Értékes "révészeti lelet" - Révész Sándor koncertje a Sportházban
Képgaléria megtekintése2009.05.14. - 20:00 | Egyed Betti - Fotók: Bonyhádi Zoltán
23 év után újra színpadon - de nem tudtuk, hogy így fáj. A hiánya! Régi hang, új dalok, akusztikusra áthangszerelt slágerek, visszafogott előadásmód, és felejthetetlen koncertélmény - ezek a főbb ismertetői a szerda esti Révész-koncertnek. A hetvenes évek közepén alakult Piramis együttes egykori oszlopos tagja három szólólemezzel a tarsolyában vágott neki „Parázs” című turnéjának, melynek második állomásaként Szombathelyre érkezett. A múltat soha nem tagadó rockcsillag legújabb dalai mellett néhány kihagyhatatlan Piramis számot is felidézett… Lehet, hogy a tűzből azóta parázs lett, az azonban biztos, hogy „még mindig szól a dal”… És nem is akárhogyan!
Nem titkoltan, némi elfogultsággal érkeztem a koncertre. Persze, ez Révész Sándor lesz, és nem Piramis, az odavezető úton azonban akarva-akaratlanul dudorászni kezdtem magamban kedvenceimet. Az MSH aulájába érve aztán végképp tudatosult bennem: ez valami más lesz. Mintha stúdióelőadásra érkeztem volna: a hatalmas csarnokot függönnyel lekicsinyítették, a színpadon akusztikus hangszerek, a nézőtéren pedig "csendesüldögélő", mára zenehallgató, nosztalgiázni vágyó nézőkké szelidült rockrajongók várták az idolt.
„Ha becsuktam a szemem, még mindig az egykori Révészt láttam magam előtt"
Néhány perccel a koncert után csíptem el a fenti mondatot egy rajongótól, aki arra célzott, hogy a hangja mit sem változott az énekesnek. Ugyanolyan tiszta, magas regiszterekbe hatoló hangfekvéssel, és színészeket meghazudtoló gesztusokkal töltötte meg a hatalmas teret. A hangosítás külön elismerést érdemel, nagyban hozzájárult az est színvonalához, minden úgy szólt, ahogy kell, a fénytechnika pedig tovább kényeztette érzékelőszerveinket.
A frontember szavaiból arra következtethettünk, hogy büszke új, fiatal, ambiciózus csapatára, akik annak ellenére, hogy más zenekarokban is játszanak, szívüket-lelküket és "csillogó tehetségüket" teszik a közösbe. Cseh Balázs basszusgitárt, Horváth Ákos(ka) gitárt, és "földöntúli" hangokat, Nagy Gergő gitárt, szájharmonikát, mandolint és ír buzukit, míg Szakáll Béla cajon-t, illetve ütős hangszereket szólaltatott meg az est során.
 |
| Révész Sándor az Agora-MSH színpadán - 2009. május 13. |
„Ha meglelném a tűz eltűnő lángjait"
A kellő hangulat megalapozása érdekében néhány régebbi slágerrel indult a koncert. A Piramis klasszikusokkal nem lehetett mellényúlni, a „Ha én a nap lennék", és a „Ha ismerném" című dalok melegítették be a zenészeket, míg a „Szól a dal" ismerős soraira már a közönség is kellően felengedett. A koncert közepe táján felcsendült az „Őszintén akarok élni" - mintegy visszautalásként a múltra -, bizonyítván, nem feledik a szép, fiatal, lendületes éveket.
„Magamról"
A következő blokk azonban már sokkal személyesebbre, líraibbre sikeredett. Ezt vezette fel a „Magamról" című önvallomás, majd követte az „Ín kín", mely egy csúnya lábműtét emlékét őrzi. A „Tanya", című dalt az Alföldön eltöltött, majd' húsz év hétköznapjainak emléke ihlette, s mely után már nem igaz a 80-as évek Alföldi-papucsos lázadóinak jelmondatává vált „nincs egy hely, nincs egy hely, ahova mehetnék" sor.
Az új dallamok hamar a közönség fülébe és szívébe lopták magukat, a koncert végére pedig a szigorúan egymásmellé helyezett székek csúszkálni, és nyikorogni kezdtek, és az utolsó számokat már félig-meddig állva hallgatta végig a kisszámú, ám annál lelkesebb közönség.
 |
| Révész Sándor az Agora-MSH színpadán - 2009. május 13. |
„Lehajtott fejjel"
Ráadásként a fenti örökzöld következett, az egykori Generáltól, kissé áthangszerelve. Egy magas színvonalú, meggyőző erejű, érzelemgazdag zenei AJÁNDÉKOT kapott a publikum erre az estére. Reméljük, valóra válik, amit Ákos mondott a koncert után egy rövid beszélgetésünk során: „jövőre olyan koncertet csinálunk itt, hogy a Sportház minden széke megtelik". Reméljük...
Révész Sándor a Piramis után egy óceánjáró hajón énekelt és újraértékelte zenei világát. 1985-ben hazajött és elkészítette az első szólólemezét az LGT segítségével. A színpadra 1985. XII. 26-án a magyar LIVE AID koncerten tért vissza fergeteges sikerrel. 1986-ban országos turnéra indult az egykori generálos társsal, Karácsony Jánossal. A sikerek ellenére visszavonult, és egy vidéki tanyára költözött. Hétköznapjait olvasással, és meditálással töltötte, szellemi megújuláson ment át. 1992 márciusában tért vissza újra Demjén Rózsi vendégeként a BS-ben. Nem sokkal később bejelentették, hogy a Piramis újra összeáll egy koncertre. Az elképesztő közönségigényt látva azonban később ez 5 teltházas BS koncertté bővült. És 4212 nap után újra megszólalt egy hang. "Jó estét Budapest." Ezzel megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy a Piramis életműve a mai napig maradandó érték. 1993-ban folytatódott Révész Sándor szólókarrierje, úja albumot készített, melyen szerepet kaptak régi barátai is. A lemezen játszik Závodi János és Gallai Péter is. Nagyon erős és kiérlelt anyag, Révész Sándor nagyobb betekintést enged gondolat és érzelmi világába, mint eddig bármikor. Egy érettebb új szellemiségű művészt ismerhetünk meg benne. Ezzel az anyaggal egyetlen koncertet adott a BS-ben. Hosszú szünet következik 1999-ig, mikor a Slágerfesztiválon a Generállal újra rivaldafénybe lép. Közben folyamatosan figyelte a világ zenei történéseit és közben régi barátok alkalmi meghívásainak tett eleget. (TRB, Prognózis, Charlie) Az eltelt évek fokozták a várakozást, és 10 év után elkészült az új album Változtam címmel. Mint ahogy a cím is mutatja a múlt és a jelen együtt szerepel a lemezen. 6 új és 6 régi dal szerepel. A régi Generál és Piramis számok új felfogásban és hangszerelésben kerültek fel az albumra. (web.fotnet.hu) |
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Sajnos az sem véletlen, hogy ennyien voltunk a koncerten, ami egyébként mégis siker, hisz az élő és valódi zenére többen nem kiváncsiak. Azon "kevesek?" akik ott voltunk viszont olyan zenét hallhattunk és koncertet láthattunk, amely a világ bármely neves koncert termében megállta volna a helyét.