„Te csillag vagy fecske.." - dudorászva lépek be a New York Kávéház Mélyvíz terméhez, lélekben már hetek óta a Csík zenekar és Korniss Péter estjére készülök, amikor felvilágosítanak: a rendezvény a ROMA teremben lesz, idén másodjára. Éreztem én, hogy nagy dolog van készülőben, bár akkor még nem is sejtettem, milyen rendkívüli lesz ez az este. 

December 17-én újfent megtelt a Boscolo Hotel emeleti ROMA terme, hisz, mint a belépésnél megtudtuk, a Lélekképek című karácsonyi este, a New York Művész Páholy történetében az első ünnepi program regisztrációja egy hét alatt betelt, így dönteni kellett: emelik a nézőszámot, és újra egy rekordlátogatottságú eseményt szerveznek, vagy hetekkel a program előtt nem fogadnak több látogatót. Szerencsére az előbbi mellett tette le a voksát Juhász Anna és a Páholy szervezői. Internetes játék és nagy izgalom előzte meg tehát az adventi estet, nem hiába: nem lépett még együtt színpadra a Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter, Korniss Péter és a negyedszázada fennálló,  Kossuth-díjas magyar népzenei együttes, a Csík zenekar. A korán érkezők már belehallgathattak a zenekar zenei hangolásába és Korniss izgalmas készülődésébe, látni, érezni lehetett, hogy nagy gondosság és figyelem készítette elő a karácsonyi programot.

Véleményem szerint zene és kép ősidők óta, eredetileg, erkölcsileg, logikailag, érzelmileg, kialakulásilag összetartozó területek, egyik sincs meg a másik nélkül. Ennek tiszta példája volt a keddi program, hisz amellett, hogy kiderült, Korniss Péter és Majorosi Marianna már igen régóta közeli barátságban vannak, nagy hatással volt egymás művészeti területe a másikra. A középpontba állított népzene és népi kultúra mellett a tánc, mint az előzőtől elszakíthatatlan kifejezési és megőrzési forma is hangsúlyosan szerepelt. Megőrzési forma, hisz a tánc maga a kultúra: a mozdulat varázsa, a közösség ereje, a hagyomány tisztelete, emellett a szereplőket is összekötötte, szinte valamennyien tánccal, néptánccal, táncházzal kezdték a népi kultúra iránti érdeklődésüket. De nem is kell külön választani a zenét és táncot: Marianna többször táncosként aposztrofálta magát a beszélgetés közben, Kunos Tamás elmondta, „a néptáncban nemcsak lányokkal lehet találkozni, hanem egy működő közösséggel, amelynek elképesztő sodrása és ereje van", s gyakran jött elő Korniss Péter emlékei között is a tánc megélésének emléke. Elmesélte, 1962-ben kezdett néptáncot fényképezni, akkor ismerkedett meg a hagyományos paraszti táncokkal és énekekkel, s hatalmas érzelmi sokk volt, amikor Novák Ferenc, a Bihari Együttes vezetője elvitte Erdélybe, Székre, 1967 novemberében, amikor is épp egy szombati táncházba estek be. Elképesztő élmény volt.

A Csík zenekar tagjai a 25 történetéről meséltek, arról, ki mikor csatlakozott az együttesbe, és akkor épp hol tartott saját életében. Mit jelentett Csík Jánossal és a többi kollégával hangsúlyosabban együtt dolgozni, s hogyan alakult ki a Csík zenekar mai arculata amellett, hogy számtalan fantasztikus kollégával zenélnek együtt. Csík Jánost a háziasszony, Juhász Anna arról kérdezte, mi számít igazi elismerésnek: átvenni a számtalan díjat, hisz politikai rendszertől függetlenül mindenki tiszteli és nagyra tartja a Csík zenekart, vagy látni azt a sok mosolyos, boldog embert, akik a zenéjüktől virágoznak ki. Természetesen az utóbbi az, ami igazi boldogságot ad, a közönség az, ami feltölti a zenekar vezetőjét és tagjait melegséggel.

A beszélgetést három helyen szakította meg vetítés, mégpedig Korniss Péter igen átgondolt, három részre osztott, betlehemi témájú felvételeinek sora. 1969 és 2012 között több mint ötven fotót mutatott meg Korniss, s igen egyedi és különleges élmény volt egymás után, jól rendezve látni a környezetre, a korra és a társadalmi összetételre, helyzetre való válaszát a betlehemezésnek, ennek a különleges, máig élő karácsonyi hagyománynak. Eljutottunk vidéki faluból plázáig, kultúrháztól lakótelepig, tűzoltó egyenruhától előre rendezett díszletig. A vetítés mellett erős párhuzam alakult ki a beszélgetésben: érdekes téma volt a Csík zenekar repertoárjának részletezése és a feldolgozások szerepe, illetve azok helye a népzenében, a hagyományőrzés egy egészen összetett, újított változatának elemzése. Valóban, saját véleményem szerint is a fejlődés a változásban van, nincs előremutatása a jelen átélése és a múlt ismerete nélkül. A Quimby feldolgozás, a Most múlik pontosan szinte eggyé forrt a Csík zenekarral, sokan vannak, akik jobban szeretik, mint a Kiss Tibor által énekelt, eredeti verziót. S sokan vannak olyanok is, akik a népi kultúra felhígulását és erős veszélyt látnak a nagymértékű feldolgozásban. Egy biztos: a zene, a kép, a tánc, a hagyomány közösséget teremt, a közösség erőt, az erő stabilitást. A közösség szerepe és ereje kapcsán Juhász Anna elmondta, azt teszi a Csík zenekarról szóló kötet szerzője, Süveges Gergő - aki pár perc késéssel megjelent az esten és végig maradt is -, amit ő az estjein: mivel a közvetlenség az a fegyver, amivel a legszélesebb körbe el lehet juttatni kultúrát, zenét, számunkra érdekes témákat, ezért a programokon minden alkalommal baráti, közvetlen hangú beszélgetés zajlik, kialakulásról, családról, barátságokról, kulisszatitkokról. Gergő is a kulisszák mögé vezeti az olvasót, így bemutatva a zenekar izgalmas perceit, baráti összefonódásait.

Az est este kilencig elhúzódott, és örültünk volna, ha még többet zenélnek Csíkék, de így is felejthetetlen élményben volt része a látogatóknak.

S így az év vége felé, amikor mindenki kicsit érzelgősebb és jól esik elmondani a másiknak, amit gondolunk: nagy hálával és köszönettel tartozunk a New York Művész Páholy szervezőinek, hogy márciusban elindították kulturális rendezvénysorozatukat, örömet, értéket, szépet, különleges élményt adva sok-sok művészetre éhes embernek. A Vaskarika stábja szinte minden programon ott volt, hogy a kezdetektől részese lehessen tudósításaival, beszámolóival a sikersorozatnak. Ritka ilyen lelkes csapatot látni, ennyire átgondolt művészeti sorozatot kapni és ilyen sok csillogó szemű emberrel érkezni és távozni egy helyszínről - a New York Palotából.

Év végén köszönjük ezt a sok értéket a szervezőknek, jövőre folytatása következzen!