Ismerős Arcok Szentgotthárdon - Akusztikus koncert a Református Templomban
Képgaléria megtekintése2013.12.28. - 00:30 | Szombathelyi Tamás - Fotók: Bana Ferenc
Nagy érdeklődés előzte meg az Ismerős Arcok december 21-én Szentgotthárdon megrendezésre került koncertjét, és pár nappal az esemény előtt már minden jegy elkelt.
Sisakné Páll Klára, a Szentgotthárdi Református Egyházközség lelkésze volt az est megálmodója, aki az idei hegyháthodászi Ismerős Arcok koncertre ellátogatva hívta meg a zenekart elmondása szerint azon okból, mert olyan értékeket közvetítenek, amelyek az egyházban is megállják a helyüket. Ezen értékek nem csak a Jóisten és az ember között, hanem ember és ember között is egymásra kell, hogy találjanak, erősítve ezáltal a közösségi szellemet.
HIRDETÉS
A több, mint másfél órás műsor karácsony előtt igazán a lélek mélyére hatolt, amelyben ritkán elhangzó, alkalomhoz illő dalok is felcsendültek, ráadásul a megszokottól eltérő, letisztult hangzásban. Többek között felcsendült egy moldvai népdalfeldolgozás is, a „Kedves álmot", a legelső lemez egyik, talán legszebb dala, a „Harminc év", valamint a második lemezen szereplő „Mennyit ér?" című dal is, amely a koncert himnusza volt. A koncertet a „Nélküled" zárta, amelynek refrénje a közönséggel énekelve olyan harmóniában zúgott fel, hogy a mennyországban lévő angyalok is megirigyelhették azt.
Megszólaltak a koncerteken gyakrabban játszott dalok is, mint a „Fenyők", „Barátom", „Árnyéknak lenni","Építsünk hidat", amit Tánczos István szaxofonos énekelt. Egyes népdalfeldolgozások, mint a „Fellegajtó nyitogató", Édesanyám rózsafája" másképp szóltak, hiszen Práder Vilmos (szólógitár) végig akusztikus gitáron játszott. Az egyedi összképhez a helyszín nagyszerű akusztikája, s a kiváló hangosítás is nagyban hozzájárult.
Nyerges Attila (ének, gitár, dalszöveg) a hangerővel is játszott, hiszen ha kellett, dinamikusabban, közönséget tapsra, éneklésre biztatva énekelt, s ha kellett, egészen halkan, csendben, hogy csak finoman lehessen meghallani Leczó Szilveszter (Lecsó) billentyűtémáit, vagy Kovacsik Tamás cintányérérintéseit, illetve Galambos Nándor (basszusgitár) mély alájátszásait.
Látszott a zenekaron is a közönséggel való „együtt lélegzés" érzése, amely során igazán egymásra találtunk mi földi emberek, s a Jóisten is mosolygott ránk szeretettel az égből az angyalokkal. Valóban adventi feltöltődés volt ez karácsony előtt, igazi lelki felemelkedés, épp ezért bízzunk még a folytatásban, hogy a szerencsés kétszáz emberen kívül - ennyien fértünk a templomba - mások is láthassák, átélhessék egyszer ugyanezt.
Nagyon ritka, hogy egy koncerten az egész közönség ingyen megvendégeltetik, de ez alkalommal ez történt: finomabbnál finomabb sütemények, forró tea segítette a koncert előtti és utáni közös beszélgetéseket. Egy ilyen beszélgetés közben egyik ismerősömmel azon gondolkodtunk, hogy a zenekar nemrég cd-n is megjelenő „Ezer évnek egy reménye" című szimfonikus MOM koncertjüket ugyan nehéz lenne felülmúlni, de akusztikailag, s hangulatilag talán mégis sikerült azt a hatást elérni.
Boldog karácsonyt kívánva indultunk haza, de fejünkben még sokáig szóltak a dalok, úgy, ahogy este a templomban.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás