Az élő műsorsorozatban 30 dal vetélkedik az európai döntőbe jutásért. A sorozat háromfordulós, 6 élő adásból áll, a következők szerint: 3 elődöntő, 2 középdöntő és a döntő. Az első elődöntő január 25-én, szombaton lesz, a második elődöntő február 1-jén, a harmadik 8-án. A két középdöntő időpontja február 15. szombat és 16., vasárnap, a finálét pedig február 22-én, szombaton tartják. Akkor dől el, ki képviseli Magyarországot a májusi Eurovíziós Dalfesztiválon Koppenhágában.

A 30 dalt ötös csomagokban vesszük "fülre", íme az ötödik adag!

Extensive - Help me

Orsó: A punkrock stílus, bár napjainkra jóval könnyedebb és puhább lett, mint a nagy klasszikusok, azért igenis markánsan jelen van a világ zenei kínálatában, és bár a hazai kereskedelmi rádiók méltatlanul mellőzik, ott a helye a lehető legtöbb platformon, így a Dal válogatóban is (főleg úgy, hogy már van rockabilly, hard rock meg fenyőmiki-utánérzés is...) Tinizene, jó érzékkel megcélozva a fiatalok szavazóbázisát. Nem gondolnám nyertes dalnak (persze ki tudja?), de jó kis zene, hamisítatlan, hozza, amit kell, aranyos és lelkes. Én megvettem.

Harle: Jó hangulatban talált el a dal, a refrénben pedig igazán klassz a karcosság! Minden benne van, ami a punkrock (cali-punk?) stílusra jellemző. A verseny jó lehetőség lesz a brigádnak arra, hogy megmutassa magát, a műfajt kedvelő fiatalság pedig várhatóan rátapad a mobiljára. A realitás viszont odaát van.

Fool Moon - It Can't Be Over

Orsó: Ha valaki képes zenét csinálni hangszerek nélkül, az igazán figyelemre méltó. A Fool Moon a maga műfajában kitűnő, remélem, élőben is képesek ezt a tisztaságot hozni, igaz, amit eddig élő fellépésben láttam tőlük, az hibátlan volt. A dal mondjuk a 80-es évek végi George Michaelt idézi nekem (és nem a jó oldalát), de ettől még érdekes és izgalmas lehet, hogy meddig jutnak egy ilyen produkcióval. Nekem bejön, az elképzelés miatt!

Harle: Rácz Gergő a tavalyi szólószereplés után most csapatával, a Fool Moon-nal próbálkozik. A hangbrigádot volt szerencsém már élőben is néhányszor hallani, s akinek kételyei lennének afelől, hogy egy hangszer nélküli dal nem tud hatni, azt én is, de leginkább a csapat fogja megcáfolni. A dallal mindössze egy problémám van: a refrénje nagyon hasonlít - stílusa alapján - valamelyik 80-as évekbeli west coast banda (Toto, Foreigner, Styx, REO Speedwagon) dalára. Élőben egy érdekes, különleges és egyedi produkciót szállítanak "fúlmúnék", kérdés, mennyire talál utat a közönséghez az acapella. 

Hien - The way I do

Orsó: Ismét egy angol nyelvű dal (feltűnően sok az angol az idei felhozatalban, pedig kötelezően mellékelni kellett a kiírás szerint magyar szöveget is). Hien az utóbbi időben egyre többször tűnik fel a könnyűzenei életben (ha már én is észrevettem, akkor nagyon sokszor kellett neki valóban). Személyes kedvenc tőle a Megy a lány c. R-Go-feldolgozás, amit a Hogy volt című műsorban énekelt (playbackelt), érdemes megnézni youtube-on. Egyébként láttam tőle egy élő koncertfelvételt is, meg kell mondjam, igazán meglepően jó volt. Ezzel együtt ez a dal szerintem amolyan semmitmondóra, túlságosan könnyűre sikerült (még a viszonylag fülbemászó refrén ellenére is); tud ő ennél sokkal-sokkal jobbat is, de azért szurkolok neki.

Harle: Bravó, Hien! A dal a legszebb slágerhagyományok szerint lett összeturmixolva, és igen, táncolni akarok rá a holdfénynél! A basszusmenet miatt meg satyekot lengetnek a nagy funky bandák session zenészei. Lehet, semmi extra nincs a dalban, ami jó viszont van benne, az épp a megfelelő arányban. Se nem bugyuta, se nem megfejtős, egyszerűen egy fílinges, táncolható cucc lett. A legjobb példa erre az, hogy felettébb sűrűn nyúltam a Backspace-hez...

HoneyBeast - A Legnagyobb Hős

Orsó: Na ez végre megragadta a figyelmem (hányadik dal is a sorban? A huszonnegyedik?)! Végre valami eredeti. Kellemes, tiszta női énekhang, jó szöveg, a dal sem unalmas, valami ilyesmit képzelnék el egy eurovíziós versenyben, mint alapkövetelmény. Pont annyira „vendéglátós" a refrén, hogy fülbemászó legyen, könnyen megjegyzi az ember, ezzel együtt a szöveg mégsincs tele azokkal a szokásos klisékkel, amiket úgy utálok. Plusz: magyarul szól a dal, ami már eleve pirospont nálam. Nnna.

Harle: Szöveg: csillagos ötös, már-már kispáli magaslatokkal indít a dal. Nem emelek ki sorokat belőle, pedig lenne mit. A refrén kissé sematikus, de a szöveghez passzoló drámaiság szerencsére megmarad. Nálam az első ötbe menetelős mindenképp!

Király Linda - Everything

Orsó: Himnusz ide vagy oda, azért az vitathatatlan, hogy Linda hangja és zenéje a világ élvonalát képviseli. Más kérdés, hogy mennyire képes a magyar fül és zenei élet befogadni egy magyar származású lánytól ennyire amerikai zenét? Az eddigiek alapján érdekes módon nem igazán, pedig az „eredeti" amerikaiaktól hemzseg az összes rádió, és gondolom a zenés tévék is (ha még léteznek). Ez mondjuk nem a legjobb dala, és szerintem egy kicsit talán sok is a magyar popszakmának és a Dal válogatónak ennyi Király, de ha idén nem abban a szörnyű szerelésben és hajviseletben jelenik meg a színpadon, én azért várom az élő szereplését.

Harle: Hja, kérem, régről tudjuk, hogy a sláger az, amit reggel az inas már fütyül. Én viszont "nem inas" létemre már a második meghallgatás után fütyültem. Profi munka, idemásolhatnánk Radics Giginél írtakat: tökéletes hang, a stílus által megkívánt vokálok és hangszerelés. Nem vagyok Király Linda rajongó, de ez a dal bizony az amerikai listákon simán leader lehetne. Ugyan Joss Stone is kihallik picit a dalból, a 2. percnél meg picit leül, ettől függetlenül csak gratulálni tudok hozzá! 

Véleménypárbaj IV. - Meghallgattunk 5 versenydalt - A Dal 2014

2014.01.17. - 15:30 | Orsó, BLH - Fotók: adal2014.hu

Január 25-én indul az Eurovíziós Dalfesztivál honi válogatója, A Dal 2014. Meghallgatjuk, mivel korbácsolja a közízlést a királyi tévé heteken keresztül. Popzene fogyasztási szokásainkat Eurovízió-módra konfiguráltuk, s a negyedik öt dallal folytatjuk szubjektív ostorsuhogtatásunkat a magyar zenei ugaron. A versenydalok elemzésével kedd-pénteki bontásokban, három héten keresztül jelentkezik Orsó és Harle.