Kitérő

Igen-igen lehangoló dolog, ha az ember, óvatlanságból, jelen van egy rosszul induló bulin. Mert a házigazda (hogy fiú vagy lány az illető, egyre megy) ott üldögél az üres teremben két-három korán jövővel, és egyetlen csinos lány sincs a társaságban, mert a csinos lányok mindig későn jönnek.

Ezt a pillanatot szokta kiválasztani a házigazda öcsikéje, hogy bemutasson valami kockázatos magánszámot - később nem lesz hozzá mersze. És főleg: később be lesz zárva a szobájába. És az ember elnézi azt a két-három szerencsétlent, aki művészies pózokat igyekszik felvenni a frissen felvikszelt parkettán X-et vagy Y-t majmolva - csakhogy azok tudnak is táncolni.

Később nekik se lesz merszük hozzá...
És most képzeljük el, hogy nem érkezünk ilyen korán. Hogy akkor érkezünk, amikor már áll a bál.

Belép az ember. A cimborák hátba veregetik. Akikkel nincs kedve kezet fogni, azok már táncolnak - mindig táncolnak, ezért is nincs jóba velük az ember. Egyetlen szempillantással felméri, hogy vannak-e szabad lányok. (Egy lány akkor szabad, ha csinos.) Ha vannak, akkor minden rendben: nemrég kezdődött a buli, a lányok még nincsenek agyontáncoltatva és veszélyesen kizsigerelve, mivel azok a fiúk, akik egyedül jöttek - legtöbbjük félénkségből jött egyedül -, még nem ittak eleget, hogy bátorságra kapjanak.

Nekünk viszont nincs szükségünk italra, hogy bátrak legyünk, hiszen éppen bátorságból járunk egyedül a bulikra.
Ne próbáljunk szellemeskedni! A lányok sose értik. Akik értik, már férjnél vannak.
Itatni kell a lányt, és vele inni. És kész.
Most aztán alkalmunk van megmutatni, milyen fortélyosan meg tudunk szerezni egy palack italt. (Valójában egyszerűen ki kell venni a rejtekhelyről, amit épp az imént árultunk el egy kevéssé tájékozott új vendégnek.)

Dugjuk a palackot a nadrágunkba. Csak a nyaka kandikáljon ki az öv alól. Térjünk vissza kiszemelt áldozatunkhoz. Vágjunk ártatlan, de azért egy csöppnyit titokzatos képet. Ragadjuk karon, sőt derékon a lányt, és súgjuk a fülébe: "Szerezzen egy poharat, egy is elég lesz kettőnknek, a többiről már gondoskodtam... Psszt!"

Azután osonjunk a szomszéd szoba ajtajához. Nicsak, kulcsra lehet zárni! Micsoda véletlen! Az Admirális van odabenn. Haver. Persze nincs egyedül. Kopogtatunk: három rövid, egy hosszú vagy hét közepes, két rövid, attól függően, hogy miben állapodtunk meg az Admirálissal. Mihelyt belül vagyunk, zárjuk kulcsra az ajtót, és ne nagyon kukkoljunk az Admirális felé, aki máris újra csatasorba állt. Ő se törődik velünk, mert kényes hadművelettel van elfoglalva: jobb kezével benyomul partnere szoknyájának függőleges hasítékába (intelligens lány, intelligensen választja meg a ruházatát). Vegyük elő a palackot (minek hűtse tovább a hasunk tájékát?); nem kell óvatoskodnunk, dugdosnunk, hiszen az Admirálisnak saját üvege van. Maradjunk az ajtó közelében, hogy meghalljuk, ha jön a lány és kopogtat...

De a lány nem jön.
Hogy kiheverjük a csapást, dugaszoljuk ki a flaskát. Húzzuk meg! De vigyázat! Legfeljebb a felét igyuk meg! Még van némi remény...

Kop-kop. Kopogtatnak.

(.....)

Akkor szabad bal kezünkkel bort töltünk a pohárkába, együtt iszunk a lánnyal, és alaposan meglocsoljuk a nyakkendőnket. Természetesen nincs zsebkendő nálunk. Fancsali képpel leülünk az egyetlen szabad ülőhelyre (az Admirális majdnem a teljes pamlagot elfoglalja). A lány odaáll elénk, és buzgón törülgeti a nyakkendőnket a zsebkendőjével.

- Így kényelmesebb, maga olyan magas.

Oldalvást fordul, és a megfelelő pillanatban egy egészen enyhe taszajtás elegendő, hogy jobb térdünkre huppanjon.
A többi már alkat és ihlet dolga. A végén lebilincselő leírást ad arról, hogy milyen fiú az esete; mélyen a szemünkbe néz, nehogy a barna szeműeket dicsérje, ha nekünk kék volna a szemünk.

Az ilyesmi csakis az olyan házibulikon szokott megesni, ahol az embert nem riasztja vissza rögtön az első pillanatban a szabad prédák lehangoló ábrázata. Mert bizony az is előfordul. És a foglalt lányok megszerzéséhez sokkal bonyolultabb technika szükségeltetik.

Megjegyzés:
Kizárólag az olyan illedelmes házibulik jönnek számításba, amelyeken párosával folyik a paráználkodás, és csakis olyan helyiségekben, amelyeket legalább egy függöny elválaszt a táncteremtől. A többi házibuli sokkal kevésbé érdekes, és sohasem olyan gyümölcsöző, mint ha a sportág profijaihoz fordul az ember.

5. FEJEZET

Az Őrnagy ifjúkorában tanulmányozta a fenti Kitérő utolsó bekezdésében felvetett probléma elméleti megoldását.
Két lehetőség foroghat fenn:
A) EGYETLEN CSINOS LÁNY SINCSEN.
Ez a lehetőség viszonylag gyakori, főként, ha finnyásak vagyunk.
a) A házibuli jól van megszervezve.
Hajtsunk rá a büféasztalra, mi mást tehetnénk? Ez az eset csak akkor fordulhat elő, ha nem mi vagyunk a házigazdák, hiszen mi csak akkor szervezünk házibulit otthonunkban, ha biztosak vagyunk benne, hogy lesznek csinos lányok. Ne kíméljük az olyan egyének büféasztalát, akik még arra is képtelenek, hogy a nélkülözhetetlen pipihusit beszerezzék.
b) A házibuli rosszul van megszervezve.
Lépjünk olajra, és kártérítés címén igyekezzünk magunkkal vinni valami jobb bútordarabot.
B) VANNAK CSINOS LÁNYOK, DE FOGLALTAK.
Na, ilyenkor bolond a játék.
a) Magányosan (más szóval partizánként) tevékenykedünk.
1. Hazai pályán.
Távolítsuk el az alkalmatlan személyt; az alkalmazható módszerek gazdag tárházából mindig azt válasszuk ki, amelyik a legjobban illik a vetélytárs egyéniségéhez, de igyekezzünk a lehető legtovább a társaságában maradni.
Ha magányos farkasként dolgozunk, egyetlen lehetőségünk van, az, hogy leitatjuk a vetélytársat, de igen vigyázzunk, hogy a) a kiszemelt partnernő ne igyon sokat, illetve ne igyon a közelünkben;
b) ne igyunk annyit, mint vetélytársunk.
Itassunk vele poháraljkeveréket, amitől rózsaszín lazacnak láthat egy meglett mandinkát. Amint elkezd parázslani a szeme, adjunk neki cigarettahamuval feljavított portóit. Aztán hánytassuk meg
a) a fürdőszobában, ha mindvégig csak ivott;
b) a vécében, ha süteményt is evett, mert az almadarabkák eldugaszolnák a mosdót;
c) a szabadban, ha van kertünk, és éppen esik az eső.
Gondoskodjunk róla, hogy partnernője legyen ott, hátha megundorodik a fickótól. Intézzük úgy a dolgot, hogy vetélytársunk becsmérlő szavakkal halmozza el magát.
Aztán fektessük le valahova, ahol semmiben sem tehet kárt.
További két lehetőség fordulhat elő:
a) a barátnője hagyja, hadd aludja ki magát.
Ez esetben nyert ügyünk van. Ha vetélytársunknak kell hazakísérnie, megfelelő időpontban józanítsuk ki a fickót, mégpedig oly módon, hogy egy nedves törlőruhával csapkodjuk meg az orrát, és itassunk vele egy pohár rézpucolót vagy vitriolos kávét (ne adagoljuk túl a vitriolt).
b) A lány odaadó és hűséges természet, és a fiúja mellett marad.
Alkalmasint jegyesek. Csak arra marad esélyünk, hogy egy óra múlva nesztelenül visszatérve kilessük őket baszás* közben. Jól elszórakozhatunk egy darabig, feltéve, hogy van bejárónőnk, aki majd eltünteti a nyomokat.
Kínos eset: a fickó a sárga földig józan marad.
Nincs megoldás, hacsak nem vagyunk sokkal erősebbek nála.
2. Idegen pályán.
a) Annál az egyénnél, akinek a barátnőjét kiszemeltük.
Nagyon jó helyzetben van, mert kevéssé valószínű, hogy hullarészegre issza magát.
Kíséreljük meg kiütni a nyeregből az alábbi metódusok egyikével:
1. Teremtsünk jól időzített árvizet a fürdőszobájában
a) egy darab biciklibelsővel (ne felejtsünk el felszerelkezni vele);
b) egy darabka gumicsővel (általában található a helyszínen;
gázrezsó vagy irrigátor tartozéka, de gyakran kicsinek bizonyul);
c) egy fogmosópohárnak a fürdőkád egyik csapja alá való beékelésével (egyszerű, elegáns, hatékony módszer).
2. Tömítsük el a vécészifont két keményre összegyúrt
újságpapirossal (kiváló eredménnyel kecsegtet).
3. Itassuk le a fentebb ismertetett módszerekkel a házigazda egyik kebelbarátját. Fennáll a veszély, hogy a pasas visszaköveteli jogait, mihelyt gyorssegélyben részesítette áldozatunkat. Az se biztos, hogy a jogai át akarnak szállni ránk, mert mindig a házigazda rendelkezik a szobakulcsok fölött. Akkor se csorbul a jogfolytonosság, ha a házigazda éppen olyan dörzsölt, mint mi magunk.
b) Semleges pályán.
Na, itt körülbelül egyenlő fegyverekkel tusázhatunk.
Vagyis nincs valami sok esélyünk. Mindenesetre próbáljuk meg berúgatni vetélytársunkat, ám ez kényes dolog, ha semmit se hoztunk (előre be kell tervezni a költséget), ráadásul előfordulhat, hogy olyan testvéri szeretet ébred benne irántunk, és oly nagy megértéssel buzdít bennünket célunk megvalósítására, hogy meghasad a szívünk.
És mást se akarunk, csak áldásunkat adni a két gerlicére.
Hiába, az ember nem mindig tudja megzabolázni természetes humanizmusát.
Következésképpen meglehetősen kényes a feladat, ha egymagunkban tevékenykedünk.
b) Csapatban tevékenykedünk.
Ez esetben édes mindegy, hogy otthon vagyunk-e vagy Nyuszipityunál. A munka fölöttébb egyszerű, a kiváló eredményhez csak az szükséges, hogy legalább negyedmagunk legyünk. Az a legnagyobb kockázat, hogy valamelyik csapattársunk meg akarja kaparintani a hadművelet tétjét. Ezt a szempontot mindig figyelembe kell venni a társak megválasztásánál. A leitatás egyszerű módszere kizárva - az a fentebb tárgyalt esetekre van fenntartva.
Most csak kiegészítő elemként jöhet számításba, mintegy finomíthatjuk vele munkánk eredményét.
Alapelv: eltüntetni ellenségünket.
1. Vastag szégyenréteg alatt, az alábbi eszközök valamelyikével:
a) Uszítsuk neki egyik csapattársunknak, mégpedig annak a visszahúzódó, szemüveges, cingár emberkének, akit látszólag elvisz a huzat, de aki valójában hat éve mesterfokon dzsúdózik.
További két csapattársunk - vigasznyújtás címén - hatalmas pia-pörölycsapásokkal fogja végképp padlóra küldeni.
b) Vonjuk be abba az ártatlan kis játékba, amelynek az a lényege, hogy sorra le kell venni a ruhadarabokat (és persze csaljunk). Ez a módszer nem ajánlatos, ha az illető jobban tud csalni, mint mi (minden eshetőségre készen, vegyünk fel tiszta alsót és fuszeklit), és akkor se, ha meztelenre vetkőztetve egyszer csak kiderül, hogy csak úgy dudorodik rajta az a sok fene muszkli... Egy szó, mint száz, ne feledkezzünk meg róla, hogy előfordulhat, hogy ő ruhában marad, mi meg ott állunk tök pucéran, hallgassunk tehát ösztönünk szavára, de legyünk szerények.
Azért érdemes megpróbálkozni a trükkel, ha a fickó zoknikötőt vagy jégeralsót visel.
2. Vonjuk ki a forgalomból.
Ez az eljárás, ha jól alkalmazzuk, óhatatlanul arra vezet, hogy
a) a páciens a pincében vagy a vécében találja magát bezárva;
b) távozik a társaságunkban (egy jó barátunk autóján).
Rengeteg sört diktálunk bele a sarki kocsmában, aztán tizenegy kilométerre onnét kitesszük pisilni egy fánál, és elporzunk. Vagy: javasoljuk neki, hogy fürödjön egyet a tóban, semmisítsük meg a nadrágját, és ő ott marad pucéran a természet lágy ölén. Számtalan egyéb variáció is létezik;
c) és végül, a legnagyobb diadal: tapasztalt és előítéletektől mentes segítőtársnőnk kezére adjuk.

Nóta benne: EZ A TANULMÁNY VAJMI KEVÉSSÉ TARTHAT SZÁMOT A PEDERASZTÁK ÉRDEKLŐDÉSÉRE. EZ UTÓBBIAK FIGYELMÉBE AJÁNLJUK F. ARTHURO MOTOSCA ISMERT ALAPMŰVÉT, A Homo sexualis-T.

○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○
* Bocsánat, de ez a helyes kifejezés.

(Részlet Boris Vian: Venyigeszú és a Plankton című regényéből)

Boris Vian francia író, költő, muzsikus a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus, műszaki főiskolát végzett. A Francia Szabványügyi Hivatalban szerzett unalmas tapasztalatai, valamint a világháborús és ifjúkori élményei szolgáltak alapul 1947-ben saját neve alatt megjelent, „első" regényéhez. Vernon Sullivan álnéven közreadott, parodisztikus botránykönyveiért többször perbe fogták, ugyanakkor milliókat keresett velük.

Tagja volt különböző egzisztencialista köröknek és a Patafizikai Társaságnak is, ahol „Első Satrafának" választották. Chandler-regényeket és Strindberg-drámákat fordított egyebek mellett. A Meghajszolt vad amerikai színes bőrű szerzője, Richard Wright műveinek átültetése is inspirálta álnéven publikált "négerregényeit". 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott, rendszeresen publikált a Temps Modernes folyóiratban. Camus Combat című lapjának jazzrovatát vezette, munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak, s Jazz News címmel maga is szerkesztett lapot. Muzsikált Miles Davissel is.

Ötszáznál több dalt írt. Le Déserteur című pacifista dalával az algériai háború ellen tiltakozott, más lemezein a francia sanzon hagyományait folytatta, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. A Philips, majd a Fontana hanglemezkiadó művészeti vezetője lett.

Kisebb szerepet alakított Delannoy filmjében, a Párizsi Notre-Dame-ban, Kast filmjeiben, majd 1959-ben Roger Vadim Veszedelmes viszonyokjában. 1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd összeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.

Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon.

Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok - amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének" nevezett - és a Pekingi ősz. Azonban életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből - a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat -, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak. /wikipedia.hu/