Vannak emberek, akik körül máshogy áramlik a levegő, akik kivételes személyisége már első pillantásra látszik, érződik. Szegedy-Maszák Marianne ilyen csillogó asszony.

Április 23-án, épp egy nappal vagyunk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál előtt - először van nemzetközi vendége a Hadik Irodalmi Szalonnak. Szokás szerint már a program kezdése előtt megtelt a Hadik Kávéház és környéke, a várakozó vendégek a bejárat előtti Gárdonyi téren lévő teraszon beszélgetnek. A rutinosabbak bent foglalják a széküket, hogy jó helyről élvezhessék a beszélgetést. A Kávéház sarkában a szervező-műsorvezető, Juhász Anna fogadja a családtagokat, az est résztvevőit. Megérkezik Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész és lánya, a bájos Zsuzsanna, aki a Budapest Galériában dolgozik művészettörténészként, s mint megtudtuk, nyitott már meg kiállítást a Hadik-Szatyor Bárban. Marianne is bent van már, kiadójával, a Libri Kiadó képviselőivel beszélget, egyeztet, majd kezdés előtt egy perccel befut Csorba László történész is. Kezdődhet az este!

A Generációk estje - ez a bevezetőből is kiderül - az egyik legnépszerűbb sorozata a kulturális Szalonnak immár évek óta. Ilyenkor családok mutatkoznak be, alkotó szülők és gyermekeik, hogy a közönség minél bensőségesebben ismerje meg a művek születését, a családok történetét, a művészeket. A Szegedy-Maszák család estjének ötletét az Amerikából „hazalátogató" újságírónő, Szegedy-Maszák Marianne adta, hisz Könyvfesztiválra jelent meg első regénye, a Csókolom a kezét. A kötetben legendás családjának történetét meséli el, egy szerelmet - szülei szerelmét a középpontba állítva. Egy szerelmet, mely tilalomban született, háborúban, embertelen törvények és intézkedések alatt erősödött, kiállta az elszakadást, a nem-tudást, a kételyt, majd több évnyi próbatételek után - csodaként - beteljesedett.

Ami nagyon emberivé teszi a kötetet, hogy az írónő, Marianne úgy mesél a történelemről, a mindannyiunk által ismert, borzalmas eseményekről, hogy családok, személyek sorsát ismerteti meg - embereken és egy hihetetlen szerelmen keresztül elevenedik meg a háború, a rettenet, a történelem, maga az élet. Az esten ugyanez az emberi hang érződött - négy ember rakta össze életük, rokonaik, tapasztalásuk, történelem-tudásuk és értelmezésük mozaikjait, sokszor egymás szavába vágva, egymást kiegészítve, egymásra reflektálva. Képek, helyszínek, történetek pörögtek gyors egymásutánba szemeink előtt. Megható volt látni ezt a kivételes családot együtt, figyelni karakterüket, hasonlóságaikat, követni gondolataikat. De kezdjük az elején...

Az est felolvasással indult, Hámori Gabriella értő tolmácsolásában elevenedett meg a szülők - Kornfeld Hanna és Szegedy-Maszák Aladár - megismerkedésének részletei, randevújuk a legendás Arizonában. (Darvas Kristóf az esten több ízben a felolvasott részek után zenei blokkokat szerkesztett.) Ezután kezdődött a beszélgetés, elsőként Marianne mesélt megtalált levelekről, amerikai hétköznapjairól, arról, milyennek látta ő gyerekfejjel szüleit, a depresszió, az élet-nehézség tükrözte tekintetekről szólt, a befelé forduló apáról, és arról, hogy mindig tudta, e mögött, azaz szülei rezignált kapcsolata mögött van valami. Van egy közös történet, a magyarországi élet, ami családjaikban, szüleiben, tekintetükben benne van. Ahogy Marianne írja kötetében és mesélte is, mindig tudta, „az számít, ami mielőttünk történt, az Amerika előtti élet" Mert hát volt egy világ a washingtoni otthonban, a múlt elveszett magyar világa, ami körbeszőtte az ő képzeletét, életét, kíváncsiságát, s amit meg akart ismerni. Marianne újságíró lett, és tudta: van egy jó „sztorija", amihez szinte születésétől kezdve akarva-akaratlanul gyűjtötte az anyagot. Gyűjtötte azzal, hogy hallgatott, azzal, hogy megismerte családja történetét, majd azzal, hogy megtalálta apja édesanyjához írt szerelmes leveleit: négy köteg papírt 1940-1943 közötti dátumokkal, amiből aztán nemcsak egy hallatlan erős és próbatételekkel tűzdelt szerelmet ismert meg, hanem a családi alku hátterét (Chorin Ferenc által a család a legnehezebb időkben titkos alkut kötött Himmlerrel: vállalatbirodalmukért és minden vagyonukért cserébe szabadon távozhattak Portugáliába) édesapja politikai pályájának és belső vívódásának pontjait, emigrációjuk történetét.

A család mindkét ágról rendkívüli embereket mutat - anyai ágon a kozmopolita, zsidó származású Kornfeldek, apai ágon a keresztény, felső-középosztálybeli, erős magyarságtudattal rendelkező Szegedy-Maszákok alkották.

A felmenők közé tartozik apai ágon Barabás Miklós festőművész, Szegedy-Maszák Hugó (aki 1882-ben alapította meg az MTI-t, amúgy festeni Barabástól tanult),  anyai ágon Weiss Manfréd - ő az anyai dédapa - a csepeli gyár, Magyarország legnagyobb vas-és acélgyárának megteremtője. De Chorinékkal, vagy a híres műgyűjtő családdal, a Herczog családdal is rokoni szálak szövődtek, hisz Weiss Alfonz felesége, Herczog Erzsébet volt.

A családtagok vetítése során mutatták be felmenőiket, érdekes és meghatározó pillanatokat, találkozásokat, politikai és személyes momentumokat. Csorba László - kinek édesanyja Szegedy-Maszák Éva - és Szegedy-Maszák Mihály (ők ketten unokatestvérek) történészként és irodalomtörténészként adtak kiegészítő adalékokat a látottakhoz, míg Zsuzsanna Barabás Miklós képeit elemezte - ő és édesapja, Mihály Marianne kötetében külön meg van említve, mint azon segítők, akik sokat tettek hozzá a mű megszületéséhez. A felolvasások Hanna és Aladár szerelmének epizódjait mutatták meg, a beszélgetés egyre bensőségesebb lett: Aladárról, Puppáról (Hanna testvéréről) és az amerikai házról meséltek, s valami egészen megható egymásra utaltság alakult ki a beszélgetők között. Egymásra utaltság a szó erős, összetartó, egyben törékeny értelmében: a négy ember - a négy Szegedy-Maszák, ami izgalmas ellentéte volt annak, hogy Marianne úgy nőtt fel, édesanyja családja dominált - egyezett tekintet-tisztaságban és tudásban, de különbözött habitusban, szeméremben. Mivel a közönség soraiban is több rokon, barát, családi ismerős ült, az első sorokban többször hozzászóltak a hallottakhoz, kommentálták a képeket. Úgy érezhettük magunkat, mintha a washingtoni Patterson street-i ház nagy ebédlőjében ülnénk, mindannyian együtt, s egy kicsit ott ülne velünk anya, nagymama, apa, nagynéni - hogy még egyszer elmondják, ami velük történt. Az est utolsó felolvasásánál többen a zsebkendőjük után nyúltak.

Ha nem is Washingtonban, de Budapesten, s ha nem is ők, de Szegedy-Maszák Marianne valami nagyon fontosat tett: hazahozta rokonait, történetüket és életüket ismét Magyarországra, megtöltve nemcsak a Hadik Kávéházat, de az Andrássy utat, a csepeli gyárat, a Könyvfesztivált, mindannyiunk lakását. S sokadjára, de most valahogy nagyon hazaérkezett Marianne, ennek egy megható momentuma volt a Hadik Irodalmi Szalon estje (és a szerző fáradhatatlan kedvessége, mindenkinek személyre szóló dedikációja, mosolya), de biztosak vagyunk benne, hogy még sokat hallunk a szerzőről, a könyvről - s nem feledjük a történetet.