Szeretném hangsúlyozni már így rögtön a cikk elején, hogy mint mindenki, én is kizárólag szubjektív véleményt írok le mind az előadókról, mind a műsorról magáról. Köszönöm mindenkinek, aki kommentel, és tegyétek ezt továbbra is, de szeretném nektek megtakarítani az időt és fáradságot azzal, hogy jelzem: nincs értelme ízlésbeli különbségeken vitázni. Nekem ez így tetszik vagy nem tetszik, másnak meg máshogy. Ez bizony, kedves barátaim, a világ egyik nagy és érdekes tulajdonsága, hogy tudniillik nem látjuk egyformán a dolgokat. Kár ezért szidni, ócsárolni, vagy veszekedni. Örülök, ha nektek pont az tetszik, ami nekem nem, így kerek a világ, és ettől szép az élet.  

A mai hangulatot sajnos részemről az alapozta meg, hogy ellopták az autónkat, de hát welcome to Budapest... Izgulva várom a holnap estét, mert azon túl, hogy a második középdöntőt élőben nézhetem, fogalmam sincs, hogy fogok utána hazamenni. Mindenesetre most inkább próbáljunk meg a műsorra fókuszálni. Sok újdonságot ugyan nem láthattunk-hallhattunk, de itt már szűkül a kör, és egyre közelebb kerülünk ahhoz az egy személyhez vagy csapathoz, aki végül magyar színekben indulhat Dániában (NEM Norvégiában...) a versenyen.

Ma este a szürke és rózsaszín a divat, továbbá Harsányi Leventét szerintem HASányinak kéne hívni (vagy más fazonú pólót adni rá). Szerencsére nagyon gyorsan elkezdődik a verseny, nem nagyon húzzák az időt, rögtön belecsapunk a Mystery Gang-gel a lecsóba.

A rockabilly hazai úttörői nagyon jó fejek, a párducminta és a tetkók egyesítése pedig kifejezetten jól sikerül (láttunk már ilyet, emlékszünk a Fiestára?). A produkció jobb, élőbb, hitelesebb, mint az elődöntőben. Ha bejutnának a döntőbe, azért örülnék, mert a közönség így megmutathatná, mennyire szereti őket. Márpedig a közönség szereti őket!

Joni ezúttal valamivel szintén jobb, mint múltkor, de sajnos a bizonytalanság még így is szembe (fülbe)ötlő. A mély hangok továbbra sem jönnek ki jól, a magas hangok szintén nem teljesen tiszták. Az erős háttérvokál segít a dalon, és összességében erőteljesebb, jobb az előadás, mint a legutóbb, de azért gondoljunk bele, egy Christina Aguileránál, egy Whitney Houstonnál, egy Király Lindánál vagy akár Radics Giginél nincsenek ilyen izgalmak, hogy „jaj, csak kijöjjön az a hang". Nos amíg a hallgatóságban ilyen gondolatok felmerülnek, addig még gyakorolni kell, ettől függetlenül az ígéret igenis benne van ebben a lányban.

Király Viktoron nagy a nyomás a múltkori max pontszám miatt... Mondjuk az tuti, hogy sok nézőt megnyerne magának a sármos, laza, bulis fiú Dániában is. Nekem ezzel együtt az elmúlt hetekben rengeteg dal eszembe jutott valahonnan a tudatalattimból, Bogi, Polyák Lilla, Cserpes Laura, sőt, még a Bülbüls is, de ez a dal semmilyen szinten nem ragadt meg bennem. Érdekes, nem? Szóval profi, remek, meg minden, de... mégis itt van az a kis „de"... (És könyörgöm, csináljatok valami másik frizurát neki!!!) Elképesztőnek tartom a 39 pontot, a zsűri minden befolyásával Viktort akarja Koppenhágába küldeni.

A Group&Swing múltkor elsőként lépett színpadra, ez talán egy picit le is nyomta az előadásukat, viszont most sokkal lazább, dögösebb, és továbbra is pontos, tiszta, remek a produkció. A pici baki a végén belefér, és az ének értékéből semmit nem von le.

A 17 éves Bogi az egyik legmagabiztosabb előadó, és ez nagyon komoly előny az ő esetében. Amit énekel, az (tőle) hiteles, és az elmúlt hetekben ezt énekelgettem a legtöbbet, tehát akárhogy is nem jött be első hallgatásra, mégiscsak megtalált. Gondolkodás nélkül továbbjuttatnám, sőt... Egyetértek a jó pontszámokkal! Hajrá!

A Depresszió szerintem komoly előnyben van a versenytársakkal szemben, hiszen ebben a mezőnyben 29 popszám versenyez egyetlen rockszámmal, nyilván így oszlik meg a szavazóbázis is. Ha a rockerek ma összeszedik magukat, bizony okozhatnak meglepetést! Mondjon bárki bármit, legyen bármilyen műfajidegen a dolog, kurvák meg kokain ide vagy oda, azért mégiscsak odabaszna, ha ők jutnának ki a versenyre! A rock az rock, tessék tehát szavazni (merthogy a zsűri nyilván nem fogja őket továbbvinni).

Sajnálom, de Szabó Leslie vérpumpagépe mindent lelő, ami nekem ebben a dalban amúgy nyugodtan tetszhetne. Ez van. Egyetértek Csiszárral.

Radics Gigi új ruhában tündököl, és még bombasztikusabban énekel, mint múltkor. Az egyszer biztos, hogy ma Magyarországon nem biztos, hogy össze tudnék szedni 5 énekesnőt, aki így énekel. Neki aztán nincs gondja se a mély, se a magas hangokkal, ráadásul dekoratív, de nem közönséges, kedves, de abszolút magabiztos, ha kell, szexis, ha kell, érzelmes... Világszínvonal. Kár, hogy a dal olyan, amilyen - nem ide való.

A New Level Empire sokkal bátrabb, mint legutóbb, nagyon helyes. Jobb is lett az ének. Az igazat megvallva annak ellenére, hogy én ezt a dalt végtelenül közhelyesnek, ezerszer hallottnak és elcsépeltnek tartom, az előadók szimpatikusak, és tény, hogy az Eurovízió-színpadon abszolút el tudnám őket képzelni.

A zsűri Király Viktort és Bogit szavazza be a döntőbe (tehát őket már biztos, hogy látni fogom élőben is).

A mai úgynevezett extra produkciót még leírni is félek. A magyar köztévé valaha volt legrosszabb mélyrepülését láthatjuk, amennyiben az önmagában is gáz Hooligans együttest a világon szerintem a legtöbbet kifigurázott Korda Györggyel küldik ki egy kis playback-duettezésre. Erről talán szót se többet. (Lady N forog a képzelt sírjában.)

Végül nagy nehezen megszületik a közönség döntése is: a New Level Empire és a Depresszió jut be a döntőbe. (Mondtam én, hogy lehetnek itt meglepetések!) Én mondjuk előbbi helyett a Group&Swinget vittem volna tovább már Király Viktor helyett is, de hát ez van. Aki teheti, menjen el koncertjükre.

Holnap este pedig a stúdióból tudósítok a maradék 9 fellépőről - vajon mit hallani ott, és mit hallani itt? Nos én meghallgatom ott, aztán hazajövök, és ellenőrzöm felvételről, hogy van-e eltérés Pál Dénes szemeiben, vagy Oláh Ibolya rekedtségében. Jó éjt!

Kapcsolódó írásunk:

„A zsűrinek zsűrni kell." - A Dal 2014 - 3. elődöntő

 2014.02.09. - 12:30 | Orsó - Fotók: mtv.hu

Az elődöntők közül az utolsóban végre eldől, kik jutnak a középdöntőbe (így viszont önző módon már azon is gondolkodunk, hogy kiket látunk majd a stúdióban, élőben). Eurovíziós szemüveggel és „fülüveggel" nézve, hallgatva a dalokat, újfent elmondható, hogy stílusban, műfajban, megjelenésben és mondanivalóban is elképesztően vegyes az idei 30 dal. Hogy ki lesz a befutó, az majd újabb három adás múlva dől el, de azért itt is voltak érdekességek.