Az élő műsorsorozatban 30 dal vetélkedik az európai döntőbe jutásért. A sorozat háromfordulós, 6 élő adásból áll, a következők szerint: 3 elődöntő, 2 középdöntő és a döntő. Az első elődöntő január 25-én, szombaton lesz, a második elődöntő február 1-jén, a harmadik 8-án. A két középdöntő időpontja február 15. szombat és 16., vasárnap, a finálét pedig február 22-én, szombaton tartják. Akkor dől el, ki képviseli Magyarországot a májusi Eurovíziós Dalfesztiválon Koppenhágában.

A 30 dalt ötös csomagokban vesszük "fülre", íme a negyedik adag!

Polyák Lilla: Karcolás

Orsó: Lilla tavalyi dalát én nagyon szerettem, tökéletlensége ellenére, mivel Lilla kisugárzása (és persze hangja) olyan jól eladta, hogy engem megnyert vele. Ez a dal sajnos egy átlagos ballada, lassabb, szomorkásabb, kevésbé energikus, mint a tavalyi dal, pedig ez a hang szerintem erőt, energiát követelne meg. Így viszont kaptunk egy amolyan szokványos szövegű, hétköznapi dallamú szerelmes lassú dalt, amivel majd meglátjuk, mire megyünk (tippem szerint nem túl sokra).

Harle: Lilla megnyerő egyéniség, ráadásul a hangjával is minden rendben van: kristálytiszta, fülnek kellemes, a kitartott hangokért pedig külön elismerés. A vokál is példás. Ennyi dicséret után pár kanálnyi feketeleves a dal summázata: skandináv alapokon nyugvó, nagyívű, balladisztikus sablon, ami jól használja ugyan Lilla hangterjedelmét, megjárja az érzelmi csúcsokat és a lírai mélységeket egyaránt, ám a kiszámíthatósága okán mégsincs benne igazán átütőerő.

BülBüls: Minden Mosoly

Orsó: Attól tartok, ez a dal több szempontból is az idei „Kedvesem". Egyrészt a rossznyelvek szerint ugyanaz a kiadójuk (CLS), másrészt elképesztően bugyuta a szövege (ettől még mondjuk szerethető is lehetne), harmadrészt viszont az énekesnő konkrétan beszédhibás, amit azért talán nem kéne... Az úgynevezett „cuki" hang és a teljesen értékelhetetlen refrén „pápá páppá pá" együtt nálam sajnos nagyon nem nyert, de ízlések és pofonok...

Harle: Ő a selypítő kis fülemüle, aki mögött majd rengeteg szmájli fog előugrani és alábukni a kreatívban. Bájosan becsapós ez a dalocska: elsőre bárgyú, bugyuta, kevésbé érthető, igazi kis cukiságnak hat, ám ByeAlex példáján tudjuk, hogy ami egyszer elment zéró énekkel és dallamminimállal, az másodszor is eladható lehet. És ami a becsapás benne: az a bossás kis finom semmiség, amit pápápáz egy enyhén beszédhibás tünde. Az bekucorodik szinte észrevétlenül, anélkül, hogy felfigyelnénk rá, ám egyszer csak megkocogtatja a hallójáratot, hogy hellóóóó, itt vagyok... pápápááááá... és nem értjük, hogy mivégre. Tehát működik. "Szevasztok összes gondok!"

2Beat or Not 2Beat: Come on Babe (Meg Akarom Mondani)

Orsó: A Beatles elhunyt tagjai forognak a sírjukban, Fenyő Miki meg az ágyában, annyira koppintás ez a dal, bár azért tegyük hozzá, hogy aki ebben a stílusban akar dalt írni, annak nincs is más választása, mint a megszokott hangnemben, megszokott összeállításban, megszokott vokálokkal, megszokott zenével, megszokott témában elkészíteni a számot. Így is sikerült: amolyan jól megszokottra.

Harle: To eat or not to eat? Not. (Megmondtam.)

Szabó Leslie: Hogy Segíthetnék?

Orsó: Annak ellenére, hogy ez sem túl eredeti dal, még mindig kilóg a többi közül. Eleve adott egy jóféle (Zoránhoz nagyon hasonló) orgánum, elfogadható zene, meg egy helyenként viszonylag jól összerakott dalszöveg (azért az olyan részletek hogy „vérpumpagép" meg hogy „a Föld is néha félő, hogy már nem lesz sokáig élő" kicsit megemelik az ember szemöldökét, de oda se neki), szóval akárhogy is, de a többiekhez képest versenyképes a dal.

Harle: A legszebb Sipeki-Dusán hagyományok mentén andalít a dal, zoráni áthallásokkal. Leslie rendszeres szereplője - előadóként és szerzőként egyaránt - a dalmustrának, öreg róka, tudja, mi fán terem az eperdzsem. Őszintén? Tetszik a dal, és a vérpumpagéppel sincs semmi bajom, a "gyermekkora van egy sírnak" pedig igazán szívbemarkolóan költői. Sikereket kívánok a dalnak, ám a dalverseny-realitás nem mellette szól. 

Radics Gigi: Catch me

Orsó: Idén tényleg mindenki lemondott a himnikus, nagyívű dallamokról, ami mondjuk Gigi esetében kifejezetten sajnálatos, mert az ő hangjával simán elhallgattam a nagyot mondani akaró dallamokat. A jelen dal abszolút profi cucc, kidolgozott, összerakott, minden a helyén, tempós, merész, akcentus nélküli angol énekkel, afféle jó kis magyar hiphop-funky-dance-féle egyveleg, csak azt nem értem. hogy ez hogy jön egy Eurovízóhoz? Nagyon fura, de lehet, hogy tényleg én vagyok maradi. Mindenesetre technikailag a legjobb eddigi munka, aztán akinek tetszik, tetszik, akinek nem, az meg idén - úgy látszik - nem igazán kap mást.

Harle: A legnehezebben ezt a számot véleményezem a mai ötösből. A felütés ("Catch") engem kimondottan irritál. Mai trendek szerint összekörzővonalzózott dal, hallgasson meg csak egy Lady GaGa opuszt a T. Olvasó, és képzelje ebbe a dalba a popdívát. Ugyehogy? Profi meló, tökéletes hang, keményen súlyozott elektróval. Épp ezért az eddig hallott dalok közül talán a legversenyképesebb, s nem lepődnék meg, ha a végelszámolásnál ott lenne a legjobb háromban. Gigit ismerve élőben is működőképes, ám szerintem az ő karakterétől, habitusától idegen ez a dal...

Az előző rész itt olvasható:

Véleménypárbaj III. - Meghallgattunk 5 versenydalt - A Dal 2014

2014.01.15. - 00:10 | Orsó, BLH - Fotók: adal2014.hu

Január 25-én indul az Eurovíziós Dalfesztivál honi válogatója, A Dal 2014. Meghallgatjuk, mivel korbácsolja a közízlést a királyi tévé heteken keresztül. Popzene fogyasztási szokásainkat Eurovízió-módra konfiguráltuk, s a harmadik öt dallal folytatjuk szubjektív ostorsuhogtatásunkat a magyar zenei ugaron. A versenydalok elemzésével kedd-pénteki bontásokban, három héten keresztül jelentkezik Orsó és Harle.