Még mindig így megy ez – Kurt Vonnegut (a) New Yorkban
Képgaléria megtekintése2014.04.17. - 16:00 | Tóth Éva - Fotó: Szabóné Zombor Edina
A napokban barátnőmmel beszélgetve számba vettük fiatalkorunk kedvenc köteteit, és szinte egyszerre mondtuk ki a lista elején Vonnegut nevét. Kult-kötetei, Az ötös számú vágóhíd, a Macskabölcső, a Gépzongora nem csak az amerikai (ellen)kultúra és társadalom alapkövei, de nekünk is sokat mondanak a mai napig: Vonnegut ironizálása, szeretete, kritikája, sajátos hangulat- és világteremtő képzelete egyedülálló az irodalmi életben.
Épp ezért volt nagy öröm az április 14-i Kurt Vonnegut est a New York Kávéház művészeti sorozatában. Az est apropóját, mint megtudtuk egy merész vállalkozás adta: elkészült Az ötös számú vágóhíd új fordítása a Helikon Kiadónál - ami Szántó György Tibornak, az újrafordítónak (aki könyvkiadó - a Maecenas Kiadó tulajdonosa - és történész, nevéhez fűződik az Anglia története című kötet) nagy kihívás volt Nemes László jól ismert, szeretett szövege után.
Nagy örömünkre ismét megtelt a New York Kávéház Mélyvíz terme, így több mint száz tisztelő várta hétfő este Vonnegutot, aki - képpel, hanggal, szöveggel - meg is érkezett, ez bizonyos, s reméljük, jól érezte magát. A beszélgetésre izgalmas vendégeket invitáltak, Fehér Béla íróról tudható, közel áll hozzá a német származású, amerikai szerző - az esten személyes kötődéséről sokat mesélt -, Szántó György várható volt a fordítás okán, de a két fiatal költő - Pion István és Sopotnik Zoltán igazi üdítő, friss hangot hoztak az est második felében.
A program elején három rövid videófelvételben maga az író is megjelent, az Isten hozott a Majomházban pár perces trailerében öröm volt látni a humoros, elgondolkodtató Vonnegutot. A beszélgetés elején minden vendég elmesélte, miképp kapcsolódik a szerzőhöz, majd Az ötös számú vágóhídból következett egy felolvasás - Szacsvay László értő tolmácsolásában. Megjelent előttünk a lerombolt Drezda, s megtudhattuk, a kötet írásakor Vonnegut ösztöndíjjal az NDK-ba látogatott, ahol érkezésekor a hatóságok igencsak megkeserítették az életét. Hadifogolyként 1944-45-ben kiengedni nem akarták az országból, 1967-ben pedig beengedni - panaszkodott egykor. Szántó György Tibort élvezettel hallgattuk -úgy tűnt, a szerző életének minden apró részletét ismeri, tudja, s kiderült, egy ízben maga Vonnegut maga is írt neki levelet - ami azóta az irodája falát díszíti, bekeretezve.
Az est közepén egy hosszabb felolvasás következett, a Pelk (Piszkosul El Lett Kúrva) - egy szerelmes, emberi novella. Mintha kicsit a Kávéház is elcsendesedett volna, a karzatról is hallgató, lefelé tekintő arcokat lehetett látni, sokan a szemüket is becsukták, úgy élvezték a szöveget - ritkán látni ilyen békés, irodalom központú egységet ember-ember között.
Az esten megismerkedhettünk Vonnegut rajzaival is, kiderült, több regényét saját maga illusztrálta hanyag vonalvezetésű, egyéni rajzaival, melyekből 1980-ban New Yorkban egyéni kiállítást rendeztek.
A program második, nagyon inspiráló részében két fiatal költő olvasta fel Vonnegut jegyében írt verseit. Mint megtudtuk Juhász Annától, a felkérés erről szólt, azaz csak annyi volt a megkötés, hogy Pion István (vele már találkozhattunk a Weöres Sándor emlékesten) és Sopotnik Zoltán Vonnegut hatására, az ő szellemiségében írjanak - így megmutatva az irodalom évtizedeken, műfajokon, generációkon átívelő hatását. Mindkét előadás különleges volt, s ne felejtsük megemlíteni Farkas Izsák zenészt, aki az est hangulatát és a verseket is (elektromos) hegedűjátékával tette egyedivé.
Az biztos, hogy a Vonnegut-rajongás örök - szövegei, „tanítása", a humor, az önbírálat, a társadalomkritika, a zene szeretete - „Azt mondtam, hogy a síremlékemre csak ez legyen írva: "Egyetlen dologra volt szüksége, hogy higgyen Isten létezésében: a zenére." - és szövegeinek egyedi, vonneguti stílusa a legnépszerűbb szerzők és alkotók közé emelik, mi pedig nagy élményt kaptunk hétfőn este a New York Művész Páholyban, ahol Vonnegut megmutatta: még mindig Így megy ez! Köszönet érte!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás