Március 5-én 18 órakor nyitotta meg Tóth Gergely operatőr Benkő Péter fotókiállítását a Cafe Frei-ben. A festői szépségű modellről, Jachimek Anettről festményszerű képek születtek. A frizura Katona Zoltán, a smink Markó Éva munkája. A kiállítás egy idea mentén valósult meg. Egy olyan idea mentén, ahol érzékeny nászra lépett a fotográfia valóságteremtő formanyelve és a múlt egyik művészeti kora, a barokk megelevenítő inspirációja. Benkő Péter kiállítása ebbe az új világba kalauzolta el minden szépre érzékeny látogatóit. 

Vaskarika: Míg a legtöbb fotós a "való világot" fényképezi, s ezt tárja a nyilvánosság elé, addig a mostani tárlatod témája egy fantáziaszülemény, egy időutazás a barokk korba. Mi volt a motivációd?

Benkő Péter: A barokk kori időutazás egy sorozat első része, amely egy közös ötletelés alapján került első körben megvalósításra. Motivációként valami olyasmit szerettem volna viszontlátni a képeken, ami a hétköznapi munkáinkból nagymértékben kimarad, mert legtöbb esetben a megrendelőink igényeit kell megvalósítani - kevés művészi szabadsággal. Ebből kiindulva gondoltunk egy olyan sorozatra, amelyben mindazokat a jegyeket viszontlátnánk az elkészült művekben, melyek eddig is a fejünkben éltek, de nem kerültek rögzítésre.

A legtöbb fotós "magányos harcos", fotósleseket állít, naplementére vagy napfelkeltére vár, ha pedig dokumentarista, akkor például arra, hogy összedőljön egy gyárkémény, vagy az utolsókat zakatolja egy szövőgép. A te művészeted csapatmunka. Fodrász, sminkes, stylist, modell, megfelelő helyszín, s ha minden klappol, akkor jössz te. Instruálod őket, hogy mit szeretnél viszontlátni, vagy szabad kezet kapnak a koncepcióhoz az előkészítésben?

Itt szeretném mindenképpen megemlíteni Markó Éva sminkest, Katona Zoltán fodrászt, Tóth Gergely filmest, akikkel ez a fantáziaszülemény létrejöhetett. Mind az ötletelésből, mind a szervezésből nagymértékben kivették a részüket.

A fényképészet minden műfajának megvannak a nehézségei, ahogy annak a területnek is, amit képviselnek képeink. Nagyon jó csapat és összhang kell ahhoz, hogy a képeken visszaköszönjön mindaz, amit elképzeltünk. Megbeszélések alkalmával mindenki hozzátesz és elvesz a képek tartalmából, míg kialakul egy közös kép mindenkiben, de mindezt felülírva még a fotózás napján is változnak az összetevők. Ilyenkor nagyon sok mindent kell beszerezni kellékként és mindent egyeztetni időben is, hogy aznap már csak a kreativitás szelleme foglalkoztasson minket - értve ezen mindenkinek a saját területét.

Mikor elkészül a haj és a smink, akkor az összkép dönti el, mi az, amin esetleg változtatni kell. Instruálni főleg a modellt szoktam, akivel megbeszélem, mit szeretnék viszontlátni tőle a fotókon. Anett, aki a Trend Attack modellje, nagyon jó karakter volt mindahhoz, amit szerettünk volna viszontlátni a képeken.

Minden jó fotó fejben dől el. Előre kigondolod egy-egy projekt során, mit és hogyan szeretnél megmutatni, vagy helyben is megszületnek benned képek, perspektívák, amik az előzetes koncepcióban nem?

Amikor éppen az ötletelési fázisban vagyunk, már kialakulnak a látványok a fejünkben, amelyek még csak formálódó képek, és végső formájukat nyomatok alakjában érik el. Ezért általában sokat formálódik minden, mire egy koncepció megvalósításra kerül.

Hogyan választasz helyszínt? Saját élmény, emlék alapján vagy ajánlják mások? A Baroque Image fotói hol készültek?

Ehhez a projekthez a kőszegi Zsidó templomot választottuk. A helyszínválasztás mindig nagyon nehéz, sok mindennek kell megvalósulni ahhoz, hogy klappoljon a környezet, és előbbre vigye a képek hangulatát. Gergő barátom hívta fel a figyelmemet erre a helyszínre, amely sajnos nagyon elhanyagolt volt, de éppen ez a környezet illett bele a koncepciónkba.

Abban biztosan egyetértünk, hogy nagyon szemet vonzó a tárlat, nemcsak a témája, hanem a monumentalitása és az esztétikája kapcsán is. Nézted a látogatók reakcióját, hogy mit váltott ki belőlük?

Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, kaptunk. Mindez egy jó inspiráció ahhoz, hogy folytassuk a sorozatot, amely majd egy újabb múltbéli korszakot tár elénk. Nagyon sok munkánk van benne, még a nyomatanyag kiválasztása is nagyon átgondolt volt. Nem hiszem, hogy a képeket megnéző közönség látott már hasonló eljárással készült nyomatokat. Érdekessége, hogy a nyomat egy bizonyos szögből bejövő fény hatására fémes hatást kelt.

A fotós századmásodperc alatt "festi meg" művét, míg egy festő olykor hónapokat, éveket is eltölt vele. Ráadásul a fotósnál ismeretlen az, hogy félbehagyja. Mondhatjuk, hogy (fény)festő vagy, digitális eszközökkel?

Ha a kérdésedet úgy nézzük, akkor ténylegesen a másodperc tört része alatt készül el a fotó, amely már magában hordozza a stílust, de még a nyomat elkészítéséig több munkafolyamaton megy keresztül. Az elejétől a végéig digitális eszközökkel dolgozom, amelyek a fény megmunkálására születtek. Ebből kiindulva hívhatjuk fénnyel festőnek magunkat. Azonban be kell látnunk, hogy a festészet egy teljesen más műfaj, és véleményem szerint a fotográfiának van akkora múltja és méltósága, hogy ne kelljen semmilyen más művészeti formához hasonlítani ahhoz, hogy értelmezhetővé váljék. Így bár értem a fényfestő kifejezést és a benne lévő mögöttes tartalom hízelgő a számomra, de legszívesebben mégis csak fotográfusnak nevezném magam.

Ha létezik fotós ars poeticád, irányelved, az hogy szól?

Barátom és kollégám szavaival élve van egy nemes feladata a fotográfusoknak, hogy "képesek legyünk a szépet és az idealitást olyan módon megragadni, hogy visszamutasson az eredeti látási minőséghez."