"Ne hagyd meghalni a rakkenrollt, Tibi" - Bluesos évkezdés a Végállomás Klubban
Képgaléria megtekintése2014.01.20. - 00:10 | Büki László 'Harlequin'
Január 18-án, szombaton három remek blues zenekar lépett színpadra a Végállomásban, az év első rendezvényén. A Blues Jam, a soproni Crazy Daisy Jug Band és a Cserga és Barátai Blues-Rock Band műsorát hallhatta a blues zene szépszámú elkötelezettje.
Kezdjük azzal az örömteli megállapítással, hogy a város perifériáján egy lassan zenei perifériára szoruló stílust, a blues zenét ennyien megtisztelték jelenlétükkel. A blues - ahogy az "emberközeli" klubzenéknek általában - a személyes kontaktustól "éled fel", attól, ha minél közelebb van egymáshoz zenész és közönsége.
A Végálló lehetőségei adottak, így érthető, hogy picit távolinak tűnt a színpad a küzdőtérre helyezett székektől és asztaloktól. Ez utóbbi viszont jó elgondolás volt, azaz beszékezni-asztalozni a közönségteret, sőt, a terem leghátsó traktusából is előbbre, "karnyújtásnyibbra" jöhettek volna a "bútorok". Ki a fénybe, a zeneárba. Az pedig hab lett volna a tortán, hogy a zenészek pár lépésre a közönségtől, vagy daltól függően akár a közönség közt játszanak - mondjuk egy-egy akusztikus nóta erejéig.
Mindezt csak azért írjuk le, mert a jóból soha nem elég, s amit a stílus elkötelezettjei kaptak szombat este, az egyszerre volt lélekből szóló és talán még újdonság is.
Horváth Tibi és zenekara, a Blues Jam nyitotta a bluesban rejlő szépség és finomság kibontását. Igényesen meghangszerelt, finomhangolt feldolgozásokat hallhattunk tőlük Hobótól Rolling Stones-on át, tradicionális bluesokig. A zenekar több mint tíz éve alakult Szombathelyen, a blues, a country és a 60-as, 70-es évek blues-rock dalainak értő megszólaltatói.
Amennyire önkéntelen, legalább annyira őszinte is volt Sanyi, a blues-rock koncertek már-már emblematikus figurája, aki a színpad elé húzott széken éltbe bele magát a legtöbb blues balladába. A Tisztelet Muddy Watersnek című Hobó-örökbecsű alatt pedig élete összes keserűségét, fájdalmát kiénekelte. "Ne hagyd meghalni a rakkenrollt, Tibi" - hasított bele a két szám közti csendbe, s kétségünk sincs afelől, hogy a ragyogó gitáros-harmonikás nem holnaptól lesz Csóró Lali követője... Akinek a blues az élete, azt valószínű, a dobrójával együtt teszik sírba.
A Blues Jam után egy különleges koncert fültanúja lehetett a nagyérdemű: Magyarország egyetlen jug zenekara, a Crazy Daisy Jug Band lépett a színpadra, hogy felidézze a blues gyökereit néhány házilag gyártott hangszeren keresztül. A soundcheck alatt jóféle AC/DC (Thunderstruck) muzsika boldogított, legalábbis az intrója - persze nem demizsonnal és lavórbőgővel.
A soproni banda 2007 augusztusában alakult Pénzel Péter és a Frank Hauser jr. kísérőzenekara tagjainak (Cryns János "Cini" - banjo, dobro gitár és Tujmer Zoltán - jug, lábcín) egyesülése révén. Később csatlakozott hozzájuk Peter Leitner basszusgitáros Ausztriából, valamint Schneider Gábor (lavórbőgő) és Pógyor Tamás (szólógitár).
A jug band fogalma a 20-ik század Amerikájának 20-30-as éveiben vált közismertté kezdetleges, házilag gyártott hangszerekkel és háztartásban használatos tárgyakon (demizson - jug, lavórbőgő - washtub, mosódeszka - washboard, stb) zenélő zenekaroknál. Mára a jug band-ek elterjedtek az egész világon és a stílusok is gyakran keveredtek, de egyvalami közös bennük - a zene szeretete és a jókedv megteremtése. A zenekar különleges jelenség a magyar könnyűzenei palettán - többnyire country-blues-t, a 60-70-es évek zenéit és saját számokat adott elő sajátos, jug band-es hangzásban.
Az estet a Cserga és Barátai Blues-Rock Band koncertje zárta, zenéjükben a közölni kívánt érzelmek mellett helyet kaptak a közölni kívánt indulatok is. Repertoárjukat az intellektuális, társadalomkritikus darabok jellemezték, és azok a dalok, amiket egyszerűen csak zenei értéke miatt játszottak el.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Sok koncerten sajnos nagyon gyenge a fénytechnika, gyakran félhomály van a színpadon. Olykor még a meglévő lámpákat sem kapcsolják fel, vagy a zenész az árnyékban áll.