Izland - Pollapönk

Az izlandiak általában nagyon erős produkciókat hoznak az eurovíziós versenyre. Így első hallásra most valami country-punk-rock-nemtommi keveréknek hangzik, igaz, profi hangszereléssel. Vidámnak tűnik, valószínűleg őrült dolgok történnek a klipben, de hát nem látom, így viszont semmi nyomot nem hagy bennem, mondjuk ebből a srácból többet is ki lehetett volna hozni, már ami a hangját illeti. Ez meg itt a bazi nagy izlandi lagzi, vagy mi.

Írország - Can-Linn (featuring Kasey Smith)

Egész a refrénig úgy gondoltam, hogy na végre egy jó hang, aztán a refrénnel füstté vált az egyediség utáni vágyam. Mindenesetre jobb, mint jó páran a mezőnyből, de remélem, hogy azért lesznek még énekelni tudó előadók... 

Izrael - Mei Finegold

Izraeltől is mindig meglepetésekre számíthatunk. Ez a hang mindenképpen kiemelendő, markáns, telt, mocskos és tiszta egyben. Az előadás többnyelvű, ami nekem mindig plusz pont, mert megvan benne a szándék, hogy mindenki megértse, de azért az „otthoniakhoz" is szól. Jó ez a refrén, nem egészen az, amire számít a hallgató, szóval nekem bejött. Persze az is lehet, hogy csak a sok rossz dal után tűnt nagyon jónak... (Nyomokban kicsit emlékeztet egy korai Guano Apes-dalra, de ezt már csak a nagyon szőrözős énem írja.)

Málta - Firelight

Kellemes zene, kellemes énekhangokkal. Várok valami kiugrásra, valami kiemelkedésre a verzékből, de nem igazán kapom meg, ezzel együtt azért nem rossz ez a dal. Kicsit meglepő, hogy a közepén átveszi az éneket az addig vokálozó hölgy. Az egész kicsit country-s, amit az időnként megszólaló szájharmonika is erősít - ám hogy ez hogy jön Máltához, az rejtély. Szuggesztív előadókkal jól működhet élőben ez a dal.

Norvégia - Carl Espen

Kicsit bíztam a norvégokban, hogy valami ütős kis rockot dobnak össze, ehhez képest egy szál zongorával kísért, az A-ha és a Coldplay közt valahol félúton járó (bár tény, hogy remek) énekest hallok nagyon érzelmesen norvégangolul énekelni. Akárhogy is, a melankolikus hangvétel és a nagyon egyszerű dallamvezetés szép összhangban van a tiszta, mégis erőteljes énekhanggal. Afene, ez tetszik.

Nem túl meglepő módon egy lambada-klón dalt hallunk a 80-as, 90-es évek hangszerelésével. Nincs  vele olyan nagy gond, legalább nem akar másnak hallatszani, mint ami. A bajom inkább az, hogy mintha nem lenne túl erőteljes, hamiskás is néhol, meg ilyesmi. Vajon mit akartak ezzel a dallal ebben a versenyben? No mindegy, buli van, lépjünk tovább.

Oroszország - Tolmachevy Sisters 

Az orosz ikrek (láttam a fotójukat, ez van) gondolom csinosak, és a kinézetük kellő erő volt a kijutáshoz. A dal amúgy nem túl erős, kifejezetten sablonos a kötelező hangnemváltásokkal és kitartott hangokkal, no meg tele van olyan szövegekkel, mint „living on the edge" és effélék. Jajmár... (Mondjuk jobban énekelnek, mint a hazai ikrek.) 

San Marino - Valentina Monetta 

Drámainak szánt dal, afféle „kötelező gyakorlat", mint a sportversenyeken. Nem lenne rossz egy 50-es, 60-as években játszódó James Bond-film főcímzenéjeként, de sem a hang, sem a zene nem meggyőző egy 2014-es versenyen (legalábbis számomra).

Jé, megint egy zongorával kezdődő dal, megint egy kellemes hangú énekesnővel. A fene tudja, ez az a fajta dal (az angol nyelvű szöveg roppant sablonos, gondolom eredetiben jobb lehetett), ami beissza magát a bőröd alá, nagyon jó az énekhang is. Kár, hogy ennyire a „receptet" követi, zongora, visszhang, kórus, erős refrén, kötelező félhangos váltás a végén... pedig ez a dal még így is jó.

Svájc - Sebalter 

A svájciak bendzsós, vidám zenéje távolról sem áll összhangban a róluk kialakított, meglehetősen lehangoló képpel (szerencsére). Az énekes kellemes hangfekvésben énekel, mondjuk sokat nem mond, mert olyan akcentussal énekel angolul, hogy inkább használta volna a Schwitzerdütsch-öt. Aranyos, meg érdekes színfolt, de ennyi.

Hollandia - The Common Linnets 

A felvezetés nélkül induló duett kellemes, bár én a hollandoktól minimum egy Gathering-szintű bandát vártam volna... De mindegy, idén, úgy néz ki, ki kell bírnom rockzene nélkül, sajnos. Nem rossz ez a zene, csak éppen abszolút ingermentes.

Alanyi jogon a döntő résztvevői:

Anglia - Molly

Számos kiváló hangú brit énekesnőt ismerünk, ez alól szerencsére Molly sem kivétel, annak ellenére, hogy róla még nem igazán hallottam. A dalt nem gondolom a legjobbnak, bár nem sablonos, és bizony vannak nála százszor rosszabbak is a versenyben. Az énekhang és - ha van, akkor - a kisugárzás sokat adhat az élő előadásmódhoz. Nekem alapvetően tetszik, leginkább a hang miatt.

Dánia - Basim

Érdekes, hogy pont a viszonylag melankolikusnak tartott Dániából kapunk egy ilyen életvidámnak szánt dalt. Az énekes hangja stíluson belül nem is hagy kívánnivalót maga után, de a dal maga teljesen klisé, sablonvidám, nem is igazán tudom hova tenni, a szöveget meg nyilván inkább hagyjuk. A magyar verseny legalább 15 indulója kacagva lehagyná a dán versenyzőt (szubjektív véleményem szerint).

Franciaország - Twin Twin

A franciául elhangzó dal ha jól értelmeztem, akkor a bajuszról szól, ami furcsa is, meg vicces is, de igazából tőlük már megszokhattuk. Kedvenc francia klipem azért idézem be, mert amellett, hogy ugye francia, hasonló elemekkel operál, fura, vicces, és sok a dallamban az oktávugrás. Ettől függetlenül a dalt sajnos nem tudom túl sok jó jelzővel ellátni, ők nyilván poénnak tartják az egészet, és nem biztos, hogy ezt rosszul gondolják.

Németország - Elaiza

Érdekes, izgalmas, de megfoghatatlan hang, érdekes hangszereléssel, harmonikával. Szimpatikus, hogy nem stúdiófelvételt használtak fel a versenyen történő bemutatkozáshoz, hanem egy élő fellépés videóját, annak minden hibájával ám előnyeivel is. Furcsa dal. Hm.

Olaszország - Emma

Tempós, sőt: temperamentumos, változatos, amolyan igazi olaszos zene, markáns, dögös énekhanggal. Nem kell gigantikus íveket énekelni ahhoz, hogy hatásos legyen. Nekem kicsit kilóg a 90-es évekből itt maradt szintikíséret, de összességében szerintem jól megállja a helyét.

Spanyolország - Ruth Lorenzo

Érdekes, milyen sok dal kezdődik zongorával. Mindegy, ez is kellemes, meg jó az énekhang is. A spanyol nyelv kellemesen sajátossá teszi a dalt, ez esetben kifejezetten kár, hogy a refrénben átvált angolra. Egyébként semmi különös, a dal a pár évvel ezelőtti eurovíziós divatot követi, kellemes verzékkel, nagyobb ívű refrénekkel, borítékolható kórussal, hosszan tartott hangokkal, szóval végy két tojást, meg egy magas hangot, és kész a dal. Azért ha ezt élőben is tudja az énekesnő, szerezhet még kellemes perceket.