Először is meg kellett küzdenem a technika minden létező ördögével: a műsor felvétele a felénél nemes egyszerűséggel törlődött, a frissen újratelepített számítógépen meg nem volt hang, bár ha lett volna, akkor sem tudtam volna újranézni az adást, és ez komoly hibája az MTVA-nak. (Miért tudta az X-faktor, sőt, még a Voice is azonnal online is elérhetővé tenni az adást rögtön az aktuális reklámszünet után?) Na mindegy, hála az ismétlésnek és a DunaWorld-nek, mégiscsak megszülethetett ez az írás.

Ráadásul ilyen módon aludhattam is egyet a dalokra (legalábbis a felére, nagyjából ennyit láttam tegnap belőle), és őszintén szólva ez nem ártott a dolognak. De nézzük csak sorjában. Az adásról nagyjából a következőket lehet elmondani:

-Novodomszky Éva a komplett ABBA zenekarnak öltözött.

-Gundi a szokásos humorral kezeli a műsort, szeretjük.

-A zsűri a szokásos, kiegészülve a remek Kovács Katival, nagyon jó választás volt.

-Csiszár hozza a formáját, a szemüvege rettenetes.

-ByeAlexet - érthető módon - nem merte vállalni a csatorna, mint zsűritagot, ezért kreáltak neki egy semmire se jó posztot, de én még ezt is soknak tartom. Szegény annyira rázza a pofonfát minden egyes megszólalásával, hogy az valami csodálatos, pedig sose bántott, de nem tehetek róla... Ráadásul az előzetes értékelései, amiket az MTVA vonatkozó (hivatalos) honlapján tett közzé, hemzsegnek a helyesírási hibáktól, de hát mindegy. Kicsi, sárga, de a miénk.

-A Kedvesem áthangszerelt verziója szól az adás teljes időtartama alatt, ami kimondottan rohadt idegesítő.

Group&Swing

És most a versenyzők:

Group&Swing: a csinos barna énekesnő igazán színpadra való, a csillogó ruha, a piros cipő és maga a dal együtt tökéletes összhangban van. Egy kicsit több élet nem lenne rossz a színpadon, de tény, hogy az éneklés tiszta, precíz. Swing standard, különösebb kihívások nélkül. Rákay Philip 400 rendkívül tehetséges, be nem jutott jelentkezőt magasztal az egekig egyetlen mondatban, Csiszár meg fogalmam sincs, miről beszél, szóval csak a szokásos.

Cserpes Laura: a bemutatkozása eredetiség-díj gyanús („Merjünk önmagunk lenni.") Gyáva kezdés, de legalább a folytatás se jobb. Nagyon hamis végig... A tavalyi éneklése ezerszer jobb volt, pedig az a dal nehezebb volt. Olyan, mintha most énekelne először, teljesen be van szegény... ijedve. Érdekes módon összevissza dicsérik, hát nincs itt füle senkinek? (Milyen lehetett élőben?)

Lil' C: a szimpatikus fiú ruhája nem annyira szimpatikus. Kicsit néha hamiska az elején, és hát a dal sem ragad meg bennem különösebben, de ez a stílus már csak ilyen. A mozgása profi, és a kezdeti bizonytalanságot leszámítva jól is énekel. Csiszár a maga sajátos stílusával együtt korrekt és őszinte, Kovács Katit meg egyszerűen imádom.

Oláh Ibolya: sajnálja a tehetségkutatósokat, valószínűleg ő aztán tudja, hogy megy ez. A haja botrány, de ezen kívül nem igazán tudok rá rosszat mondani. Ő NEM hamis, az eddigiek közül talán a legjobb, egyedi, izgalmas, gyakorlott. Lám, lehet úgy is élő a dal, hogy szinte meg se mozdul benne az előadó. Nekem bejön ez a dolog, lássuk meg.

Extensive: a maguk 13 éves átlagéletkorával nagyon aranyosak. Az ének viszont egy punkrock bandában létfontosságú (hol nem?), ezen még van mit javítani. A kezdés harmatgyenge, és a folytatás is, bár élőben fellépni a Blink182 se nagyon tud, szóval még lehet majd itt akármi, csak gyakorlás kérdése. Egyelőre fejsimi és respect. (Azért azt megkérdezném, hogy hol hallhattuk őket olyan sokat rádióban itthon és külföldön???)

Marge

Szabó Leslie: sajnos nekem ő sem annyira nagyon kedvencem, eleve mi ez az angol név...? Mi a baj a „Laci"-val? A bemutatkozása egy csőd. A dal eleje egyértelmű No Doubt, utána meg Quimby egy kis Cseh Tamással fűszerezve. A vérpumpagépet képtelen vagyok megbocsátani, már épp próbálnék belefeledkezni a dalba, isten tudja, még meg is hatódnék, de ennél a szónál mindig röhögnöm kell, és vége a varázsnak. Az éneklés amúgy rendben van, igaz, viszonylag keveset is kell benne teljesíteni, és ez a teátrális műszomorúság nem tetszik. A zsűrinek viszont igen.

Hien: ez az egyik olyan dal, ami sokkal jobban tetszik élőben, mint a felvételen. A lány bizony jól énekel, és legyen ez akármilyen popos műfaj, igenis jó, ez a dolog működik, talán tényleg lehetne egy kicsit dögösebb, erősebb. Az ének tiszta, a kiállás profi, a stylistnak jár egy feketepont azért a derékra tekert ingért, plusz a szörnyű cipőért. Kevesebb tűsarok = több mozgás = több élet a színpadon!

Depresszió: hmm-hmm. Csak a zene, mi? Ebben a műfajban alapvetően teljesen ismeretlen a félplayback, ezzel a srácok se nagyon tudnak mit kezdeni, ez kicsit le is vesz az energiából. A szöveg átírását meg egyáltalán nem tudom megbocsátani. Ha tökös rocker lennék, én bizony beüvöltöttem volna élő adásban azt a „kurvák, kokain"-t, bár az is igaz, hogy az új szöveg jobb - akkor meg miért nem ezt írták eredetileg is? Kicsit álszentté vált nekem ez így, de ettől függetlenül én igenis szívesen látnám őket az Eurovízió színpadán, tessék odazúzni a többi ország arcába, bakker.

Marge: aranyos, szimpatikus, baba a babában. Tiszta, szép éneklés, teljesen rendben van, na ez is egy olyan dal, ami most sokkal jobban bejön, mint eddig. Jól jönne ő is az Eurovízión, mert ha mondjuk nem zúzás, akkor viszont nyugi, béke, kedvesség, szépség - ez pedig Marge. A háttértáncost külön kiemelném, elképesztő dolgokat művelt a színpadon. Remek produkció.

A továbbjutók

Király Viktor: a dekoratív vokálszekció igencsak jó ötlet, a gitárt azonban nem értem, de mindegy. Ő ilyen, nekem ez kicsit limonádé, de a Jazzy rádión bármikor szívesen meghallgatnám bármelyik dalát, mert akárhogy is, de a srác teljesen profi. Remekül énekel, jól mozog, a dal ugyan nem slágeres, pedig egy olyan igazi vérbő sláger jól jönne neki is most már. Saját magát hozza, és ez kifejezetten jót tesz a produkciónak. Mondjuk a maximális pontszámot nem értem, de hát ott a stúdióban biztosan mást hallanak, mint itthon.

A mai extra produkció Kovács Kati, és a viaszbábu kinézetű Bereczki Zoltán, aki nem értem, hogy került ide, de hát lássuk, mit tudnak együtt. Reményeink, miszerint élőben hallhatjuk őket, szerencsére beteljesülni látszik (kedves X-Faktor, nyugodtan példát lehet erről venni), és igenis nem baj az, ha néha picit megbicsaklik a dolog, nem ront, inkább emel a produkción.

A továbbjutók pedig: a zsűri döntése alapján a középdöntőbe jutott Király Viktor, Marge és Szabó Leslie. A közönség szavazatai alapján újra hallhatjuk majd Oláh Ibolyát, a Group&Swing-et és a Depressziót. Érdekes felhozatal lesz, annyi biztos, de ahogy az elején is írtam, szinte bárkit nyugodtan továbbjuttattam volna innen, talán Cserpes Laura és a fiatal Extensive az, akiken kicsit jobban elgondolkodtam.

Az eddigiek alapján elmondható, hogy a sok ismert arc mellett vannak kevésbé ismert, ám általában remekül teljesítő, jó színfoltot biztosító előadók is, továbbá végre nem a himnikus, nagyívű dalok versenye ez, hanem többségében a vidám, egyszerű, nem nagyot akaró, inkább hangulatot adó műveké. Jónak tartom ezt az irányt, sokkal színesebb a kínálat, mint eddig. Persze még 20 dal - és 5 adás - hátravan. Találkozunk jövő héten!