A játék az igazi ajándék - Karcolatok 20 - Ákos koncert a Sportházban
Képgaléria megtekintése2013.12.15. - 15:00 | Büki László 'Harlequin'
Legutóbb öt évvel ezelőtt gyűjtötte maga köré híveit Ákos Szombathelyen. A kifejezés nem véletlen: valóban úgy gondoljuk, hogy minden koncertje, projektje egyfajta szertartás, ahol a prédikátor, a hívők és a hirdetett "ige" egymásra találnak. A város most is kiemelt szerepet játszott a turnéállomások közt: a dunántúli rajongók zarándokhelye lett a Sportház. Aki elsőbálosként érkezett Ákos koncertre, olyan miliőbe cseppent, ami első pillanatra - kellemesen? - borzongatónak, szokatlannak hatott. Rég voltunk olyan koncerten, ahol ennyi vezényelt előtapsot, hej-elést kapott egy művész. Működésbe is léptek az ántiidők reflexei, de csak árnyaltan vontunk párhuzamot, ugyanis a koncert vérprofi volt - mozis hasonlattal élve Ákos a magyar popzene Tom Cruise-a. A többit meg mindenki gondolja hozzá.
"Taszít téged, ha tiszta a kép
Dühít téged, minden ami ép
Talán mert soha nem lesz a tiéd
Talán mert nincsen elrontva még"
/Ákos: Tabula Rasa/
Ákos az a popzenész számunkra, aki nagyon el kell találja azt a hangulatot bennünk, amikor a zenéihez fordulunk "kedélyállapot javítóként". Ebben az esetben viszont nem aprózzuk el, a Tanulékony szörnyetegtől a Tabula Rasa-n át a Majom a ketrecben-ig megvannak azok az Ákos-alapvetések, amelyek üzenete bennünk is utat talál. Nem vagyunk kimondott rajongói, mégis figyelünk rá - ez egy "nemrajongótól" maga a tisztelet, az elismerés.
Öt évvel ezelőtt ott voltunk az Arénában is, s nem kicsit csettintettünk az akkori buli után. Nem volt ez másként a sportházas esten sem, hiszen az a közel 3 órás zene- és sztorifolyam, ami a rajongókig ért - úgy gondoljuk, Ákos esetében a közönség egyben rajongó is (!), néhány főt leszámítva... -, igencsak kedves volt a szívnek, mondjuk úgy, "bekarcolta magát" az "örök koncertélmény" pitvarba.
Az igazi rajongó áldozatot is hoz: akár a több száz kilométeres utazással - Csornáról, Győrből, sőt, még Csehországból is érkeztek fanok -, akár a mínuszokban való, beengedés előtti ácsorgással. A koncert este 7 órára volt meghirdetve, de már egy órával előtte 30-50 fős csoport várakozott a hideggel dacolva a bejárat előtt. Az ajtón tájékoztatásul elolvashattuk az elmúlt hét koncertjeire invitáló plakátokat, és a két héttel ezelőtti Korda György koncert kapunyitási információit, de a szombat esti rendezvényről semmi infót nem kapott a bejutásra várakozó. Ez biztosan azzal volt magyarázható, hogy a jegyeket nagyon gyorsan elkapkodták, és már 2 héttel ezelőtt az előadóművész honlapján megjelent a „teltházas" jelző a szombathelyi helyszín mellett. Ennek ellenére voltak, akik optimistán álltak a kérdéshez, és "Jegyet keresek!" táblával kapaszkodtak a bejutás utolsó szalmaszálába. Más kérdés, hogy vagy elvesztették vagy venni akartak - ez a keresekből nem volt egyértelmű...
Teltház
A bejutás szerencsére zökkenőmentes volt, a sajtóakkreditáció is flottul ment - látszott, minden részletre ügyelt az Ákos Crew. Sőt! Meglepetés is ért bennünket, már a belépés után. Az érkezőket ugyanis az egyik főszponzor által támogatott Tablet gépen helyben írt üzenetek fogadták - természetesen kivetítőn. Mi is írtunk egy "szívküldit" - "Ez egy karcolat" -, amit szó szerint rákarcoltunk a diszpléjre, egy szponzorszínű dedikált pengetőért és egy prosiért cserébe. Voltak azért bensőségesebb hangvételű üzenetek is, nálunk "A Hellóval nyertem a karaoké bajnokságon, azóta a kedvencem vagy!" vitte el a pálmát. S még egy visszakanyar a szervezőkre: eredetileg 3 számot fotózhatott a sajtó - a közönség soraiból kiszűrődő diszpléjvillogást árgus szemekkel figyelték a biztonságiak és illedelmesen szóltak érte -, ám a többi zenész - Szakos Krisztián, Samu és Kékkői Zalán - későbbi színre lépése miatt ezt kitolták 1 órára, gyakorlatilag az első felvonásra. Respekt érte!
A szombathelyi koncert az országjárás zárása volt, így nagyon nehéz újat írni róla, hiszen ezt az előadást már előzőleg 11 alkalommal láthatta a közönség. Nagy profizmusra és mindenre kiterjedő figyelemre vall az is, hogy a művész honlapján hosszabb-rövidebb cikkek találhatók az eddigi előadásokról. Ákos a 20 évvel ezelőtt megjelent első szólóalbumának - Karcolatok - áthangszerelt dalaival lépett a színpadra - a prospektus szerint "a Karcolatok 20 ötlete a Művészetek Palotájában született meg: nagy kedvencem, Suzanne Vega akusztikus koncertjének hatására kezdtem egy hasonlóan letisztult, elegánsabb koncerttermekbe illő előadás ötletén gondolkodni."
Elegancia és intellektus egyben
A személyes kontaktus megteremtése komoly fegyver egy előadó kezében, Ákos pedig igazi nehéztüzér etekintetben. Még közelebb került hallgatóságához, és az előadás első részében anekdotákkal, személyes történetekkel vezette fel a dalokat. Eközben többféle stíluselemet ötvözött - a nagy mesélő, Berecz András ízességét vegyítve a stand up comedy olykor olcsó poénbombáival. A sztorikból megtudtuk, hogy Savaria városa Garasin Rudolf ÁVÓ-s keretlegényhez köti, itt született meg a Keresd meg a lányt című dal is. Számunkra a legjobb, öniróniát sem nélkülöző szósújtása a "Nem lettem sztár a GAS országokban" volt. ( A GAS-országok: Germany, Austria, Switzerland). Az eddigi életművet látva viszont gáz sem lett egy jelenleg enyhén "gas" országban...
Közben régen hallott és játszott dalok csendültek fel: a Lepkegyűjtő, Kaszás Attila emlékére, és az Örök április. Ha már akusztikusnak lett meghirdetve a koncert - bár nem az volt - stílszerűen a Tabula rasa hangzott el szálgitárral A katona imája albumról, ami a Tanulékony szörnyeteg mellett számunkra a koncert csúcsa volt. Ez utóbbi dal viszont jó példa arra, hogy minden előadónak megvan a maga rákkenroll-hiszekegye, talán nem véletlen az sem, hogy ezzel a számmal nyit a Karcolatok album is (ez pedig a dal legjobb verziója).
Ezzel el is elérkeztünk a "lekvárhoz", azaz a Karcolatok dalaihoz, ahogy ezt Ákos az elején ígérte. (A bukta evésénél is először sok kelt tésztát kell elfogyasztanunk, mire a lényeghez, a lekvárhoz érünk.) Az album dalai eredeti sorrendben csendültek fel, az első blokkot a Menekülj zárta, finom utalásként arra, hogy akinek nem tetszett az eddigi produkció, annak nem kell sorban állnia a kabátjáért, aki viszont "beül a második részre" is, annak lehet mondani, hogy "Helló, helló, újra itt vagyok...".
Ezt a TEAC szalagost most jól megpörgetem.... - Lepe és Ákos
Így is történt, felcsendült a Helló, majd a kissé zeneileg is közhelyes Tudnom kell. Ez utóbbi László Attila szerzemény, s ami különösen pikánssá teszi, hogy egy remek jazzgitárosról van szó, aki anno a Karcolatok felett bábáskodott, s "legyen egy jó dal is a lemezen" alapon írta a fenti nótát. A 80-as évek közepére jellemző jazzrock harmóniák köszöntek vissza a dalban, ezzel együtt az a hatás érvényesült, ami a jazz és a rock határvonalait igyekezett egymáshoz közelebb tolni - nem túl szerencsés módon, jazznek ugyanis kevés volt, rocknak meg harmatos. Nekünk mindenképp az egész album leggyengébb dala, ha lehet ennyi kritikával élni.
Az Én leszek-kel zárt az album, s a Karcolatok dalai után a nagy slágerekből kaptunk egy csokrot. Elsőként mindjárt az Örvényt, amiről kicsit le is késett Ákos. Kellett az intróban pepecselni a szintiknél...? A dal viszont felpörgette a publikumot, az énekes "ráutaló" mozdulatait lekövették a rajongói sikolyok, de az igazi őrület még csak ezután következett. A Végre, a Majom a ketrecben és az Érintő szinte lenyugvás volt az utolsó blokk hangulatrobbanása előtt, bár fájdalom, a fenti daltrióból a középső számunkra nagyon elvesztette azt a drámaiságát, amibe például az Andante lemezen beleszerettünk. Itt egy szimpla szintipop slágerré áthangszerelve lépett le a színpadról - gyakorlatilag feszültségmentesen.
A csáphenger a Táncolj a tűzön át és az Ölelj meg újra dalokkal ért a tetőfokára, hogy aztán le is zárja az előadás második felét. A koncert utáni vastaps és lábdobogás, valamint a kicsit "túlkésleltetett" ráadás előtti visszatérés ideje alatt volt időnk körbenézni: átszellemült, már-már euforikus állapotban tetszést nyilvánító közönséget láttunk magunk körül. És a "szentmise" még véget sem ért!
Dobd el a széked, s járj!
A fénybe nézz lírája nyitotta a ráadást, ami után borítékolható volt a "csendesülős" jelleg felrúgása. Jött az Ilyenek voltunk, s a szerencsések bepréselődhettek az első sor és a színpad közti területre tombolni. Ahogy öt évvel ezelőtt az Arénában is ez volt a forgatókönyv, úgy most is hihetetlen energiák szabadultak fel azzal, hogy a rajongók egy része "megszabadulhatott" a székétől. A koncertet szokás szerint az Adjon Isten és a zenészek meghajlása zárta, a szerencsések pedig gazdagodtak néhány dobverővel és pacsival.
Ákos az az előadóművész, akinek mondanivalójával vagy azonosulunk vagy elutasítjuk, de egy biztos: mindenképpen hatnak ránk szavai, akár dalban, akár prózában mondja el. Színpadi jelenléte pedig épp azt az érzést váltja ki a hallgatóságból, amit ő el akar érni: „Örülsz, hogy itt lehetsz". Szombat este pedig mindez ugyanúgy volt igaz, mint a turné eddigi valamennyi állomásán.
"Akad, aki érti mit jelent,
Hogy az a húr csak megfeszülve zeng..."
/Ákos: Érintő/
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Ákos, az a bajusz ugye csak valami poén vagy fogadás része? :))))