Pontosan érkezem az MTVA jól működő gépezetébe: 18.15-kor becsekkolás, gyors, kedves fogadtatás, gördülékeny bebocsátás (öröm, hogy nem kell kint az esőben várakozni). Mindenki lehengerlően udvarias, úgy látszik, a köztévé valóban ad az ilyesmire, a magam részéről ilyen biztonsági szolgálatot kívánok mindenhova. Táskaátnézés, még szerencse, hogy kitisztítottam otthon, hurrá.

18.30-ra bőven bent vagyok a stúdió mögött, még nem engednek be, de majd szólnak. Mosdók elérhető közelségben, részletes program felragasztva mindenhova, különösebb tájékoztatás ugyan itt nincs, de ezernyi stábtag rohangál fel-alá, bárkit bármivel megszólíthatsz, azonnal segít, kérdez, útbaigazít. Közben feltűnik Harsányi Levente és Gundi is, előbbi sokkal jobban néz ki élőben, Gundi meg hát... még jobban, ha ez lehetséges. A női mosdó körül tizenéves lányok megdöbbentő sminkekben és ruhákban, övszerű szoknyákkal, gigantikus cipősarkakon - még szerencse, hogy én nézni jöttem, nem látszani.

A stúdió körül egyre nagyobb nyüzsi, szaporodik a tömeg, de amúgy béke, nyugalom, türelem. Keresek egy nyugis sarkot, ücsörgök, nézelődöm, hallgatózom, mindenki néz mindenki arcába, hátha valami ismert emberrel találkozik, de szerintem ők már bent vannak, vagy épp máshol. Közben azért hátulról előkerül Dér Heni, fotózzák, interjúvolják, gyönyörű, magas, karcsú, hmm.

18.55-kor beengednek a stúdióba, remek helyet találok magamnak egy lépcső és egy végig üresen maradó szék között, középmagasságban, a keverőpult mögött. Ugyan nem túl kényelmes az ülés, de legalább mindent jól látok. A stúdió ahhoz képest, hogy mekkorának látszik a képernyőn, meglepően kicsi, de azért befér nagyjából 200 ember. Mögöttem mélyen kivágott, testhezálló felsőkbe öltözött fiatal fiúk Zsédáról meg Loláról társalognak, nem az a tipikus férfibeszélgetés, erősen affektálásrekord gyanús.

19.30-ra már le is megy a mai extra produkció előfelvétele. Rögtön elsőre tökéletesen sikerül, ez minden bizonnyal ritka, hiába, Fenyő Miklós és Szabó Kimmel Tamás profin nyomták. (Csak hogy világos legyen: az előfelvétel nem azt jelenti, hogy playback az extra műsor, egész egyszerűen az élő énekléses produkciót felveszik, és magát az egész videót adják le majd a kellő helyen. Ez nyilván egyrészt a hibák kiküszöbölése szempontjából fontos, másrészt a sztárvendégnek sem kell órákig várakoznia a nyüzsgésben.)

Az előfelvétel után szusszanás, lehet folyó ügyeket intézni - és kell is, ugyanis 20.15-től se ki, se be, és a stúdióban nem lehet étel-ital nálad. A figyelem középpontjában már nagyjából 19.15-től Simicz Sándor (tévés mindenes, színész, műsorvezető, szerkesztő, vágó, stb. ) áll, aki az est folyamán végig „porondmesterkedik". Ez fontos feladat, hiszen egyrészt a tudnivalókat ő mondja el (kapcsold ki a mobilt, mikor mi történik, stb.), másrészt a szükséges helyeken ő irányítja a reakciókat is. Nem konkrét, erőltetett, mesterséges tapsoltatásra gondolok, hanem pl. amikor a felvett műsorról „átcsúszunk" élő adásba, nyilván az ott már felvett közönségreakciót, tapsot élőben is folytatni kell, hogy lecsenghessen. Egyébként a „kötelező" helyeken kívül (pl. a műsorvezetők, vagy sztárvendégek érkezése, valamint ByeAlex bejelentkezései) a közönségreakció teljesen spontán, tehát az egyes versenyzők, jó pontszámok, vagy itt-ott megcsillanó poénok után nincs semmilyen irányítás, nincs felvillanó lámpa, vagy bármi hasonló. Mindenki „Sanyi"-ja végig tájékoztat minket mindenről, és meg kell jegyeznem, hogy remek formában van, biztosan sportol, vagy ilyesmi.

A technika nagyon komoly, fényszórók minden mennyiségben, operatőrök, stábtagok mindenütt, az egyes számok közti átállás nagyjából 5 másodpercet vesz igénybe úgy, hogy néhol konkrétan zongorát kell ki-be cipelni. Ennél valószínűleg csak a Forma 1-es kerékcsere gyorsabb. Minden nagyon begyakorolt, gördülékeny, ezáltal mi, nézők remekül szórakozunk, nem kell izgulni, hogy valami balul sül el. Néha ugyan izgulunk, hogy a fejek felett ide-oda csapongó kamerák nehogy fájjanak valakinek, de ha a néző ülve marad, gond nem lehet. Érdekesség, hogy a zenészek, akiknél hangszer van a színpadon, élőben is zenélnek, nem csak imitálják, csak ez persze a közvetítésben nem hallatszik, ellenben a stúdióban igen.

20.15-re mindenki a helyén, lassan indul a visszaszámlálás. A zsűritagok is megjelennek, először Kovács Kati, aki nagyon kedvesen, integetve köszön mindenkinek, aztán Rúzsa Magdi jelenik meg csodás barackszínű ruhában. Csiszár Jenő szemüvege élőben is feltűnő, Rákay Philip meg ugyanolyan, mint mindig. A hangpróbán többször elhangzik a Boci-boci különböző verziókban, szavalva, énekelve, Csiszár viszont igazán humoros és udvarias.

Végül kezdünk, megjelennek a műsorvezetők, Novodomszky Éva ruhája nagyon szép, egyébként általános tapasztalat (és nyilván nem mondok újat), hogy mindenki sokkal karcsúbb és nagyrészt alacsonyabb, mint amennyire a tévéből gondolná az ember. Rövid felvezetés után érkeznek a versenyzők.

A Muzikfabrik nyitja a ma estét, és meg kell mondjam, hogy így élőben óriási különbség van a hangzásban. Az akusztika remek, a hangosítás tökéletes, majdnem táncra perdülök, pedig ez a szám otthon egyáltalán nem is tetszett. A srác hangja marha jó, és az időközben teljes jogú taggá avanzsált énekesnő is szuper (utólag a tévés felvételt nézve érdekes módon hallottam némi hamiskát, ez ott, a stúdióban egyáltalán nem hallatszott, és sokkal jobb arányban volt a két énekhang a zenével). Egyetértek a zsűri véleményével, nem tudom, hogy működne ez a dal Dániában, ezzel együtt érdekes próbálkozás.

Nagy kedvencem, Polyák Lilla nem csak a tévében gyönyörű, és eszméletlen jól énekel. A dal ugyan nem tetszik, de a hangja ennek ellenére teljesen magával ragad. (A mögöttem levő fiúcskáknak is tetszik.)

A búgó hangú Pál Dénes esetében csak most látszik, mennyire vékonyka is tulajdonképpen. Egyedi, mély hangja a dal elején hihetetlenül jól szól, igaz, a későbbi magasabb fekvésű részek nem érvényesülnek annyira. A dal végére kicsit elengedi magát, ott megint jobb lesz a produkció. Kétségtelenül színpadra való fiú, jól mutat, jól viselkedik, ezzel együtt szimpatikus és szerény, kicsit mintha meg is lenne illetődve, viszont jópofán osztja Csiszárt. Várható volt a magas pontszám, bár még bármi történhet.

A HoneyBeast-et nagyon vártam, ők talán az a csapat, akiket érezhetően mindenki szeret: a folyosókon is mindenkinek volt hozzájuk egy biztató szava, és a közönség is egyként tapsol nekik a szám elején és végén is. Jó produkció, erős, tiszta, határozott, nem reszketős, Zsófi sokkal magabiztosabb, mint legutóbb. Működik ez a dal, én is nagyon megkedveltem. (Itt is meg kell jegyeznem, hogy a ruha és maga Zsófi is százszor csinosabb, jobban mutat, mint a tévéképernyőn.)

A most már nagyon pocakos Marge a következő versenyző, aki pici, de szimpatikus és aranyos. Jól énekel, remekül szól (amit a visszanézett közvetítés egyáltalán nem ad vissza), szép, telt, erős hangja van, még ebben a puha, kellemes dalban is. A táncosnő még elképesztőbb, mint eddig, bár egyet kell értenem a zsűri véleményével, érdemesebb lenne ezt a színpadképet átgondolni, valamint a lámpát nem egészen értem Marge tenyerében.

Kállay Saunders Andrásnak olyan tökéletes hangja, olyan kellemes orgánuma van, hogy nem is értem, mit keres még ebben az országban. Elképesztő. Ez tévén át is működött, de így egyenesen megdöbbentő. A fiú emellett nagyon profi, nem tudod róla levenni a szemed, végig betölti a színpadot, fenntartja a feszültséget. A végén kicsit feszélyezettnek tűnik, ő is az a nyugodtabb típusú előadó, mint Pál Dénes. Egyetértek a maximális pontszámmal.

Aki szintén sokkal csinosabb élőben, az Oláh Ibolya. A haja így is brutális, de hát akinek ez tetszik, hát legyen (legalább nem az a félrezselézett egyenfrizura, mint a fiúknál). Komoly karakter ez a csaj, és bárki bármit mond, ez bizony jó produkció. Judy Garland és Edith Piaf jut eszembe róla így első blikkre, mint olyan személyiségek, akik a színpadon voltak igazán elemükben, és közben szinte egész életükben komoly problémákkal küzdöttek. A zsűri persze nem tolerálja a megmondást, de nem is vártunk mást.

A Fool Moon teljesítménye bizony komoly, érdekes módon pont Rácz Gergő tűnik a legsúlytalanabbnak, és ezt nem a személyes érzéseim mondatják velem. A dal és az előadás együtt működik, legalábbis itt és így. Jó ez a csapat, minőségi, intelligens zenét csinálnak. A kapott 38 pont Pál Dénessel jelent holtversenyt.

Utolsóként láthatjuk ma este Dér Henit, akiről már korábban is megállapítottam, hogy sokkal jobb csaj, mint amilyennek a tévében látszott. Nagyon jól énekel, nagyon dögös, erős, élő, izgalmas, és külön kiemelendő a kivételesen erős háttérvokál. Gyönyörű vokalistái vannak, akik fantasztikusan énekelnek. Részemről egyetlen kivetnivaló a produkcióban, hogy végig izgulok, nehogy felugorjon a ruha Heni köldökéig (hímnemű nézőtársaim közül többen valószínűleg az ellenkezőjéért imádkoznak). Nem tartom jónak, ha az előadó külseje elvonja a figyelmet a teljesítményéről. A háttérben ráadásul két ByeAlex táncol, ami minimum érdekes. A zsűri szőrözését a zokni-dologról egyáltalán nem értem, már a múltkor is furcsa volt, most meg egyenesen fölösleges kötözködésnek, sőt: kissé álszentnek találom, de hát mindegy. Heni jól tette, hogy nem változtatott emiatt szöveget. Kedves zsűri, leírom, hogy mindenki lássa: ZOKNI, ZOKNI, ZOKNI, ZOKNI, ZOKNI, ZOKNI, ZOKNI, ZOKNI... Elég lesz?

A zsűri Kállay Saunders Andrást juttatja tovább első helyen, a második helyért küzdő két versenyzőből pedig a Fool Moon csapatának szavaz bizalmat. Jó taktika, hiszen Pál Dénest is magas pontokkal jutalmazták, de valószínűleg ők is arra építenek, hogy az ő szavazóbázisa népes, így bőven van esélye a döntőbe jutásra. Szegény Dénest azért sajnálom, láthatóan nem erre számított.

A szavazás idejére, illetve persze az extra produkció időtartamára a stúdióban kis lazaság megengedett, sőt, még akár mi is szavazhatunk, itt tehát oldódik a mobiltilalom. A művészmegőrzőben is érdekes dolgok történnek, az énekesek mindenféle fura fogadalmakat tettek, hurrá. Bogi metált fog hörögni, Kállay MEDLIT (értsd: egyveleget) készít, a Fool Moon meg nyilván valami gigantikus méretű zokniba öltözve cselezi ki az „egyszálzokniban" éneklést, amihez hasonlót mintha láttunk volna nemrég az X-Faktor kapcsán.

Nos megszületik a döntés, a közönség nem meglepő módon Pál Dénest, illetve nagy örömömre a HoneyBeast-et juttatja tovább.

Vége főcím, taps, levezetés, ruhatárnál várakozás, busz lekésése, másfél km gyaloglás, fél óra várakozás a hidegben... de azért azt hiszem, megérte. Szombaton az utolsó felvonásra visszatérek, reméljük a legjobbakat.

Az első középdöntőről itt írtunk:

„Ólédienn" és társai - A Dal 2014 - 1. középdöntő

2014.02.16. - 14:00 | Orsó - Fotók: mtv.hu

A zsűri Király Viktort és Bogit szavazta be a döntőbe és nagy nehezen megszületett a közönség döntése is: a New Level Empire és a Depresszió lépett tovább. Előbbi helyett a Group&Swinget szívesebben láttuk volna továbbjutóként, már Király Viktor helyett is, de hát ez van. Aki teheti, menjen el koncertjükre. Holnap este pedig a stúdióból tudósítunk a maradék 9 fellépőről - vajon mit hallani ott, és mit hallani itt? Nos meghallgatjuk ott, aztán hazajövünk, és ellenőrizzük felvételről, hogy van-e eltérés Pál Dénes szemeiben, vagy Oláh Ibolya rekedtségében.