Hegyi Csaba
festőművész

Fogalmak és tárgyak alapvető jelentéseinek elemzéséből, a jelentések és jelek feszültséggel teli kombinálásával jöttek létre első alkotásai. Nincsenek privilegizált eszközei, anyagai és technikái. Éppen annyira veszi igénybe a fotót, mint az olajfestés hagyományos anyagát és módszereit, vagy a konceptuális művészet fogalmi eszköztárát. Műveiben a festői jelzéseket gyakran szövik át írott szövegek, logikai karakterű levezetések, definíciók. 1990-ben elnyerte a Tatabányai Városi Tárlat fődíját. 

<object width="420" height="315"><param name="movie" value="//www.youtube.com/v/iFpMaaqrPSs?hl=hu_HU&amp;version=3"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="//www.youtube.com/v/iFpMaaqrPSs?hl=hu_HU&amp;version=3" type="application/x-shockwave-flash" width="420" height="315" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true"></embed></object>

Kósa János
festőművész

Szövegeket, vonalas rajzokat és figurákat használó korai műveire a képtárgy gyakori átfestése, részleges lefedése és az intenzív fakturális hatások jellemzőek (Cím nélkül, 1990). A 90-es évek közepétől a klasszikus festészet formanyelvét és stílusát idéző figurabeállításokat, tárgyegyütteseket, megvilágítást és színhasználatot a tudományos-fantasztikus filmekből, a virtuális valóság és a cybertér populáris ábrázolásaiból ismert motívumokkal kombinálta festményein (Az infravékony réteg közelében, 1996; Hackerek, 1997; Összeesküvők, 1997). A figurák és a klasszikus művészetből vett keretmotívumok ábrázolásában a reneszánsz és a barokk festészet stílusa és a fotorealizmus imitatív hűsége, az ezredvégi témák ábrázolásában pedig a műszaki rajz vagy a számítógépes grafika technikai képének rajzos megjelenítése érvényesül. A fantáziaelemekkel keveredő festészeti toposzok sajátos pszeudomitologikus műveket eredményeznek.

Bordács Andrea
esztéta   Képzőművészeti kritikái, tanulmányai 1995 óta jelennek meg a szakmai folyóiratokban, 1997-től az Új Művészet olvasószerkesztője, szerkesztője, számos kötet, katalógus szerkesztője (pl. Street art szám, Enigma). A Műcsarnok kurátora és szerkesztője, 2006-tól az Ernst Múzeum munkatársa, majd a galéria bezárásáig a Dorottya Galéria vezetője volt. Jelenleg a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense.

Fő kutatási területe: a Fluxus, a kortárs művészet - különösen a hazai az orosz és a kínai, a nőművészet, az erotika és szexualitás a kortárs művészetben, a magaskultúra és tömegmédia határterületei, a digitális művészet, a portré és a művészek önreprezentációi, a kortársa kortárs művészetelméletek.

Nagy Csaba
grafikusművész

Pályája kezdetén nyomott grafikai lapokat készített. Érdeklődése - megőrizve alapmestersége iránti kötődését - fokozatosan a plasztikai, térbeli problémák, installációk felé fordult. A fa inspirálta vonzalom geometrikus metszeteire, a fadúc használatára vezethető vissza, amely társul az ősi kultúrák ébresztette érdeklődéssel. Festett, égetett falapokat vés, karcol, alakít lapos reliefekké vagy kultikus hatású téri építményekké. A körvonal esetlegességeit a motívumok belső, mértanias rendjével ellensúlyozza, soha nem az anyag természetes megjelenésének rovására. Tárgyegyüttesei eredendően mágikus jelleget hordoznak.