükről, szimulációs gyakorlatokon élhettük át egy rövid időre mindennapjaikat.

Egy ilyen gyakorlatra jelen sorok írója is vállalkozott - a volt OMK színházterme lett átalakítva "sötétszobává", s benne különböző akadályokat kellett leküzdeni nemlátó segítő vezetése mellett. Mint utóbb kiderült, a színpad volt a felvezetőben már említett feladatok terepe, az egyes helyszínekig pedig hol lépcsőn haladva, hol vezetőszálba kapaszkodva lehetett eljutni, ám minden esetben a nemlátó társ vezetésére bízva magunk. Ő végig instruált minket, elmondta, hogy jobb kezünk irányába milyen "kapaszkodóra" számíthatunk (bal kezünk az ő vállán volt), s mi az, amin lépünk (avar, faháncs). 25 percet töltöttünk el egy fény nélküli világban, s ezalatt az idő alatt ha nem is teljes mértékben "asszimilálódtunk", de kemény munkára fogtuk tapintásunk és szaglásunk. A bazsalikomot és a csicsókát ugyan nem ismertük fel, a 200 forintos sem ment elsőre, s a párnahuzatolásból is inkább huzatolás para lett. Ezúton is köszönjük Rékának az "idegenvezetést" és azokat az információkat, amiket az egyes feladatok között osztott meg velünk (azért a beszélő mérleget kihagytuk volna... ).

Mielőtt leteszteltük volna képességeinket a szimulációs gyakorlaton, Leány Erikát kérdeztük, aki felnőtt-rehabilitációval, 16 év feletti látássérültekkel foglalkozik, olyanokkal, akik vagy felnőttkorban veszítették el látásukat, vagy már veleszületett látássérültek.

LE: A mindennapi életben történő szituációkat kell megtanítanom, amivel megkönnyítem az ő életüket. Ezek például a fehérbotos tájékozódásos közlekedés, a mindennapi élethelyzetek, pl: főzéssel, takarítással kapcsolatos tevékenységek. Kommunikációs tevékenységek, pl.: a beszélő számítógépes programok, vagy a braille írás is hozzátartozik a területemhez.

Ezen a kiállításon egy kicsit azoknak a személyeknek a világát szeretnénk megmutatni, akik már nem látnak semmit. A mindennapi élethelyzetből hoztunk ide állomásokat, ezeken kell végighaladni, de nem egyedül. Lesz egy látássérült segítő, ő fog instrukciókat adni a feladatokhoz, illetve a feladatok közötti szakaszok megtételéhez. Mivel a látásunkat nem használhatjuk, más érzékszerveinkre kell támaszkodni. Mindenkinek szoktam javasolni, hogy minden érzékszervét használja, és ne csak a tapintását, hanem akár a szaglását, ízlelését is.

Fehér bottal hogy lehet közlekedni? Annak mi a "titka"?

LE: Az is egy tanulási folyamat. Amikor az emberek találkoznak egy fehér bottal, az lehet, hogy csak egy jelzőbot. Akinek jelzőbotja van, annak még a látása olyan szintű, hogy ezzel a bottal csak jelezni szeretné, hogy azért közlekedik lassabban, bizonytalanabbul, mert a látását korlátozottan használja.

A másik pedig egy hosszú fehér bot, amivel már különböző technikákat tanítok. A technikáknak az a jelentősége, hogy különböző közlekedési helyzetekben különböző információkat tud a nemlátó szerezni a környezetből. A közlekedésben nem csak a környezet zajai, hanem saját maguk által keltett zajok alapján is tájékozódnak a látássérültek, vagy a fehér bot által keltett hangok alapján. Ez egy hosszú tanulási folyamat, gyakorlatilag egy tréning. Egészen az alapoktól indítunk, mint hangok, távolságok, becslések, irányok megfigyelése, és beltérben való tájékozódás. Utána magával a bottal ismerkedünk meg, annak a technikáival, és haladunk fokozatosan a kültérbe. Először csendesebb helyekre, majd egészen a nagy forgalomban történő közlekedésig. Ha valaki elvégezte ezt a tréninget, azt nem zárja le, hiszen mint az élet minden területén, mindig újabb és újabb feladatok állhatnak a látássérültek elé, és ha esetleg útvonalakat kell neki megtanulni, akkor folytatódik ez a tanulási folyamat.

Van olyan bot, amelyik esetleg már kommunikál a látássérülttel?

LE: Mi itt Magyarországon nem használunk ilyen botot, de hallottam már, hogy van ilyen, ami jelzéseket is ad, akár rezgéssel, akár hanggal reagál. A fehér boton kívül a kutyás közlekedés a másik, amit használnak azok a látássérültek, akik a meglévő látásukkal már nem tudnak biztonságosan közlekedni az utcán.

Mennyire toleráns a látó társadalom a nem látóval? Mennyire segítőkész? Hogy tudja lereagálni azokat a szituációkat, amikor segíteni kellene egy nemlátón?

LE: Ez mindig változó, és ennek a kiállításnak pont ez a lényege. Érezzük, hogy segítő szándék van az emberekben, de nem mindegy, hogy hogyan segítünk, illetve, hogy hogyan vesszük fel a látássérültekkel a kapcsolatot. Mert lehet jó szándékú egy ember, de lehet, hogy nem tud jól segíteni. Alapvető, hogy be kell mutatkozni és meg kell kérdezni, hogy kell-e a látássérültnek segítség, illetve hogy miben kell neki segítenünk? Ez emberfüggő, hogy kinek milyen a segítő szándék szintje. Ha valaki csak abban segít, hogy akadálymentesít egy területet, de nem találkozik feltétlenül minden nap látássérülttel, az is segítség. Ha valaki az utcán, vagy egy üzletben segít egy látássérültnek az ő személyes szférájában, az is szintje a segítésnek. Én, mint szakember azt mondom, hogy hagyni kell, hogy ők is megtapasztalják az önálló életet, mert ha minden helyzetben segítünk, és egy burokba tesszük őket, akkor nem a valós világban segítünk nekik. 

Kapcsolódó írásunk:

Bekötött szemmel - Az Ocho Macho is csörgőlabdázott a látássérültekkel

2013.10.26. - 19:30 | Büki László 'Harlequin'

Érzékelni, tapintani, hallani - októberben, a látás hónapjában többek közt interaktív kiállítással és csörgőlabda játékkal egybekötött programsorozat keretében figyelhetünk egy kicsit jobban vak és gyengénlátó társainkra. A Simon István Általános Iskolában zajló esemény szombati napján a csörgőlabda játékok sztárvendég csapata az Ocho Macho volt, akik megtapasztalhatták, milyen a feléjük gurított labdát hang alapján betájolni és kivédeni. Respekt a srácoknak, mert egyrészt egy nemes felkérésnek tettek eleget, másrészt a játék komolyságába szinte percenként csempésztek mókát, a közönség és az ellenfél örömére. A labdajátékot követően egy "konceret-flashmobra" összeállt az Ocho Macho rocktrió - hangosítás és hangszerek nélkül, léggitárral viszont izmosan megtámogatva. A szombat délután programjában fellépett a Fodor Betti vezette körmendi hiphop tánccsoport is. A programsorozat szerdán zárul.