A játék az igazi ajándék - Karcolatok 20 - Ákos koncert a Sportházban

Képgaléria megtekintése2013.12.15. - 15:00 | Büki László 'Harlequin'

A játék az igazi ajándék - Karcolatok 20 - Ákos koncert a Sportházban

Legutóbb öt évvel ezelőtt gyűjtötte maga köré híveit Ákos Szombathelyen. A kifejezés nem véletlen: valóban úgy gondoljuk, hogy minden koncertje, projektje egyfajta szertartás, ahol a prédikátor, a hívők és a hirdetett "ige" egymásra találnak. A város most is kiemelt szerepet játszott a turnéállomások közt: a dunántúli rajongók zarándokhelye lett a Sportház. Aki elsőbálosként érkezett Ákos koncertre, olyan miliőbe cseppent, ami első pillanatra - kellemesen? - borzongatónak, szokatlannak hatott. Rég voltunk olyan koncerten, ahol ennyi vezényelt előtapsot, hej-elést kapott egy művész. Működésbe is léptek az ántiidők reflexei, de csak árnyaltan vontunk párhuzamot, ugyanis a koncert vérprofi volt - mozis hasonlattal élve Ákos a magyar popzene Tom Cruise-a. A többit meg mindenki gondolja hozzá.

"Taszít téged, ha tiszta a kép
Dühít téged, minden ami ép
Talán mert soha nem lesz a tiéd
Talán mert nincsen elrontva még
"
/Ákos: Tabula Rasa/

Ákos az a popzenész számunkra, aki nagyon el kell találja azt a hangulatot bennünk, amikor a zenéihez fordulunk "kedélyállapot javítóként". Ebben az esetben viszont nem aprózzuk el, a Tanulékony szörnyetegtől a Tabula Rasa-n át a Majom a ketrecben-ig megvannak azok az Ákos-alapvetések, amelyek üzenete bennünk is utat talál. Nem vagyunk kimondott rajongói, mégis figyelünk rá - ez egy "nemrajongótól" maga a tisztelet, az elismerés.

Öt évvel ezelőtt ott voltunk az Arénában is, s nem kicsit csettintettünk az akkori buli után. Nem volt ez másként a sportházas esten sem, hiszen az a közel 3 órás zene- és sztorifolyam, ami a rajongókig ért - úgy gondoljuk, Ákos esetében a közönség egyben rajongó is (!), néhány főt leszámítva... -, igencsak kedves volt a szívnek, mondjuk úgy, "bekarcolta magát" az "örök koncertélmény" pitvarba.

Az igazi rajongó áldozatot is hoz: akár a több száz kilométeres utazással - Csornáról, Győrből, sőt, még Csehországból is érkeztek fanok -, akár a mínuszokban való, beengedés előtti ácsorgással. A koncert este 7 órára volt meghirdetve, de már egy órával előtte 30-50 fős csoport várakozott a hideggel dacolva a bejárat előtt. Az ajtón tájékoztatásul elolvashattuk az elmúlt hét koncertjeire invitáló plakátokat, és a két héttel ezelőtti Korda György koncert kapunyitási információit, de a szombat esti rendezvényről semmi infót nem kapott a bejutásra várakozó. Ez biztosan azzal volt magyarázható, hogy a jegyeket nagyon gyorsan elkapkodták, és már 2 héttel ezelőtt az előadóművész honlapján megjelent a „teltházas" jelző a szombathelyi helyszín mellett. Ennek ellenére voltak, akik optimistán álltak a kérdéshez, és "Jegyet keresek!" táblával kapaszkodtak a bejutás utolsó szalmaszálába. Más kérdés, hogy vagy elvesztették vagy venni akartak - ez a keresekből nem volt egyértelmű...


Teltház

A bejutás szerencsére zökkenőmentes volt, a sajtóakkreditáció is flottul ment - látszott, minden részletre ügyelt az Ákos Crew. Sőt! Meglepetés is ért bennünket, már a belépés után. Az érkezőket ugyanis az egyik főszponzor által támogatott Tablet gépen helyben írt üzenetek fogadták - természetesen kivetítőn. Mi is írtunk egy "szívküldit" - "Ez egy karcolat" -, amit szó szerint rákarcoltunk a diszpléjre, egy szponzorszínű dedikált pengetőért és egy prosiért cserébe. Voltak azért bensőségesebb hangvételű üzenetek is, nálunk "A Hellóval nyertem a karaoké bajnokságon, azóta a kedvencem vagy!" vitte el a pálmát. S még egy visszakanyar a szervezőkre: eredetileg 3 számot fotózhatott a sajtó - a közönség soraiból kiszűrődő diszpléjvillogást árgus szemekkel figyelték a biztonságiak és illedelmesen szóltak érte -, ám a többi zenész - Szakos Krisztián, Samu és Kékkői Zalán - későbbi színre lépése miatt ezt kitolták 1 órára, gyakorlatilag az első felvonásra. Respekt érte!

A szombathelyi koncert az országjárás zárása volt, így nagyon nehéz újat írni róla, hiszen ezt az előadást már előzőleg 11 alkalommal láthatta a közönség. Nagy profizmusra és mindenre kiterjedő figyelemre vall az is, hogy a művész honlapján hosszabb-rövidebb cikkek találhatók az eddigi előadásokról. Ákos a 20 évvel ezelőtt megjelent első szólóalbumának - Karcolatok - áthangszerelt dalaival lépett a színpadra - a prospektus szerint "a Karcolatok 20 ötlete a Művészetek Palotájában született meg: nagy kedvencem, Suzanne Vega akusztikus koncertjének hatására kezdtem egy hasonlóan letisztult, elegánsabb koncerttermekbe illő előadás ötletén gondolkodni."

Este nyolcra megtelt a Sportház minden széke, pótszékekkel együtt, s negyedórás "művészcsalogató" taps és lábdobogás volt a monstre attrakció előmelegítése. Ákos és zenésztársai - Lepe (szinti), Sanyi (dob) - Az én filmem kész dallal nyitottak. A színpadkép ezúttal a minimalizmusra törekedett, amely az újdonság erejével hatott a korábban megtapasztalt gigaprodukciókat figyelembe véve. Amik ezekből a „régi időkből" megmaradtak, azok a csodálatos, izgalmas fények, amik a kiváló minőségben megszólaló dalokat igazi vizuális élménnyé emelték.


Elegancia és intellektus egyben

A személyes kontaktus megteremtése komoly fegyver egy előadó kezében, Ákos pedig igazi nehéztüzér etekintetben. Még közelebb került hallgatóságához, és az előadás első részében anekdotákkal, személyes történetekkel vezette fel a dalokat. Eközben többféle stíluselemet ötvözött - a nagy mesélő, Berecz András ízességét vegyítve a stand up comedy olykor olcsó poénbombáival. A sztorikból megtudtuk, hogy Savaria városa Garasin Rudolf ÁVÓ-s keretlegényhez köti, itt született meg a Keresd meg a lányt című dal is. Számunkra a legjobb, öniróniát sem nélkülöző szósújtása a "Nem lettem sztár a GAS országokban" volt. ( A GAS-országok: Germany, Austria, Switzerland). Az eddigi életművet látva viszont gáz sem lett egy jelenleg enyhén "gas" országban...

Közben régen hallott és játszott dalok csendültek fel: a Lepkegyűjtő, Kaszás Attila emlékére, és az Örök április. Ha már akusztikusnak lett meghirdetve a koncert - bár nem az volt - stílszerűen a Tabula rasa hangzott el szálgitárral A katona imája albumról, ami a Tanulékony szörnyeteg mellett számunkra a koncert csúcsa volt. Ez utóbbi dal viszont jó példa arra, hogy minden előadónak megvan a maga rákkenroll-hiszekegye, talán nem véletlen az sem, hogy ezzel a számmal nyit a Karcolatok album is (ez pedig a dal legjobb verziója).

Ezzel el is elérkeztünk a "lekvárhoz", azaz a Karcolatok dalaihoz, ahogy ezt Ákos az elején ígérte. (A bukta evésénél is először sok kelt tésztát kell elfogyasztanunk, mire a lényeghez, a lekvárhoz érünk.) Az album dalai eredeti sorrendben csendültek fel, az első blokkot a Menekülj zárta, finom utalásként arra, hogy akinek nem tetszett az eddigi produkció, annak nem kell sorban állnia a kabátjáért, aki viszont "beül a második részre" is, annak lehet mondani, hogy "Helló, helló, újra itt vagyok...".


Ezt a TEAC szalagost most jól megpörgetem.... - Lepe és Ákos

Így is történt, felcsendült a Helló, majd a kissé zeneileg is közhelyes Tudnom kell. Ez utóbbi László Attila szerzemény, s ami különösen pikánssá teszi, hogy egy remek jazzgitárosról van szó, aki anno a Karcolatok felett bábáskodott, s "legyen egy jó dal is a lemezen" alapon írta a fenti nótát. A 80-as évek közepére jellemző jazzrock harmóniák köszöntek vissza a dalban, ezzel együtt az a hatás érvényesült, ami a jazz és a rock határvonalait igyekezett egymáshoz közelebb tolni - nem túl szerencsés módon, jazznek ugyanis kevés volt, rocknak meg harmatos. Nekünk mindenképp az egész album leggyengébb dala, ha lehet ennyi kritikával élni.

Az Én leszek-kel zárt az album, s a Karcolatok dalai után a nagy slágerekből kaptunk egy csokrot. Elsőként mindjárt az Örvényt, amiről kicsit le is késett Ákos. Kellett az intróban pepecselni a szintiknél...? A dal viszont felpörgette a publikumot, az énekes "ráutaló" mozdulatait lekövették a rajongói sikolyok, de az igazi őrület még csak ezután következett. A Végre, a Majom a ketrecben és az Érintő szinte lenyugvás volt az utolsó blokk hangulatrobbanása előtt, bár fájdalom, a fenti daltrióból a középső számunkra nagyon elvesztette azt a drámaiságát, amibe például az Andante lemezen beleszerettünk. Itt egy szimpla szintipop slágerré áthangszerelve lépett le a színpadról - gyakorlatilag feszültségmentesen.

A csáphenger a Táncolj a tűzön át és az Ölelj meg újra dalokkal ért a tetőfokára, hogy aztán le is zárja az előadás második felét. A koncert utáni vastaps és lábdobogás, valamint a kicsit "túlkésleltetett" ráadás előtti visszatérés ideje alatt volt időnk körbenézni: átszellemült, már-már euforikus állapotban tetszést nyilvánító közönséget láttunk magunk körül. És a "szentmise" még véget sem ért!


Dobd el a széked, s járj!

A fénybe nézz lírája nyitotta a ráadást, ami után borítékolható volt a "csendesülős" jelleg felrúgása. Jött az Ilyenek voltunk, s a szerencsések bepréselődhettek az első sor és a színpad közti területre tombolni. Ahogy öt évvel ezelőtt az Arénában is ez volt a forgatókönyv, úgy  most is hihetetlen energiák szabadultak fel azzal, hogy a rajongók egy része "megszabadulhatott" a székétől. A koncertet szokás szerint az Adjon Isten és a zenészek meghajlása zárta, a szerencsések pedig gazdagodtak néhány dobverővel és pacsival.

Ákos az az előadóművész, akinek mondanivalójával vagy azonosulunk vagy elutasítjuk, de egy biztos: mindenképpen hatnak ránk szavai, akár dalban, akár prózában mondja el. Színpadi jelenléte pedig épp azt az érzést váltja ki a hallgatóságból, amit ő el akar érni: „Örülsz, hogy itt lehetsz". Szombat este pedig mindez ugyanúgy volt igaz, mint a turné eddigi valamennyi állomásán.

"Akad, aki érti mit jelent,
Hogy az a húr csak megfeszülve zeng...
"
/Ákos: Érintő/

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

portobello 2013.12.15. - 20:30
Felejthetetlen élmény volt, köszönjük Ákos! Jól fogta meg a lényeget a cikk, hatalmas energiák szabadulnak fel, a közönség pedig KÖZÖSSÉG!
Lumen99 2013.12.15. - 21:03
A popzene pénzügyminisztere. Azért ez sem véletlen jelző. :-)
Laci 2013.12.15. - 21:20
Tom Cruise, ez jó!
Drabant 2013.12.15. - 23:36
Zseniális koncert volt, hihetetlen nagy hangulatot csináltak, az Agorában még nem láttam ilyet! Közvetlen és profi, precíz és könnyed egyszerre. Nem mindennapi élmény. Köszönöm.
portobello 2013.12.16. - 00:00
Lumen, mi a bajod vele? A tehetségével mindenki úgy sáfárkodik, ahogy tud. Ő a pénzügyeit is profin kezeli, és profi a menedzsmentje. Tudja, hogy neki már nem kell évente új albummal jelentkeznie, s kicsit éheztetni, sóvárogtatni kell a rajongókat. Ahogy azt is tudja, hogy nem divatrajongói vannak, akik, ha egy évig nem csinál semmit, utána elfelejtik. Nem kevés munka van emögött.
ancsika 2013.12.16. - 12:16
Végre egy normális írás a szombathelyi koncertről. Fantasztikus este volt, aki nem tudta jól érezni magát, azt csak sajnálni tudom.
Ákos, az a bajusz ugye csak valami poén vagy fogadás része? :))))