Lassan itt az év vége, minden album kijött már, aminek ki kellett idén jönnie, így adta magát a helyzet, hogy megkérdezzük a megyei zenésztársadalom egy szűk magját arról, mit hallgatott idén a legszívesebben.

Az alábbi kérdéseket tettük fel: 

1. Az idei legjobb hazai könnyűzenei album? 
2. Az idei legjobb külföldi könnyűzenei album?
3. Az idei legjobb egyéb zenei (etno, jazz, komolyzene stb.) album?

Szatmári Juli énekesnő

1.)
Elsőre Tompos Kátya Keresztül Európán c. lemeze jutott eszembe. Meghitt, jószívű darabok, nagyon szép lelkivilággal. Hrutka Róbert hangszerelése is gyönyörű. Igazi élőzene.

2.)
Ez nehezebb kérdés! Katie Melua új lemeze nevét az énekesnő grúz nevéről kapta: Ketevan. Nagyon szeretem Mike Batt munkáit, nagyon ötletes a hangszerelés és a szövegvilág is, mintha végig játszhatnánk a hangokkal. Finom és nagyon lágy zene ez. De azért megemlíteném még Sara Bareilles The Blessed Unrest c. albumát is, melyet Grammy-díjra is jelöltek!

3.)
Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint Lifelover c. lemeze!

Pavelkovits Petra, Magház Sound System ;)

1.
Kerekes Band: Folklore Man
Az utóbbi években a hazai szférában a legjobban a Kerekes Band keltette fel a figyelmem. Zenéjükben főleg az fogott meg, hogy a magyar népzene jellegzetességei tökéletes keveréket alkotnak a modernebb stílus jegyeivel, mondhatni nosztalgia keveredik a mai világ pörgésébe. Táncolós, bulizós, hangszeres, zseniális élőben is. Én fogytam vagy 2 kilót a koncertjükön és az arcom is begörcsölt a vigyorgástól. :)

2.
Snoop Lion: Reincarnated
Egész egyszerűen ez a csávó zseniális. Mindig meg tud lepni valami újjal. Olyan humorérzéke és öniróniája van, hogy kész vagyok tőle. Úgy váltott át gengszter rapről reggae-re, hogy szinte észre sem vettük. A veszett kutya úgy betépett, hogy a fegyvereket szeretetre és a világbékére cserélte. És a legjobb az egészben, hogy -viccet félretéve- Snoopnak kimondottan jól áll a "lionkodás". A hangja megfelelően durmolós és elszállt a műfajhoz, az album pedig dalról-dalra tartogat meglepetéseket.

3.
Amadou & Mariam: Mali meets Latin America Remix EP
A vak házaspár Bamakoban ismerkedett meg a Vakok Intézetében és rögtön egy pár lettek mind a zenében, mind az életben. a 80as évek óta muzsikálnak együtt, zenéjük a mali bluesra épül. Én tini koromban fedeztem fel őket Manu Chao hallgatás közben (közösen készítettek egy albumot) és a mai napig imádom hallgatni. Derűs és megnyugtató zene a házaspár pedig szimplán tündéri. 

Németh Bence, Karak zenekar

1.
Zselenszky - Konstans (és még hegedülök is rajta! :-) )

2.
Arctic Monkeys - AM; Babyshambles - Prequel to the sequel
(Nem tudok dönteni, az Arctic Monkeys nagyon jó, a Babyshambles meg végre csinált egy lemezt)

3.
Folkside (Both Miklós) - Csillagfészek

Farkas Gábor, Soulution

1. Sena Dagadu - Lots of trees
2. Moby - Innocents
3. Nem ismerek ilyen albumokat újonnan 

Kocsis Péter, Soulution, S.A.P.O

1. Quimby - Kaktuszliget, bár kevés idei magyar albumot ismerek
2: Daft Punk - Random Access Memories holtversenyben az Arctic Monkeys - AM-e, nem tudom eldönteni :)
3: Sajnos ebbe a kategóriában idén nagyon csúnyán lemaradtam :) 

Joós Bence, Lunchbox

1. FISH! - Konzervzene
2. Black Sabbath - 13
3. Earth, Wind & Fire - Now, Then & Forever

Szendrői Csaba, Elefánt

1. Morningdeer: Concert On A Twig
2. king krule - 6 feet beneath the moon
3. Robert Glasper Experiment - Black Radio 2

Kirchknopf Gergő, Ocho Macho

1. Annyi koncerten voltunk, hogy nem lemezeztem :-))
2. Gentleman, Dub Inc.
3. Palya Bea 

Prieger Szabolcs, Anima Sound System 

1.
Nekem itt egy aktuális kedvenc jelenik meg most, lehet, hogy holnap más lenne! Tehát a Bajdázó : Örökös Zene c. lemezét választom!

2.
Egyet nem tudok, csak hármat...
King Krule:6 Feet Beneath The Moon
Daft Punk: Random Acces Memories
Paul McCartney: New

3.
Ide írnék mindet egyebet, amit ki kellett hagynom, de helyhiányra hivatkozva mindenkit megkímélek az olvasástól.... :) 

Benkő Gábor, A Gátnál

1.
Idei klip, de a 2014-es album előfutára. Turbo: Soul Sister

Szerintem a Turbo ma Magyarország egyik legértékesebb márkája könnyűzenében. Lehetne feszegetni, hogy miért nincs méltóbbszintű népszerűségük, de egyrészt nem ide tartozik, másrészt szerintem ezen már a tagok, sőt a menedzsment is mind túlléptek. A Turbo szabad, kicsit hippi, kicsit klasszikus progresszív rock, kicsit modern, nagyon utazós, nagyon húzós, mesés. Régóta ígérik már az új albumot, de már van egy dal és egy klip: Soul Sister. Nekem már most az év albuma! Szintén nem régi Nebulosus című klipjük is, amelyben megmutatják, hogy működik ez a zene magyar nyelven is:

2.
PHI (Ausztria, Bécs): Years Of Breathing

Voltak sajnálatos előítéleteim a német, osztrák zenekarokkal kapcsolatban egészen addig a napig, amikor a svájci Angry Buddha vendégeként először láttam Magyarországon a Phi nevű csapatot. A celldömölki Sörgödör deszkáin ismertem meg őket, fáradt is voltam, meg nyűgös is... Aztán, amikor berobbantak az első dalukkal, leesett az állam, és percről-percre éreztem a zenéjük elképesztő energetizáló hatását. A következő daltól a koncert végéig ott voltam a színpad előtt, és csak ugráltam és sodródtam. Később sokat beszélgettünk: a tagok fiatal zeneakadémiai végzősök, akik a Phi mellett számos jazz- és popzenei projektben is zenélnek, de ahogy elmondták, azok leginkább csak a kenyérkeresetet jelentik ahhoz, hogy a Phi-t, a "heartprojec-tet" mindenféle kompromisszum nélkül csinálhassák, hiszen tudják, hogy azzal a művészi igényű progresszív rock zenével, amit a Phi jelent, ma nem lehetséges nagy tömegeket megszólítani. A celldömölki koncert után kimentem hozzájuk Ausztriába, meghívtam őket Sárvárra is muzsikálni, és mindenütt elementáris energiájú koncertet adtak. Varázslatos dallamok, fifikás ritmika, állandó meglepetések a dalszerkezetekben, és mindehhez olyan biztonság a színpadon, amilyet csak nagyszínpados profiktól látni...

3.
Meszecsinka - Meszecsinka

Egy évet késtem velük, tavaly adták ki Meszecsinka című lemezüket, de csak idén ért ide hozzám, ennek ellenére nekem akkoris az év világzenei albuma. Idén, a Nádasdy Fesztivál fellépőjeként láttam őket színpadon először, és nagy hatással volt rám a koncertjük... Filmszerűen erős és élénk karakterek, sugárzó személyiségek... mind hozzátesznek ahhoz a zenei élményhez, ami a korongból jön. Külön-külön is szeretem a népzenét, a népzenei elemeket és a pszichedelikus zenét... de amikor ilyen szépen olvadnak össze, az örök élményeket vés a lelkembe.

Ha kellene egyéb kategóriából külföldit is mondanom, akkor az évszámtól függetlenül Ravi Shankar lenne. Őt eddig is szívesen hallgattam, de az idei évben lett különösen fontos számomra a hindu szent mantrákat feldolgozó lemeze, amelyet ilyen módon idén fedeztem fel igazán.

Czuppon Gergő, Purestyle Division

Zenei vonatkozásban a 2013-as év sem hozott forradalmi változást a könnyűzenei életben, úgy tűnik a '90-es évek elején megjelenő grunge korszak és a Nirvana óta nem volt korszakalkotó stílus és zenekar se, nyilván a nu-metalt, vagy a dupstep-et és társait nem tekintem annak, hiszen beleférnek az eddig meglévő halmazokba vagy azoknak uniójába. A fiatal generáció számára, aki velünk ellentétben még nem ismeri az összes megkerülhetetlen dalt, előadót, azok számára okozhat újdonságot egy-egy idei lemez.  

1.
A legjobb hazai hip-hop zenei megjelenés szerintem kétségkívül az Egyenlők - Aranykor című backindayz lemeze volt. A tudatosan a '90-es évek aranykorát mind zenében, mind előadásmódban visszaidéző korong könnyen a vergődő, útkereső szcéna útjelző bójája lehet, hiszen sokszor elfelejti az ember, hogy a kevesebb, néha több. A „kőkemény utcaköltemény" az egyetlen olyan album, aminek őszintén várjuk a folytatását.

A magyar popzenei anyagok közül sajnos csak a Quimbytől a Kaktuszligetet tudom ezen felül megemlíteni, viszont ez kimagaslik, a szokásos eklektikus sok hangszeres, igényes popzene, de sajnálatos, hogy már évek óta nincsen trónkövetelőjük. Olyan mintha még mindig meglenne a Kispál - Tankcsapda tengely, amitől nem lehet nagyon eltérni, és a hozzájuk idomuló együttesek töltik be már évek óta a hazai fesztiválok nagyszínpadát is. Ígéretesnek tartom a Carbovarist, a Hangmás zenekart, és még a Sonar Bistro-t.

2.
Meghatározó zenekar a Depeche Mode, akiknek a hatását a mostanság divatos zenék 90%-ában megtalálhatjuk. A sors pikantériája, hogy idén jelent meg DM lemez is, de azt gondolom - és a lemez meglehetősen rossz fogadtatásából ítélve nem csak én - hogy másoknak jobban sikerült depesmódos lemezt csinálni. A szerintem legkiemelkedőbb lemez az IAMX Unifield Field című albuma, persze hatásokat itt is fel lehet sorolni, de egészen összetéveszthetetlen, és Chris Corner pályafutásának a csúcsa.

A legjobb bemutatkozás a London Grammar első cucca, az If You Wait, ez a Florence and the Machine és a The XX ötvözete, akik az elmúlt évek legjobb anyagait tették le. Szerettem még M.I.A. Matangi albumát, egy lendületes kis elektronikus zene világzenei sodrással, a srí lankai énekesnő hamisítatlan zenei világával. A CHVRCHES - The Bones Of What You Believe üde színfolt, amit az első perctől az utolsóig kedvelhet a hallgató, ezen kívül még az Arctic Monkeysra és a Vampire Weekendre mondhatja a nagyérdemű, hogy hozták idén is a tőlük megszokott magas színvonalat.

3.
Klippet írok ebbe a kategóriába: a két kedvenc klip idén a Polica - Warrior Lord, és a London Grammar - Nightcall.