A foglalkozások elméleti szakaszának fő célkitűzése az analóg és a digitális fotográfia különbségeinek feltárása volt. Erre az irányvonalra lettek felfűzve azok a fotótörténetileg fontosabb események, kísérletek, amelyek segítségével körvonalazhatóvá váltak a két szemlélet közötti értelmezési eltérések. A felvetett témából adódóan nem csak a technikai eljárások jellegzetességeinek a bemutatását tartottuttuk fontosnak, hanem az abból fakadó, alkotói magatartás körvonalazása, ismertetése is a cél volt.

Az elméleti szakaszban nagyobb hangsúlyt fektettek az analóg fotográfián belül azokra a jellegzetességekre, amiben a kéz szerepe nagyobb hangsúlyban van a fényérzékenységen alapuló eljárások során. Itt elsősorban azokat a kontakt módszerrel létrejött fotókat elemeztük, amiben megszűnik a fizikai kapcsolat a fényérzékeny felület és a leképezendő tárgy között. Itt tud létrejönni a véletlenszerűség jelensége, és itt születik meg az a cselekvési mozzanat, ahol ki lehet kerülni a determinizmuson alapuló technikai kényszert.

Ennek szemléltetésére leggazdagabb fotótörténeti forrásanyagot a 20. század elejétől kezdődően, a mára már történetivé vált avantgarde jelentette. Itt jelentek meg azok a korai fotográfiai kísérletek, amelyek felülemelkedtek egy technikai eszköz közönséges használatán.

Az elméleti szakaszban ettől az időszaktól kezdve, a kortárs fotográfiai eseményekig követtük a kísérleten alapuló kulturális jelenségeket.

A projekt korai szakaszában a hallgatók áttekintést kaphattak a fotográfia fontosabb történeti eseményeiről, és a művészetben elfoglalt helyéről.

A gyakorlati foglalkozásokon olyan kísérletek lettek bemutatva digitális és hagyományos eszközökön keresztül, ahol előtérbe került a tárgyak függetlenedése eredeti funkcionális létükből.

A foglalkozás célja, hogy egy technikai eszközt, vagy egy tárgyat kiemeljék valós funkciójából, és ezzel kreatív lehetőségekhez jussanak el.

A kontakt fotós eljáráson alapuló módszer, azaz a fotogramm egy játékos lehetőséget adott, hogy a tárgyak különböző helyzetekben kerüljenek rögzítésre.

A képzés vezetője Farkas Imre volt.

ANIMÁCIÓS FILM CSOPORT

A kompetenciafejlesztő foglalkozásokon az animáció széles spektrumával kísérleteztünk. A klasszikus módszerek tanulmányozásából kiindulva a 19. századból eredő fenakisztoszkóptól, a 21. századi digitális technológiák adta

lehetőségekig. A karakter-központúaktól a szín - tónus játékokig. Pixillációval, kréta, firka és tárgy animációval majd a különböző technikai átjárásokkal ismerkedtek meg a diákok,A kreatív képszerkesztés készségének kialakítása a foglalkozások egyik fő célja volt. Ennek érdekében az alapvető animációs műveletek megismertetésével erősítették a tanulók belső motivációjukat, az alkotásra való igényüket, hogy az őket körülvevő Világ képeinek tudatos megismerésével, a kép-sorozatok összefüggésének analizálásával egy sajátos önkifejezési formát, alkotást hozzanak létre. Pedagógiai szempontból hatékony formát képvisel az animáció gyakorlata, amit elsősorban a vizuális kultúra, rajz és a média területén lehet kamatoztatni.

A mozgás megalkotása, avagy a mozgásban való gondolkodás konstruktív folyamata elsődleges tényezője annak a cselekvési aktusnak, ami meghatározza az animáció lényegét. Itt nem az adott tér vizuális készletéből válogatunk ki elemeket bizony módszer szerint, avagy kész képeket, hanem azt feltöltjük az általunk kiválasztott vizuális készlettel. Ezek azok a mozzanatok amik megkülönböztetik azoktól a médiumoktól melyekben a kész valóság kerül elrendezésre. Nyers megközelítéssel, végeredményben ellentétes irányú cselekvés mozzanatot fed le, a fényképezés, vagy a filmkészítés ellenében.

A mozgásfolyamatot szimuláló képkészítés sora, rengeteg nyereséggel szolgált a kreatív kompetenciák fejlesztésének területén. A gyakorlati szakasz fontos kérdésköre volt a nyersanyag igazítása a kifejezési célhoz. Ebben több irányban készültek filmes, avagy animációs kísérletek. A nyersanyagból kiindulva olyan képformák jöttek létre amelyben a dekonstrukció és az újra konstruálás egyaránt része volt mozgóképi megközelítésnek. A celluloid alapú filmtekercs roncsolása és újrarajzolása során feltárultak önmaga színrétegei a folyamat során, aminek következtében az alkotó folyamat mellett értelmezést nyert a filmes hordozóréteg anyagi összetevője. A foglalkozásokon a képzőművészeti elemek és filmes elemek használatával és ezek kombinációjával foglalkoztak. A diákok lehettek saját filmjük rendezői, képi, zenei szerkesztői, rajzolói és vágói egyben. Első közös alkotásukkal díjat nyertek a Göcseji Filmszemlén 2013-ban.

A képzés vezetője Baki Orsolya volt.

TÁJ ÉS ÉPÍTÉSZET CSOPORT

A csoportunk egyaránt foglalkozott a külső és a bennünk lévő belső térrel, a kapcsolatokkal. Térélmény gyakorlatok után, a vizuális nyelv alapelemeivel és a különböző dimenziók megismerésével foglalkoztunk és egy adott terület térszimbolikájával. Egy jelentés nélküli táj mindössze anyagok halmaza lehet. Amíg az anyagok az időben léteznek, a jelentés örök. A köztereink révén lépünk interakcióba az ott élőkkel, megnyugtatja, kiengeszteli, figyelmezteti, átöleli, kiegészíti, szereti őket....A diákok közös megismerésre, elemző gyakorlatra tettek szert, egymás munkájában felfedezve és értékelve mindent, ami jó. Keresték az új, a szokatlan nézőpontokat. Verseny feladattal értették meg, hogy munkájukat mindig az adott célnak rendeljék alá, azt kövessék, a tudatosság alapjait raktuk le.

További gondolkodási modellek, szabályok elemzése és a projekt módszer megismerése segítette őket az eredményes alkotáshoz. Építészeti, kertészeti terekhez kapcsolódó módszerek, szabályok, egyes korszakok speciálisabb módszereinek áttekintése alapozta meg a gyakorlati tervező munkát. Térbeli modellek, makettek összevetésében fontos volt a nézőpontok választása. Az alkotói folyamat több lépcsőben épült egymásra, így az egy feladaton belüli növekedés látványos eredményt mutatott. Az adott feladat önálló megoldása után csoportos értékelés zajlott, amiben a témáról szakmai nyelven alkotható vélemény verbális előadása vált érdekessé. A feladatsorok minden lépését, így a sikerteleneket is fontos elemként kezeltük. Visszatekintve egy-egy feladat lépéseire a teljes munka folyamatában helye lett a tévedéseknek is.

A riasztó, hátráltató dolgok esetenként új ötletek forrásai lettek. Az egész munkára jellemző lett a nyitottság és a célokra való koncentrálás képessége és a korrekt értékelés. Izgalmasan színezte az alkotó munkát a művésztelepi gyakorlatok sora, a land art műfajjal való közelebbi ismerkedés, a tájban való alkotások készítése, dokumentálása. Majd a kiállítás rendezése, az anyag válogatása, csoportosítása, közös értékelése, a kiállító tér megismerése tette teljessé a foglalkozássorozatot. Feltáró szakasz: a projekt és a kooperatív módszer értékei, haszna a továbbtanuláskor. Önmagukról, képességeikről, célkitűzéseikről hitelesebb képet alkotva léphetnek tovább, kiállításukkal, munkájukkal kereshetnek, teremthetnek fontos kapcsolatokat jövőjük érdekében. A projekt összefoglaló tanulmányában fogalmazódhatott meg az elért eredmények bemutatása.

A képzés vezetője Péter Ágnes volt.